2015. február 08. (vasárnap) – Puerto Morelos

Ébredés fél nyolckor, majd a szokásos reggeliztetés. Szereznem kell valahonnan tejport, mert nem valami jó a kávé nélküle. Nincs hűtőnk, így nem is tárolunk semmi romlandót, mindent azonnal megeszünk, felhasználunk. Az ebédről többnyire marad vacsorára, amit felforralás után megesszük. Ismételten megnyugtatásként említeném, hogy soha jobban nem volt a gyomrom. Kezdek hozzászokni az erős ízesítőkhöz is.

A kutyanevekkel hadilábon állok. Egy kettőnek már tudom a nevét, de még tanulgatom. A kicsik Carlossal laknak (lehet említettem), a nagyok itt a farmon. Tegnap délután elfogyott az ennivalójuk, későn szóltunk Carlosnak. Ma délelőtt kaptak újra. Száraztápot, meg hozott nekik csemegét a hentestől.

A mai napra soron következő feladatként, a komposzt wc-nél használt anyag elkészítése volt tervezve. Kétnaponta egy-egy cserépbe készítünk egy keveréket, fölből, faforgácsból, és valamilyen porból. Mondták angolul, de azért annyira még nem vagyok profi. Szóval ebből az anyagból szórunk a szórnivalóra két fél-kókuszdiónyit. Azért annyit, mert egy fél kókuszdiót használunk kanálként. Dekoráció még a wc-n is. Mint a maja népviseletes jelzések.

Ebéd előtt udvar-, és ösvénytisztítás, valamint még egy kőből készült „virágcserép” elkészítése. Bőven van idő mindenre, nem egy feszített munkatempó.

Az ebédet Gael főzte, krumpli, omlett (bár jobb szeretem rántottának hívni), valamint bableves. Délután megérkezett Carlos is, megtartotta a holnapi eligazítást. Holnap festeni fogjuk az étkező faoszlopait. Adriantól kaptam wifi kódot. 5 giga kapacitású a mobilinternet, remélem nem nulláztam le, mert feltöltöttem a farm első két napját a blogra. Legalább csütörtökre nem marad annyi. Vacsorára az ebédről maradt babot Adrian leszűrte, és tortillába tette, majd leöntötte valamilyen szósszal. Nyami, nyami.