2015. február 10. (kedd) – Poerto Morelos

Az éjjel mintha hőemelkedésem lett volna, mert arra ébredtem, hogy le vagyok izzadva. Megcsípett pár szúnyog, de nem attól lett, ugyanis reggelre semmi bajom nem volt. Amióta a farmon vagyok, minden éjjel álmodom. Ritka, hogy egymás utáni éjszakákon álmodnék. Reggel immár teljes létszámmal, újra nekiláttunk a napi teendőknek. Ma én voltam a soros a reggeli készítésben. Természetesen én is rántottát készítettem. Amióta a farmon vagyok, megkóstoltam a mexikói, az amerikai, valamint a francia rántottát.

Különösképpen említésre méltó esemény nem történt. Mondhatni a szokásos. Épp ezért folytatnám a bemutatást. A következő épület a zuhanyozókat, az illemhelyeket, Carlos lakrészét, valamint Adrian padlásszobáját foglalja magába. Adrian ma egész nap nem volt, Cancúnba utazott.

A meleg vizet a fenti képen látható, gázpalackról üzemelő bojler adná. Azért nem adja, mert nincs rá szükség. Nem olyan hideg a hideg, voltaképpen nyár van, még ha nekik ez tél.

Az épület alján láthatóak a takarító helyek. Maga a faszerkezet eléggé leharcolt állapotban van. Vagy nem fordítottak elég figyelmet a rovarmentesítésre, vagy utólag dolgoztak a rovarok, de eléggé rágottnak tűnik.

A vizes rész helyiségei szépen kidolgozottak. Tökéletes minden. természetes, és tökéletes.

Az utolsó képen látható ablakot leeresztjük, ha épp bent vagyunk a helységben. Így tudja más, hogy ha esetleg foglalt.

Délutánra megtörtént a terasz oszlopainak újrafestése is. Vasárnapra mindennek rendben kell lennie, ugyanis jön egy nagyobb csoport, kerti sütés, főzés lesz.

Amint Carlos szobájában a macskákat etettem, felfigyeltem egy gyönyörű asztalra. Kár, hogy ez a sors jutott neki. Rögtön kiszúrtam a kagyló motívumot. Mindenhol emlékeztetnek a Caminora.

Ebédre Lea tésztát főzött, helyi ízesítéssel. Carlos is velünk evett. Victor és Lea viszont sosem eszik velünk. Kár, pedig elférnénk az asztalnál mindannyian.

Említette Carlos, hogy holnap jön egy német srác. Azt viszont nem, hogy pontosan meddig marad. Kérdezte viszont, hogy meddig maradunk. Én március 5-ét mondtam. Hogy ki vált minket, azt nem tudom. Ahogy észrevettem, folyamatos a váltás. Mindig marad valaki a régiek közül, aki tud segíteni az újaknak. Egy ausztrál jelentkező már van.