2015. február 19. (csütörtök) – Puerto Morelos

Korán ébredtem, a szabadnapom ellenére. Még a reggelit sem vártam meg, siettem be Playa del Carmenba. Miután beértem, beültem a bárba feltölteni a blog napokat, de nagyon nehezen ment. Lassabb volt, mint a múltkor. A családdal sikeresebb volt a dolog, velük tudtam kommunikálni. Délig feltöltöttem három napot, majd elindultam Tulumba, egy újabb maja romvárosba. Mikro busszal mentem, árban és időben is jobb, mint a nagyobb busz. Útközben sikerült lefotóznom egy hotel bejáratot. Mindenhol így van, először átlépsz egy kapun, majd a hotel jóval beljebb van. Persze nem az én pénztárcámnak való helyek ezek.

Osztott pályás úttest vezet végig Cancúntól Chetumálig. Közben egy-egy rendőrségi ellenőrző pont, fekvő rendőrrel. Előbbi élő, utóbbi természetesen beton. Sok helyen szeretik lassítani a forgalmat a mexikóiak. Bő fél órás út után meg is érkeztem Tulumba. Volt egy kis sor a belépő váltásánál, majd irány a romváros. Dzsungelen keresztül vezetett az ösvény.

A Chichen Itza-i romvároshoz képest jóval kisebb, de közvetlenül a Karib-tenger mellett van. Ahogy kiértem a dzsungelből, átmentem a kőfalba vájt bejáraton, és szemem elé tárult ez a látvány.

Itt sem lehetett mindenhova bemenni, a romok el voltak kerítve a kíváncsi léptek elől. Az ösvény egy teknős rezervátum mellett vezetett el, de lakóit nem láttam. Lehet ők is sziesztáztak.

A központi palota, és a körülötte álló templomok többé, kevésbé felújítottak, de kevesebb volt a magyarázó tábla. Amik voltak, felújításra szorulnak. A második, és harmadik képen a királyi palota látható.

Miután végigjártam a területet, fel lehetett menni a szemközti részre. Az egész egy lankás dombon van, mely a tenger felé lejt, így remek kilátás nyílt a központra.

Kifele menet hasonló szűk folyosón mentem keresztül, mint a bejáratnál. Közlekedés csak egy irányban. Megtermett amerikaival való találkozás kizárólag a folyosón kívül szerencsés.

Mint az egész Yucatán-félszigeten, természetesen itt is állandó lakók az iguánák. Már kezdek velük megbarátkozni. Lehet, hogy jót is tesznek nekem, mert mire Costa Ricába érek, a lábnélküli rokonaik nem fognak sokkolni annyira.

Volt egy lejárat a tengerpartra is, ahova természetesen lementem. Nem fürödtem, hanem egy küldetést teljesítettem. Részletek a végén.

Visszatérve Playa del Carmenba újabb három nap blog adagot töltöttem fel, ugyanott. Most jobb volt a jel, de a netbookom akkumulátora nem bírta ki az utolsó napot. Szóval egy nap átcsúszott a legközelebbi szabadnapra. Amúgy a napelemes töltő kiválóan működik, a telefonomat azzal töltöttem napközben. Következett egy kis városnézés, majd a buszállomás felé vettem az irányt.

Épp azt figyeltem, hogy mi módon fedik be a tetőt errefelé, amikor egy ismerős feliratot pillantottam meg. Kürtőskalács. Hangosan elismételtem, mire az anyanyelvemen jött rá a válasz. Igen, kürtőskalács, ahogy errefelé nevezik rollito.

A hely tulajdonosai pedig Ági és Gyuri Budapestről. Kilenc hónapja üzemeltetik a kis helyiséget, azóta ismertetik a szülőföldem egyik csemegéjét a mexikóiakkal. Ottlétem alatt is sokan kíváncsiskodtak, vásároltak. Egyszóval aki arra jár, ne hagyja ki! Röviden elbeszélgettem velük, kiderült, ők is nagyot váltottak. Nemrég még Ági hajat nyírt, Gyuri ingatlant forgalmazott Budapesten, ma pedig Playa del Carmenben sütögetnek. Így kell ezt csinálni!

Mint említettem, a mai tengerparti látogatásomkor volt egy küldetésem. Keresztlányom, Hanna tegnap ünnepelte a születésnapját. Küldtem, azaz készítettem Neki hát egy üzenetet. Próbáltam a név elé leírni a kívánságot is, de mire végeztem a hullám elmosta. Így hát ezennel, utólag elé teszem: Isten éltessen Hanna!!! Boldog születésnapot!