2015. február 21. (szombat) – Puerto Morelos

Reggel szokás szerint Chris elsőként ébredt. Holnaptól én veszem át az elsőséget. Gael keddig marad. Utána pár napot egyedül leszek önkéntes. A német srác mégsem jött, nem küldött vissza megerősítő e-mailt. Van egy spanyol és egy francia srác, akik majd jönnének. Nekem Belize-ből még nem jelzett vissza a srác, hogy tud-e fogadni március 5 után. Addig kevés időm maradt újabb keresésére. A következő lehetőség, Guatemala, de arra is idő kell. A jövő héten nekiállok a szervezésnek. A bár, ahol tegnap voltunk, erős wifi jellel rendelkezik.

A házunk falára kiakasztott indián álarc mellé kifüggesztettem szülőhazám címerét, persze csak ideiglenesen. Állandó helye a függőágyamon van. Két különböző szimbólum, a világ két különböző pontjáról. És most itt, mégis találkoztak. Egyébként én vagyok az első magyar önkéntes a farmon, bár ezt sok pannóniai honfitársam nyilván másképp gondolja.

Láthatjátok, a vándorbot is összeszerelve várja a további utat.

Reggelire Gael crepes-t készített, ami a mi palacsintánknak felel meg. Az elkészítési menete is hasonló az otthonihoz. Ő sütötte, mi meg ettük. Közben papajából szerettem volna innivalót turmixolni, de sajnos nem voltak megérve. A húsa narancssárga színű kellene legyen, a magjai pedig feketék.

Természetesen Nico lustálkodott, szokása szerint. A mai ismerkedés alanya Jagcse. Ő szokott az ablakom melletti kinti széken aludni.

Ebédre Carlos sütött ki zöldséget, és húst, mexikói panírban. Hozzá káposztasaláta és az elmaradhatatlan tortilla, valamint újabb szószok. A baloldaliban van erő rendesen. Három hete eszem tortilla-t, holnap már ráállok a mérlegre, lássuk igaz-e a legenda.

Délután Tito is sziesztázott picit. Közben Chris készülődött. Kisebb a hátizsákja, mint az enyém, kb. 20 literrel. Az indulás előtt egy csoportkép. Két napot marad Playa del Carmenben, majd megy Mexikóvárosba. Egy ottani hostelben lesz recepciós. Természetesen szintén önkéntes munka. Májusban tervezi, hogy hazatér Ohio-ba. Remek srácot ismertem meg.