2015. február 22. (vasárnap) – Puerto Morelos
Chris ugye már nincs, így én lettem az első, aki megébredt. Általában az első ébredő kezd a tyúkoknál. Így tettem én is. Mire végeztem, már Gael is javában takarította a papagájokat. Úgy látszik, az álom mellett kezd állandósulni a szúnyogcsípés is. Egyre több van rajtam. A fenistil enyhít valamit, de erősebb hatásút kell néznem. Úgy döntöttem a heti pihenőnapomat eltolom egy nappal. Átteszem péntekre, amikor is bevásárló napot fogok tartani. Kifogytam ugyanis a tusfürdőből, fogkrémből, valamint a szappanból (mosásra használom). Néznem kell talpbetétet a tornacipőmbe, lepedőt, és munkáskesztyűt. Van pár dolog, amit be akarok szerezni magamnak. Utána rendbe teszem a blogot, beszélek az otthoniakkal majd délután irány a tengerpart. Meg aztán aznap születésnapot is ünnepelek.
Ma a farmon fellelhető növényeket mutatom be. Nagyrészük ismerős lehet, mivel közkedveltek az európai lakásokban, dísznövényként. Persze itt azért méretesebbek. Amit otthon virágcserépben van, itt kúszik, mászik a fákon.
Utóbbi egy kókuszfajta, de más a termésének a külső burka. Sárga héjú, nem zöld, és hosszúkás. Ízre sem ugyanaz.
Miután Guillermo felébredt, rendbe tettem a macskákat is. Nem hagyják Guillermot pihenni, állandóan bemásznak a függőágyába. Napközben épp a tyúkokhoz indultam, amikor előttem egy méterre talán egy mélyzöld színű, körülbelül fél méteres kígyó kúszott. Gyorsan elillant, be egy fa gyökerei közé. Sajnos fénykép nem született, nincs mindig nálam a gép. Tehát újabb példány. Csak nagyobb ne legyen. Guillermo mesélt a Yucatán-félszigeten előforduló mérges kígyókról. Valamelyik nap részletezni fogom.
Kiderült, hogy Gael mégsem holnapután megy tovább, hanem ma este. Holnap ugyanis szabadnapos lett volna, így felesleges maradnia. Chrissel megnézik Cobánt. Így Gael is pakolászni kezdett. Neki kicsivel több a cucca, mint nekem. A táska méretünk viszont megegyezik.
Ebédre empanada-t készített Carlos. Félbehajtott tortillaba sütött, fűszerezett darált hús. Hozzá hagyma-retek saláta. Victorék ma szabadnaposak voltak, nem voltak a farmon.
Ebéd után nekiálltunk lecserélni a kacsaúsztató vizét. Carlos, Gael, Guillermo és én. Eddigi legpiszkosabb meló volt. Iszap volt mindenhol. Carlos bent a tóban meregetett, mi meg vödröztünk. Késő délutánra végeztünk vele.
Estefelé sikerült egy újabb lakót lencsevégre kapnom. Egy mókusunk is van.
Gael tehát elment, egyedül maradtam. Talán a jövő hét második felében jön egy újabb önkéntes. Gael pár napot Belizében tölt, majd Guatemalába megy. Két farmon fog dolgozni. Talán még összefutok vele. Időközben úgy alakult, hogy Carlos ismerősénél további két hétig lehetek. A hely Cancún lenne, a feladat kutyák ellátása, kert, telek karbantartása. Meglátom, ha jövő héten péntekig nem jelentkezik a belizei srác, akkor lehet, bevállalom. Utána lesz két hetem, hogy leszervezzem a guatemalai időszakot, Belize pedig csak átutazásra marad.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.