2015. március 04. (szerda) - Cancún

Reggel utoljára ébredtem meg, a többiek már rég talpon voltak. Reggeli után nekiálltam összepakolni a cuccaimat. Kis táska, nagy táska volt a felállás ismét.Előbbiben a nagyon fontos, értékes, és nélkülözhetetlen dolgaim, utóbbiban a többi.

Reggeli után még benéztem a macskákhoz. Épp sziesztázni kezdtek. Néha viszont nagyon is aktívak.

Ebédre már nem maradtam, mert jött Marcela értem. Victortól és Leatól még begyűjtöttem a beígért közös fotót.

Elhagytam hát Tumben Kuxtal-t, elbúcsúztam Carloséktól. Hosszú volt ez a négy hét, de visszagondolva jó időszak volt. A lehető legjobb helyen kezdtem az önkéntességet. Marcelával még elugrottunk Playa del Carmenba, az állatorvostól hoztunk pár kutya kölyköt. Az utcáról befogadja a kutyakölyköket,majd meghirdeti, és elajándékozza őket. Mint például őket.

Napi háromszori étkeztetés a kicsiknek, kétszer a nagyobbaknak. Lesz dolgom velük, nem fogok unatkozni. Pihenésképpen rendelkezésemre áll egy kellemesen hűsítő medence, és némi sörital is.

Marcela épp a nagyobbakat terelgeti. A neveket nem hinném hogy e rövid egy hét alatt meg fogom jegyezni.

Délután elugrottunk egy nagyobb bevásárlóközpontba, a Walmartba. Míg Marcela vásárolgatott, én készítettem egy pár fényképet. Épp a Fiji ásványvíznél tartottam, amikor egy security senorita kérdőre vont. Marcela sietett a segítségemre, csekély spanyol nyelvtudásom révén. Biztos azt hitték, hogy egy másik áruházlánc ügynöke vagyok.

Tehát ismét Cancúnban vagyok, jobban mondva annak a külvárosában. Alacsony házak, különböző színűre festve, turisták elvétve csak. Mialatt Marcela beugrott némi friss tortillaért, készítettem egy fényképet Mexikó igazi arcáról.