2015. március 12. (csütörtök) 19:40 (UTC-6) – San Cristóbal de Las Casas

Tegnap reggel korán keltünk. Marcela elment öt újabb kölyökkutyáért. Én addig kitakarítottam, előkészítettem a reggelinek valót. Fél tizenegy is elmúlt, mire elkészültem. Marcela segített, bevitt a városba. Egyenesen a buszpályaudvarra mentem, de kiderült, hogy busz csak 18:30-kor indul San Cristóbal de Las Casas-ba. Volt bő négy órám, így szétnéztem kicsit a környéken. Az első héten már megismertem a buszpályaudvar környékét, így viszonylag célirányosan mentem. Beugrottam az ismert gyorsétterem lánc egyik éttermébe, letesztelni, hogy a szendvicsük íze itt is ugyanolyan-e. Az volt, mindenben megegyezett.

Majd elugrottam zászlót venni. Úgy döntöttem, egy kisebb méretűt mindenhonnan beszerzek. Az elsőt tavaly, Las Palmasban. Ahogy nézegettem, ismerős lobogóra bukkantam.

Még mielőtt Mexikót elhagyom, bemutatnám a pénzét is. A papírpénzek közt vannak régiek is, és újabb fajták. Utóbbiak hasonló anyagúak, mint a román pénz. Nem igazán tudod eltépni. A váltópénz hátulján a mexikói címer látható.

Beültem az egyik templomba egy negyed órára. Több meglepetés is ért odabent. Egyik Szent Jakab apostol képe. Úgy látszik a Camino úton útfélen emlékeztet. A másik meglepetés a tető anyaga volt. A kedvenc növényemmel volt borítva, bambusszal. Saját idézetem: „Csak bambusz, és cölöpök”. Hogy mit jelent? Bambuszházban szeretnék élni, ez az egyik álmom. A cölöp pedig a stabil alapot jelenti, nem csak a háznál, hanem az ember életében. És ez a stabil alap csakis a hit lehet. És ebben a templomban a kettő szimbólum találkozott.

A másik érdekesség Jézus képe volt. A gömbszerű fény nem a kép része, a napsugarak estek így rá a képre, ezt eredményezve.

Ha már a szenteknél tartottunk. Még tavaly, a Kanári-szigetekre utazás előtt kaptam Katitól egy ajándékot az útra. Szent Kristófot ábrázoló kis kártya. Ő védelmezi többek közt az utazókat, a turistákat, és a nőtlen férfiakat. Továbbá ő a patrónusa Amerikának. Tehát Ő az én egyik segítségem.

További két dologgal voltam még adós magamnak, mielőtt elhagyom ezt az országot. Egyik a sombrero, a másik a tequila. Utóbbi esetében kis kutató munkát végeztem. Tévhit, hogy a mexikóiak só és citrom nélkül isszák.

Következett hát a buszindulás időpontja. Várt rám bő húsz órás utazás. Az útvonal: Cancún – Puerto Morelos – Playa del Carmen – Tulum – Chetumal – Escarcega – Palenque – Ocosingo – San Cristobal de Las Casas. A buszban végig ment a klíma, úgyhogy éjszakára kellett a pulóver. Leadtak két filmet, az elsőt korábban láttam. Körülbelül hat órát aludtam, bár nem a legjobb állapotban.

Palenque-be érkezve mindenkit leszállítottak, mert kitakarították, lemosták a buszt. Tiszta, modern buszok vannak a mexikói nagyobb busztársaságoknál.

Palenque-t elhagyva kezdett megváltozni a táj. Egyre több lett a hegy, és mi szépen, lassan kaptattunk fel a hegyek közé. Néha egy-egy fekvőrendőr (beton) lassította az utunkat.

Egy érdekességet fedeztem fel az autóbusz kerekeinél. Egy vékony fém szál fut a kerékagyhoz. Kíváncsi vagyok, mi célt szolgálhat.

Az úton néha feltűntek az árusok. Van aki nassolni valót, más ruhát, a harmadik élelmet, a negyedik frissen festett mosóteknőt. Még a téglát is itt helyben meg lehet vásárolni a készítőnél.

Beérkezve San Cristobal de Las Casas-ba kiderült, hogy a következő busz csak másnap reggel indul Panajachel-be, Guatemala-ba. Így hát ki kellett vennem egy szobát egy éjszakára. Szintén meglepetés ért, amikor megláttam a hostel nevét. Ismét a Camino.

Gyors zuhany, majd kiugrottam a városba, szétnézni egy kicsit. Azonnal a kedvenc focistámba ütköztem, azaz annak csak a gipszbe öntött másába. A gipszbe öntött Isten kezébe.

A világ térképét elnézve van még mit bejárnom. No de nem baj, előttem az élet. Nem kell ezt elkapkodni.

A belváros az eddig megismert mexikói belvárosok legszebbje volt. Nem volt jellemző a letámadás sem. Mármint a turistáké, az árusok részéről. Sok viszont a rendőr itt is az utcákon.

A központi téren hasonló építmény volt, mint a spanyolországi Pamplona-ban és Belorado-ban volt. Körülötte park, padokkal, árusokkal, cipőtisztítókkal. Én is tartottam egy kis pihenőt, és egy kis gyors étkezést.

Végigsétáltam egy utcán, közben vettem egy árustól sütött babán szeleteket. Nagyon laktató volt.

Már Cancúnban is láttam, csak akkor nem tudtam lefényképezni. Renault Duster. Renault és nem pedig Dacia. Ezt is jó lenne valakinek megmagyarázni. Valaki a Bogarat is átépítette.

Visszafele beugrottam még vacsorát venni magamnak. Este felé már hűvös volt egy szál pólóban, ugyanis tengerszint felett 2100 méterrel vagyok. A hostelben kértem ébresztőt is reggel hatra. Nem lenne jó ugyanis ha lekésném a buszt, mert a jegy már a zsebemben.

Mai utolsó képemet Minusznak és Forinak küldeném. Nem tudom nálatok Gyöngyösön hogy van, de itt a tűzoltók röplabdáznak a szünetben.