2015. március 25. (szerda) - Tzununá

Este néztem, hogy meg van hirdetve a III. Via Unitariana zarándokút. Nagyon szeretnék rajta részt venni. Ha minden jól megy, és úgy, ahogy én terveztem, akkor el tudok menni.

Ilyen szép virága van a kaktusznak, ami az egész követ benőtte. Reggeli után elindultam ismét San Pedro-ba. Amúgy az egész Atitlan-tó körül lévő településeket a szentekről nevezték el. Kivétel Tzununá.

A tó vize amúgy nagyon tiszta, látszik a fenék mindenhol, a partközelben. Kevesen voltunk a hajóban.

Megérkezvén San Pedro-ba, egyenesen a szervizbe mentem. Hála Istennek, sikerült megjavítaniuk, ismét az eredeti állapotban használhatom. Kiderült továbbá, hogy a hálózati átalakítóm is elromlott. Valószínű, hogy a generátoron keresztüli használat nem tett jót neki. Így vettem egy helyi átalakítót.

Megéheztem, így beugrottam a piacra, vettem két tacos-t. Másabb, mint Mexikóban, de itt is jó volt. 

Benéztem a templomba is, valamint az előtte lévő térre. Szent Péter szobra a kakassal, és a mennyország kulcsával. A templom itt is lila lepellel díszítve, de itt le voltak takarva a szobrok. 

Beugrottam egy tejes kávéra, valamint beszélni a szüleimmel. Utána siettem vissza, folytattam a vályog tapasztását.

A lényeg tehát, hogy újra üzemel a netbookom, így teljesen más dolgozni, blogolni. Öröm és boldogság.

2015. március 24. (kedd) - Tzununá

Tegnap este megérkezett Robert és Sunrisa Alaszkából. Ők is Brigita csapatát erősítik egy hónapig. Robert született alaszkai, de Sunrisa Nashville-ből, Tenessee államból való. Ők Mexikóban kezdtek egy hónapja. 

Ecet kérésére bemutatom a bambuszt. Körülbelül 17 cm átmérőjű, és nagyjából 7-10 méter hosszú. A munkások a meditáló teremmel is haladnak szépen.

Reggeli után Brigita-val, Gemma-val és Tom-mal elugrottunk San Pedro-ba. Én intézni akartam a netbookom. A kikötőbe érve a helyi taxiként használt tuk-tukok szépen felsorakozva álltak. Megérkezett a hajónk, Titanic névvel. Még szerencse, hogy nem volt jég. Így biztatóbb volt az elindulásunk.

San Juan-t maja nyelven is kiírták. Második hivatalos nyelvként használatos az országban. A maják egymás között többnyire így beszélnek. 

San Pedro teljesen más település, mint Panajachel. Az egész egy meredek dombon van, szűk utcákkal. Épp piac is volt. Előbb Brigita-val beugrottam a netbookot beadni javításra. Ég és föld a korábbi hely és e között. Rögtön kiderült, hogy két lehetséges opcióval állunk szemben. Az első, hogy megjavítják rendesen. A másik, amit Ernő is javasolt vész esetére, hogy direktbe az alaplapra forrasztják a töltő vezetéket. Bizakodva jöttem el.

Ezt követően belevetettük magunkat a helyi piac szűk folyosóiba. Csak vásároltunk, és vásároltunk. Brigita tudta, hogy mit, hol érdemes venni. Hiába, régebb óta van itt. Szinte már helyinek számít.

Végezvén a piaci bevásárlással, beugrottunk egy kávéra, egy hangulatos kis kávézóba. Én a szokásos coffe con leche-t ittam, azaz tejes kávét. Amióta Guatemala-ban vagyok, rossz kávét nem ittam. Ez Mexikóról nem mondható el.

Következett a vas- és műszaki kereskedés. Időnként vesz egy-két dolgot az épülő dómhoz. Én is megleptem magamat egy machete-vel. Tokot is kell majd vennem hozzá. A következő helyemen lehet, hogy használnom kell. Nem kell megijjedni, ugyanis egy farmról lesz szó, ahol növények vágására használom majd, ha kell.

Tzununá felé ismét telített létszámmal mentünk. Egy gombostűt nem lehetett volna leejteni. Mi is meg voltunk rakodva. Megérkezvén kibéreltünk egy tuk-tukot, így ez is ki lett pipálva. Sajnos képet, a hely szűke miatt nem tudtam készíteni.

Délután kezdtem neki a munkának. A dóm külső falát tapasztottuk a második réteggel. Annyira jól megy, hogy ha hinnék a lélekvándorlásban, akkor biztos ezt csináltam volna korábban.

Közben megérkezett Arjuna és a felesége Arpita, akik megszemlélték a dóm készültségi állapotát. Zsófi lesz, aki kipróbálja először a tíz nap bent létet. Amúgy szépen alakul, nemsokára készen lesz.

Este megérkezett Helena Izraelből, Tel Aviv-ból. Vele négy főre bővült Arjuna csapata. Tizen vagyunk összesen. Ketten vasárnap távozunk, Sina és én.

Utolsó képet Dininek küldeném. A kávézó falán volt kifüggesztve. Így könnyű, hogy tudom a számok helyét. Egy sorba leírva nem biztos, hogy azonnal beugrana.