2015. március 16. (hétfő) – Tzununá

Reggelire müzli volt, de tej helyett vízzel főzve. Rászórtunk kókusz-, és mogyoró reszeléket. Mindenevő vagyok, de a vegetáriánus életet nem nekem találták ki. Ez a két hét viszont jó lesz egy kis méregtelenítésre.

Kiderült, hogy a fentebb épülő dóm tulajdonosa Brigita. Decemberben érkezett önkéntesként, és itt maradt. Vett egy telket, és elkezdte építeni az új életét. Íme, a dóm tervrajza.

Későn kezdtünk neki Laurával a munkának, mivel Arjuna nem érkezett korán. A dóm külső vakolását kezdtem el, valamint egy belső létrának az elkészítését.

A maják mindeközben több helyen is dolgoztak. Volt, aki a dómból kivezetendő szennyvíz gödrét készítette.

Mások a meditációs termet építették. Kő, beton, vályog. Tetszik a természet közeli látásmód.

A kedvenc házam is épülőben van. Folyamatosan figyelem az egyes mozzanatokat, apró fogásokat. Érdemes megfigyelni a képen a kőszállítókat. A terhet egy zsákba teszik, majd egy szíjjal a homlokukhoz szorítják, és úgy cipelik. A teher a hátukon van, a felfüggesztés a homlokukon. Az asszonyok is így szállítanak.

Ebédre párolt zöldség volt, rizzsel. Arjuna többnyire velünk ebédel. Most egy barátja is itt volt, aki maga is telektulajdonos. Sok nyugat európai vett itt telket.

Végezvén a munkával, célba vettem a bambusz hotelt, és következett a blogolás. Gyönyörű ez az épület. Vannak vendégei is, többnyire az Egyesült Államokból.

Végezvén a technikai dolgokkal, felkapaszkodtam a felettünk lévő egyik kisebb hegyre. Útközben sok-sok telek, kis házikó. No meg játszadozó gyerekek. Itt még hála Istennek nem okos telefonnal, hanem azzal, amivel tudnak. Mint például ők, akik karikát hajtottak.

Ismét kávé szemle következett, immár jobban szemügyre véve. Brigita telkén is van pár cserje. Szerencsés, hogy saját készítésű kávéja lehet majd.

Tom és Gemma épp Brigita telkén dolgoztak. Mindketten egyetemet frissen végzett, osztrák önkéntesek.

Nap végén felkapaszkodtam ismét az argentín mezes szomszédhoz. Ott írtam meg a naplómat. Ebben a kis házikóban lakik.

Végezetül bemutatnám az illemhelyünket, valamint a mosogató helyünket.

Itt megragadnám az alkalmat, és idézném a Via Unitariana táborban kapott kártyám 11. pontját: „Törekedj az egyszerűség megtapasztalására, a kényelem keresése helyett az egyszerű elégségét igyekezz örömmel megérni!”