2015. március 15. (vasárnap) – Tzununá

Csak Lauraval ketten reggeliztünk, a többiek nem voltak a telken. Tea, ananász, főtt tojás, és a tegnapról maradt ebéd. Ma szabadnapos voltam, így reggeli után leugrottam a bambusz hotelbe, feltölteni a blogot, egy tejeskávé mellett.

Végezvén a feltöltéssel, elindultam gyalog San Marcosba. Bő egy órás kényelmes tempó várt rám. Az út hol aszfaltozott, hol köves, hol pedig csak földút. Épp egy focimeccs kellős közepébe csöppentem, ugyanis az út a pálya szélén vezetett.

Az út mellett sok eladó telek volt. Akadt olyan is, ami felújításra várt, vagy amit már szépen felújítottak.

Útközben, ha úgy adódott, a helyi gyerkőcöket is fényképeztem. Sok a turista, de azért meg-megnézik az embert.

Időközben frissítésként vettem egy szelet „görög” dinnyét. Kellemesen hűsített. Ritkán szoktam dinnyét enni márciusban.

San Marcos utáni kis helységben felmentem az egyik utcán, egészen majdnem a tetőre. Itt már csak helyiek laknak. Sokan egészen pici házakban, kunyhókban. Mindenki köszön amúgy. Ez Mexikóra nem volt jellemző. Egy kisboltban vettem két péksüteményt. Íze édes volt, azonban laktató volt.

Itt visszafordultam, és célba vettem ismét San Marcost, de most már neki szenteltem több időt. Szaporítottam a rendszám gyűjteményem, majd megtekintettem Arjuna ashramjának bejáratát. Elvileg jövő héten közelebbről is szemügyre veszem.

San Marcosba érve bekéredzkedtem az egyik tuk-tuk vezető ülésére, egy fénykép erejéig. Nem lenne rossz egy ilyet felújítani, kicsit átalakítani, és túra tuk-tukot készíteni belőle.

A templomban épp takarítottak, így nem tudtam beljebb menni.

A kikötő felé vettem az irányt, amikor velem szemben feltűnt egy ismerős arc. Már messziről integetett. Evaline volt, aki szintén az Oberon vitorlás tagja volt, Las Palmasban. Erre mondják azt, hogy kicsi a világ.

Előtte érkezett, itt fog dolgozni önkéntesként az egyik hostelben. Még összefutunk, egészen biztos. A kikötő felé menet gyönyörű banánfürtöt fedeztem fel. Leérve, tartottam egy kis pihenőt. Bontottam egy dobozos pepsi-t, H. Gergely regényhőse után szabadon.

Visszafele menet jött a nap második meglepetése. A banánfürtös ház másik oldalán egy ismerős jelre bukkantam. Gondolom a tulajdonosa is megjárta a Camino-t. Jó érzés volt újra viszontlátni a jeleket.

Tzununába visszaérve, lementem itt is a kikötőbe, kicsit megtisztítani a szandálomat, talpamat az út porától. A házak melletti átjátszó torony mellett van a telek, ahol vagyok.

Beérve a faluba, felkerestem itt is a templomot, épp készülődés folyt. Betért pár ember, és imádkozott. Mások műanyag székeket rakosgattak a meglévő padok mellé. Itt sem divat az aranyozott oltár.

Visszatérve épp találkoztam a telekszomszéddal, akinek szintén Argentína a kedvenc focicsapata.