2015. március 24. (kedd) - Tzununá
Tegnap este megérkezett Robert és Sunrisa Alaszkából. Ők is Brigita csapatát erősítik egy hónapig. Robert született alaszkai, de Sunrisa Nashville-ből, Tenessee államból való. Ők Mexikóban kezdtek egy hónapja.
Ecet kérésére bemutatom a bambuszt. Körülbelül 17 cm átmérőjű, és nagyjából 7-10 méter hosszú. A munkások a meditáló teremmel is haladnak szépen.
Reggeli után Brigita-val, Gemma-val és Tom-mal elugrottunk San Pedro-ba. Én intézni akartam a netbookom. A kikötőbe érve a helyi taxiként használt tuk-tukok szépen felsorakozva álltak. Megérkezett a hajónk, Titanic névvel. Még szerencse, hogy nem volt jég. Így biztatóbb volt az elindulásunk.
San Juan-t maja nyelven is kiírták. Második hivatalos nyelvként használatos az országban. A maják egymás között többnyire így beszélnek.
San Pedro teljesen más település, mint Panajachel. Az egész egy meredek dombon van, szűk utcákkal. Épp piac is volt. Előbb Brigita-val beugrottam a netbookot beadni javításra. Ég és föld a korábbi hely és e között. Rögtön kiderült, hogy két lehetséges opcióval állunk szemben. Az első, hogy megjavítják rendesen. A másik, amit Ernő is javasolt vész esetére, hogy direktbe az alaplapra forrasztják a töltő vezetéket. Bizakodva jöttem el.
Ezt követően belevetettük magunkat a helyi piac szűk folyosóiba. Csak vásároltunk, és vásároltunk. Brigita tudta, hogy mit, hol érdemes venni. Hiába, régebb óta van itt. Szinte már helyinek számít.
Végezvén a piaci bevásárlással, beugrottunk egy kávéra, egy hangulatos kis kávézóba. Én a szokásos coffe con leche-t ittam, azaz tejes kávét. Amióta Guatemala-ban vagyok, rossz kávét nem ittam. Ez Mexikóról nem mondható el.
Következett a vas- és műszaki kereskedés. Időnként vesz egy-két dolgot az épülő dómhoz. Én is megleptem magamat egy machete-vel. Tokot is kell majd vennem hozzá. A következő helyemen lehet, hogy használnom kell. Nem kell megijjedni, ugyanis egy farmról lesz szó, ahol növények vágására használom majd, ha kell.
Tzununá felé ismét telített létszámmal mentünk. Egy gombostűt nem lehetett volna leejteni. Mi is meg voltunk rakodva. Megérkezvén kibéreltünk egy tuk-tukot, így ez is ki lett pipálva. Sajnos képet, a hely szűke miatt nem tudtam készíteni.
Délután kezdtem neki a munkának. A dóm külső falát tapasztottuk a második réteggel. Annyira jól megy, hogy ha hinnék a lélekvándorlásban, akkor biztos ezt csináltam volna korábban.
Közben megérkezett Arjuna és a felesége Arpita, akik megszemlélték a dóm készültségi állapotát. Zsófi lesz, aki kipróbálja először a tíz nap bent létet. Amúgy szépen alakul, nemsokára készen lesz.
Este megérkezett Helena Izraelből, Tel Aviv-ból. Vele négy főre bővült Arjuna csapata. Tizen vagyunk összesen. Ketten vasárnap távozunk, Sina és én.
Utolsó képet Dininek küldeném. A kávézó falán volt kifüggesztve. Így könnyű, hogy tudom a számok helyét. Egy sorba leírva nem biztos, hogy azonnal beugrana.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.