2015. április 03. (péntek) – San Antonio

Éjszaka nagyon jól aludtam, nem is csoda ekkora ágyon. Jelenleg egy vendégszobában vagyok, de hétfőn elkezdjük építeni az önkénteseknek tervezett kis házat.

Bemutatnám a birtokon lévő növényeket. Kezdeném is a sort a banánnal. Nyolc különböző fajtát ültetett Dario. Van, amelyiket gyümölcsként fogyasztják, másikat főzik, harmadikat sütik, stb. Majd folytatom a sort mangóval, kókusszal, kávéval.

A maranon-t már tegnap bemutattam. Érdekes, hogy először a gyümölcs alsó része nő meg, utána következik az elfogyasztandó része. A narancsot ismerhetitek, nálunk is szokták tartani dísznövényként egyes nagyobb lakásokban.

Következzen egy kis pihenő, egy nagyon finom kávé, és pár sütemény kíséretében. Olyan vagyok, mint Cooper ügynök a Twin Peaks című tv sorozatban. Minden egyes elfogyasztott kávé után, a mennyekben érzem magam. Tényleg a kávék kávéját iszom.

Folytatva a sort a sárga héjú kókuszdióval, a yuca-val, valamint a pimienta-val. Utóbbit ételízesítőként és a leveleit teának használják.

A sort zárnám az avokádóval, a papájával, és a guanaguanával. Utóbbiból remek üdítőital készíthető. Dario már nem ülteti el a különböző növényeket. Minden magától kel, nem kell szaporítani. Ezek a növények nem igényelnek oltást, mint odahaza a gyümölcsfák.

Reggelire tojás, bab, túró, tortilla volt. A túró íze hasonló volt az erdélyi telemiahoz. Legalább van alkalmam nosztalgiázni.

Késő délelőtt elindultunk piknikezni. Két autónyi ember, többségünk a platón utazva. Az itteni utak nem aszfaltozottak, így eléggé pattogtunk utazás közben.

Vittünk magunkkal mangót is. Meghámozva, sóval fogyasztottuk. Csak egy hosszúkás, lapos mag maradt belőle.

San Antonio egy faluközösség, kb. 2000 lakossal. Legtöbben szegényes házakban élnek. Többségük farmokon, vagy a közeli nagyvárosokban dolgoznak.

Megérkezve a piknikező helyre kipakoltuk a hozott felszerelést, felszereltük a függőágyat, és elkezdtük előkészíteni a sütést, főzést. Főtt csirke, rizs, tortilla volt a menü.

Rita, Dario lánya elkezdte készíteni a tortillát. Készen kapható egy előre megdarált kukoricaliszt, amiből készítik a tortillát. Az itteni tortilla a mexikói, és a guatemalai között van minőségre. Eddig a mexikói ízlett a jobban.

Közben a rizst is elkezdtük főzni. Kövek között, egyszerű módon. Magam, segédkeztem a tűzgyújtásnál.

Sikerült megszabadítanom egy kullancsot magamtól. Vagy fordítva? Épp hogy rám mászott, már le is szedtem. Nem volt ideje a csípésre. Nagyobb, és laposabb volt, mint a nálunk ismert.

Elkészült az ebéd, melyet miután elfogyasztottunk, kicsit pihentük az árnyékban. A gyerekek a patakban fürödtek. Ismét nosztalgiáztam, ugyanis Kalotaszentkirályon én is gyakran fürödtem a patakban.

Visszatérve, elkezdődött a futballmérkőzés. Ötfős csapatok váltották egymást, minden egyes gól után a vesztes levonult. Én Dario csapatát próbáltam erősíteni. Hol a kapuban, hol a pályán voltam. Nem vagyok egy profi játékos, így néha kaptunk egy gólt, de azért sokat ki is védtem. Ráadásul egy gólpasszt is adtam Darionak.

Este a teraszon egy skorpiót sikerült lefényképeznem. Pici volt, körülbelül 1 centis. A lényeg, hogy oda kell figyelnem. Dario szerint mérges fajta.

Megérkeztek Dario anyósáék is. Tovább folyt a beszélgetés, közben vacsoráztunk. Baleada volt, melyet már ettem San Pedro Sula-ban, a buszpályaudvaron. Hozzá természetesen kávé.