2015. április 02. (csütörtök) – San Antonio

Reggel ébredés 05:00 órakor, gyors elkészülés, majd a hotel portásának felébresztése után taxival ki a buszpályaudvarra. A San Antonio-ba induló busz indulási helyén, ez a tömeg fogadott. Sejteni kezdtem, hogy nem lesz ez egyszerű feladat.

Mától kezdve vasárnapig ünnepelt egész Honduras. A húsvéti ünnepek miatt szabadságot kapnak az emberek, és meglátogatták a rokonságot.

Sejtésem beigazolódott. Amint a busz beállt, megrohamozták. Kisgyereket, poggyászt adtak be az ablakon, a tömeg tolakodott. Úgy döntöttem, ebből kimaradok. Kerestem egy reggeliző helyet, és vártam a következő buszt.

Meg is érkezett, de még nagyobb tolongást teremtve. Megkezdtem hát az újabb két órás várakozásomat, a harmadik buszra. Szerencsémre hamarabb jött egy mentesítő járat, így arra hátul felszálltam. Hely nem jutott, de a nagy hátizsákom, valamint a felfújható utazópárnám kettőse, remekül pótolta a busz ülését. Egyedüli európaiként ültem a buszon. Mondhatnám, hogy gringóként, de így csak az észak amerikaiakat hívják. Persze sokan azt hiszik rólam, hogy onnan jöttem. Amúgy most bámultak meg először, amióta utazom. Lehet azért, mert errefelé kevesebb a turista. Guatemalától Costa Ricáig van egy turista mentes rész.

Útközben az elmaradhatatlan rendőri, katonai ellenőrző, áteresztő pontok, az útszéli banán ültetvények, továbbá az utcai árusok. A busz megáll, és a lehúzott ablakon keresztül megy, az adok-veszek.

Mintegy négyórás utazás után meg is érkeztem San Antonio-ba. Előtte Kyle segítségével szerveztem le ezt a helyet. Kyle Californiában él, és ő a kapcsolattartó Darioval, aki egy farmot kezdett el építeni, valamint művelni, és néha fogad önkénteseket. Itt az ételen kívül minden térítésmentes, a napi háromszori étkezésért, ha akarja az önkéntes, fizet érte. Mivel az összeg elhanyagolható, úgy döntöttem igénybe veszem. Annál is inkább, mert így megismerem a helyi étkeket, meg többet költenék, ha csak utazgatnék. Ennyiből meg amúgy sem hoznám ki, ha magam főznék.

Egy pohár hideg üdítővel fogadott Dario. Egyébként főállásban, az egyik helyi iskolának az igazgatója. Két fia és egy lánya van. A szintén tanár felesége, jelenleg ismét várandós a negyedik gyermekükkel.

Érkezésemkor épp a sütőkemencét készítették elő a sütésre. Ötletes, hogy egy oldalsó részen négy hely van kialakítva a tojáskeltetéshez. A kotlós tyúk csak beül, és alulról a tojás melegítve van. Tradicionális hondurasi kemencét láthatunk, kérem szépen.

Elfogyasztottam az ebédemet, majd körbementünk a birtokon. Elég nagy, sok mindent termelnek itt. Kávé, banán, ananász, papája, kókusz, avokádó, stb.

Délután egy kisebb társaság játszott az itt kialakított foci pályán. Magam kimaradtam a játékból, majd holnap beszállok én is. Dario egyébként 25 évig játszott, az itteni regionális bajnokságban. Azt mondta, hogy Honduras nemzeti futball csapatából sokan származnak innen, erről a környékről.

A játék után egy kis pihenés volt, beszélgettek, melybe időnként én is bekapcsolódtam. Igaz, hogy csak Darioval, és csak angolul. De egyre jobban merek kisebb tőmondatokban, spanyolul is kommunikálni. Nagy segítség a kis útiszótáram, valamint az élő gyakorlás.

Következett a sütemények elhelyezése a felfűtött kályhában. Az eljárás ugyan az, mint a mifelénk ismert sütőkemencéknél. Felfűtöd, majd a parazsat kisepred, és a kemence forró belsejébe behelyezed lapáttal a sütnivalót. Jelen esetben a rosquette-ével és semita-val teli tálcákat.

Mikor megsültek meg is kóstoltam egy semita-t, egy bögre kávé társaságában. A kávét itt termesztették, itt pörkölték, őrölték, és főzték. Elmondhatom, hogy életem eddigi legjobb kávéját ittam. Desszertnek maranon-t ettem. Íze kissé fanyar, de tele van E vitaminnal a gyümölcs.

Estére hivatalos voltam én is, Dario egyik lánytestvérének a születésnapi köszöntésére. Dario kocsijának hátsó, nyitott részén utaztunk, egy nagyobb tál frissen sütött sütemény társaságában.

Élvezte mindenki, ahogy kérésükre időnként egy-egy dolgot magyarra lefordítottam. Angolul csak Dario, és a lánya, Rita beszél. Dario szerint mindketten tanulunk az elkövetkező egy hétben. Én spanyolul, ő magyarul.

Késő estére értünk haza. Holnap elvisznek egy népszerű helyre, ahova ki szoktak járni az itteni emberek. Délután ismét foci. Nincs rossz dolgom. Egyedül az internet hiányzik kicsit, mert így ismét offline üzemmódban írom a blogot. Lehet, hogy veszek egy internet stick-et.