2015. április 13. (hétfő) - Managua

Hát nem volt semmi ez a hajnali ébredés. Három órakor megszólalt a telefonomon az ébresztő. Negyed óra alatt elkészültem, majd a szobakulcs leadása után irány a busz indulási helye. Szerintem a pokolba kívánt a recepciós.

Mondanám, hogy rajtam kívül a kutya sem volt az utcákon, de egy kóbor kutyával találkoztam. Végig a kihalt városon keresztül, a tegnap bejárt úton, időben megérkeztem a buszhoz. Utánam nem sokkal érkeztek a sofőrök is.

Szóval következett Nicaragua. Sok időt nem tervezek eltölteni ebben az országban, mert válaszoltak Costa Ricából. Több közül kell választanom. Alszom rá egyet.

Na de ne rohanjunk annyira előre. Meglepetésre reggelit is felszolgáltak, sőt, kávét is kaptam, nem is rosszat.

Hat és fél óra volt a menetidő. Körülbelül két óra után meg is érkeztünk a határhoz. Utas leszáll, kis táska, nagy táska kézbe vesz, és beballag a vámoshoz. Mindezt útlevél nélkül. Azt ugyanis a buszos összeszedte, a korábban kitöltött formanyomtatványokkal.

A nagy hátizsákomat nem kellett kinyitnom, miután mondtam honnan jöttem. A varázsszó: Hungria. Majd ebbe a konténerbe kellett bemenni, ahol az egészségügyi személyzet testhőmérsékletet mért, és egy kis cetlivel látott el, hogy fertőzés mentes vagyok. Hogy mitől? Az jó kérdés. A lényeg, hogy egészséges vagyok.

Következett a nicaraguai rész. Amíg vártunk a sorunkra, szemügyre vettem a határátkelőt. Sakktábla üdítős kupakokkal, kereket tisztító fiatal, várakozó kamionos. 

Egy nagy plakát hirdette a néhai venezuelai elnök, Chavez nagyságát. Erős a latin összefogás úgy látszik.

Következett ismét a vámvizsgálat, de a varázsszó megint működött. Az útlevelembe csak a hondurasi kiléptető pecsét került, nicaraguai nem. Az egy külön lapra ment, ami a befizetett összeget részletezte. Ugyanis megint kellett fizetnem a belépésért. Idegen forgalmi adónak nevezik. Szerintem egyszerű lehúzás.

Jöhetett tehát a több mint négy órás út Managuába, a fővárosba. Útközben sok helyen ilyen kőkerítésekkel lekerített birtokok voltak. Máshol pont arattak. A hegyek lassan elmaradoztak, felváltotta a síkság.

Managuába érkezve, azt sem tudtam hirtelen, merre kell mennem. Korábban kinéztem egy hostelt, de nem foglaltam le. Megnéztem a térképen, merre van a központ, és elindultam. Bő fél órás séta után egy nagy bevásárló központhoz érkeztem. Klíma és wifi reményében beléptem. Ugyanis rekkenőség volt kint. 35 Celsius fok. 

Wifi jel is volt, a korábban kinézett hostelt is kikerestem. Isten nagyon gondoskodik rólam, ugyanis a hostel mintegy negyed órára volt. Kivettem két éjszakára egy ágyat, egy több személyes szobában. Mint a Camino-n. Emeletes ágyak. Igaz, román színekkel, de hát mint tudjuk, semmi sem tökéletes.

Rég volt ilyen jó kis hostelem. Konyha is van. Hátsó udvar, erős wifi jel. Minden, amire egy világcsavargónak szüksége van.

A fürdőszobában kellemes meglepetésként a szappantartó kagyló formájú volt. Camino-ra emlékeztetés úton, útfélen.

Az értékeimet is a saját lakatommal el tudom zárni. A lakatot amúgy eddig csak cipeltem, de most hasznát veszem.

Zuhany után visszamentem a bevásárló központba, venni pár dolgot. Épp edzést tartott az egyik helyi küzdősport egyesület.

Az egyik póló árusnál vicces ábra szemléltette a helyi gasztronómiát. Na de én maradtam a jól megszokott csirke húsnál.

Vásárlás közben ugyanis megéhezik az ember. Kérdezett valamiket a kiszolgáló hölgy, mivel azonban nem értettem, válaszolni meg kellett, igenekkel válaszoltam. Szerintem a köretet kérdezte. De a végeredmény jó volt.

Visszafele ismét a forró levegőben gyaloglás. Holnapra 37 fokot jósolnak. Ez már trópusi hőség.

A hostelbe visszatérve, a hátsó udvaron leteszteltem a helyi népszerű sör márkát. Nem rossz. Közben egy érdekes játékot próbáltam ki. Fémkarikákat kell a béka előtti, különböző értékű lyukakba dobni. A maximális pont akkor jár, ha a béka szájába dobódik a gyűrű.

Megismerkedtem a hostel tulajdonosaival. A srác elmagyarázta, mit hol találok a városban. Holnap városnézés következik.

A kép alsó részén lévő fekete pont a hostel. A tó mintegy 4-5 kilométerre van. A közbeeső részen van a látnivalók zöme. Visszatértemkor a szobába újabb három utazó érkezett. Remélem nem kell elővennem a füldugóimat, és horkolás mentes lesz az éjszaka.