2015. május 15. (péntek) 18:05 (UTC-5) - David

Viszonylag nyugodt éjszakám volt. Eleinte meg-megébredtem, tartva a szúnyogoktól, de nem csíptek. Nem használtam a szúnyoghálót sem, mert igen macerás lett volna benne aludni. Más, mint Cosat Ricában. Reggel nyolc után már talpon voltam. Korán reggel többen is elhagyták a hostelt.

Tegnap kicsit mutattam a hostelből, következzen hát a többi kép. A recepción keresztül lehet bejutni a területre, ami egyben egy épület is. Itt van a tv szoba, pár külön álló szoba, illemhelyek, zuhany, mosókonyha. A wc helységben itt is a "szokásos" szöveg.

Ezt követően, a kerten keresztül közelíthetjük meg a konyhát, a medencét, valamint a bár helységet és a bambuszházat. Csodálatosan összeválogatott növények vannak mindenfelé, kellemes illatot árasztva.

Most pedig következzék a négylábúak bemutatása. Ugye nem gondoltátok, hogy itt nem lesznek körülöttem kedvencek?! A hostel őrzőjének nevét sajnos nem jegyeztem meg. Mint ahogy az éjjeli szobatársamat se. Úgy néz ki mint egy mini fekete párduc. A harmadik kedvenc pedig jön, megy a kertben, a kőkerítésen.

Reggeli után elindultam felfedezni a várost. A térképen bejegyeztem az utat. A tegnapi helyszínre akartam elérni, a buszpályaudvarra. A hostel a kertvárosban van, így kellett egy kicsit talpalom. De ez nem is baj, méga végén kiesem a gyakorlatból.

Rögtön az elején egy ismerősbe botlottam. A jó öreg Ladába. Úgy látszik az oroszok exportáltak ide is. Már láttam korábban is Nicaraguában, de azt akkor nem tudtam lefényképezni.

Maga a város egy átlagos közép-amerikai kisváros. Rengetek taxival, mikrobusszal. A gyalogosoknak itt sincs meg az elsőbbségük a gyalogátkelőn. Szabályos harcot kell vívjak egy-egy átkelésnél.

Elhaladtam egy fedett piaccsarnok mellett is, de belül nem volt semmi érdekes látnivaló. A diákok itt is egyenruhát viselnek. A templomok pedig itt zárva voltak. Egyébként sokszor találtam zárt templomot korábban is.

Útközben beugrottam egy katonai egyenruházati boltba, megvenni a hátizsákra való panamai felvarrót. Tőlük kértem egy kis útbaigazítást, hogy mit merre találok a városban. Ugyanis kezdett Managua-hoz hasonlítani. Mindenhol olcsó, műanyagárut áruló bolt, sehol egy szuvenírbolt. Nagy nehezen szereztem lobogót, de mást nem. Majd még holnap megpróbálom a határon. A házak közt lehetett találni a régmúlt időkre jellemző épületet. Jellegzetes, fából épült házak, melyeket a különböző színűre festettek. Itt láthatjátok a második Lada-t.

Beérkeztem a város központi részére. Egy nagy főtér volt, közepén szökőkúttal, padokkal, fákkal. Körülötte hotelek, boltok. Egyébként nehéz volt úgy képet készíteni, hogy ne lógjon bele egy villanyoszlop, villanyvezeték, vagy egy taxi.

Azért sikerült találnom pár téglából épült, régebbi épületet is. Gondolom ez volt a faépületek utáni időszak.

Elértem a sétám végére, a buszpályaudvarra. Tegnap még úgy gondoltam, hogy innen indulok vissza a határhoz, de a hostel közel van a főúthoz, így inkább az ottani buszmegállóba megyek majd ki.

A sárga színű iskolabuszok itt is jelen vannak, de sokkal jobb állapotban. Némelyik csillog, villog. Tartottam egy kis pihenőt, a népszerű, helyi üdítő ital társaságában. Ilyenkor szeretek eltűnődni az embereken, ahogy jönnek, mennek. Ilyenkor lehet igazán megfigyelni a helyi lakosságot. Mit visel, hogy él, mit eszik, mit iszik, stb.

Vissza fele a másik, párhozamos utcán mentem. Egy újabb, bezárt templom mellett. Időnként benéztem "looking-olni" egy üzletbe. Jó dolog, mert mindenhol van klíma, így egy kicsit megnyugszik a szervezet. Útba ejtettem a gyorséttermet is, a szokásos tesztelés miatt. Panama is kipipálva. Az eredmény ugyanaz.

Visszaérkezvén a hostelbe, egy hűsítő zuhany után, a torkom is le kellett hűsítenem. A medencében való fürdés kimaradt, mert elkezdett esni az eső. Úgy látszik naponta esik errefelé. Lehet, hogy már El Progreso-ban is.

Így hát maradt egy kis szieszta a függőágyban. Közben sikerült lefényképeznem egy fekete mókust. Még nem említettem, de a bambuszházon nincs ablak, sem szúnyogháló. Bármi szabadon ki-, bemászhat. Remélem a fekete kandúr résen lesz.

Ez volt hát Panama. Röviden, tömören. Egy kis ízelítőt kaphattunk belőle. Gondolkoztam azon, hogy megnézem a fővárost, és a Panama-csatornát, de annyit nem akartam utazni. Majd legközelebb, máskor, nem igaz?!

Utolsó képem az én drága nővéremnek küldeném. Ma ünnepelte a születésnapját. Isten éltessen Tesó!