2015. május 17. (vasárnap) 20:45 (UTC-6) - Drake Bay Backpacker Hostel
Jól lehűtötte a levegőt a tegnapi eső. A szobában, a mennyezeten üzemelt ugyan a ventilátor, de nélküle is kellemes lett volna. Elsőként keltem fel reggel, így én nyitottam a konyhát, főztem a kávét. Vasárnap lévén, valamint vendégek hiányában, csodákat nem vártam a mai naptól.
Mint említettem, a papagáj "lakosztályba" költöztem át. Az emeletes ágy alsó részét foglaltam el. Bízom benne, hogy nem lesz telt ház, hogy elfoglalják a felettem lévő helyet. Egyelőre nem úgy néz ki.
Kíváncsi vagyok, hogy a cuccaim ugyanúgy fognak-e reagálni, mint a másik szobában. A táskámra felvarrtam a panamai jelzést is. Egyelőre nem fog több felkerülni rá. Lesz még folytatás, csak nem ebben a formában.
Marvinék a délelőtt lementek az óceán partra, tartottak ők is egy kis pihenőt. A repülőtértől a függőhídhoz vezető ösvényt elöntötte a patak vize. Úgy látszik megáradt a nagy esőzéstől. Amíg odavoltak, én kitakarítottam, ittam még egy kávét, és folytattam a sziesztát a teraszon. Ebédre Marvinék visszatértek, majd utána Virian testvére és sógornője visszautaztak. Újra csak mi maradtunk.
Úgy döntöttem, hogy egy napot pihenek a futással. Ma is esett egy keveset, de nem volt intenzív. Délután egy gyönyörű tukán szállt az egyik fára, gyorsan megindultam, hogy lefényképezzem. Sikerült is, már amennyire sikernek lehet ezt nevezni. Közelebb nem engedett magához. A kép közepén keressétek.
Visszafele épp az épület melletti fa törzsén lévő gyíkot fényképeztem, amikor mellettem földet ért valami a fáról. Először azt hittem, hogy egy ág, mert mozdulatlan volt. Majd amikor megmozdult, rádöbbentem, hogy a "kedvencem" az. Szerintem egyéni rekordot döntöttem, a helyből távolugrásból. Gyorsan szóltam Marvinnak, aki egy machete-vel közelítette meg. Nem volt nagy, de engem egy ceruza méretűtől is kiráz a hideg.
Áthívtuk az egyik túravezetőt, aki rövid pillantás után, kézbe vette a kígyót. Megnyugtatásul közölte, hogy ez nem egy veszélyes fajta. Engem nem nyugtatott meg, főleg, amikor ugyanarra a fára tette vissza, ahonnan leesett. Most megint ott van elvileg, akár a termetesebb családtagjaival. Vége a nyugodt levél gereblyézésnek. Amúgy nagyszerűen el tudott bújni a fűben. Remekül álcázta magát, ezzel a szín összeállítással.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.