2015. május 20. (szerda) 19:41 (UTC-6) - Drake Bay Backpacker Hostel

Az előző napról még egy képpel tartozom. Ugyanis általában este hat, és hét óra között töltöm fel a képeket a netbookra. Utána írom meg a blogot. Ezt követően elő szokott fordulni, hogy készül még egy-egy kép. Ezeket azonban csak a következő nap szoktam feltölteni. Így volt ez most is. A blog írás után pihentem egy kicsit Pataconnal.

Reggeli közben úgy döntöttem, hogy kipróbálom a délelőtti futást. Néztem ugyanis az időjárás előrejelzést, és délutánra esőt jósoltak. A nadrágszíjam kihoztam az előtérbe, ahol jobban jár a levegő, de nem változtatott a dolgon. Marad a napi többszöri tisztítás. 

Kilenckor neki is kezdtem a futásnak. Agujitas-ig és vissza terveztem a távot. Tutte ismét velem tartott. Sajnos a telefonos futóprogram többször is leállt, így nem tudtam a távot lemérni. Sőt, meg is álltam annál a pontnál, ahol legutóbb a partra kiértem. Négy kilométer után megálltam. Nem bírtam a 35 fokban, és a 76 %-os páratartalomban tovább futni. Marad a késő délutáni időpont, ha nem esik, vagy folytatom otthon, ha hazaérkeztem. Lesz időm bőven felkészülni. 

Vissza sétáltam tehát a parton. Mondanom sem kell, hogy a fényvédő krémet ismét nem használtam, mielőtt elindultam. Később meg is lett az eredménye. A lovason kívül más emberrel nem találkoztam. Félúton, egy fa árnyékában hagytam a dolgaimat, és úsztam egyet. Tutte addig az árnyékban várakozott.

Visszafele most kivételesen sikerült rákokat is fényképeznem. A függőhíd után voltak kijőve, a homokba vájt lyukakból. A víz is szépen visszahúzódott mostanra. 

A repülőtéren épp kaszálták a füvet, a kifutópálya két oldalán. Már többször is említeni akartam, de mindig megfeledkezek róla. Costa Rica szerte vannak ilyen kőgolyók. Itt is van egy pár belőlük. Senki nem tudja, hogy mikor, ki, és miért készítette őket. Állítólag a világ számos pontján is vannak hasonló kőgolyók. Szerencsére nem találtam se ősmagyar, se dák eredetre utaló jelzéseket rajta. 

Ahogy gyalogoltam vissza a hostelbe, arra lettem figyelmes, hogy mellettem egy nő és egy férfi, kaviccsal dobál valamit. Vissza fordultam, és megpillantottam az út mellett egy zöld kígyót. Ez is fiatal volt, és ez sem volt veszélyes. A hasonmása viszont az, csak annak más a fejformája. Bízom benne, hogy egy darabig elég lesz ez a két kígyó, amit az utóbbi napokban láttam.

Rég nem tettem fel képeket virágokról. Az első kép, az út mentén lévő nagy fa virágairól készült. A többi a hostel kertjéből. A platanos fürtöt is lassan le lehet vágni. Utána pár napig tovább érlelni.

Visszaérkezve, úgy döntöttem, hogy a heti szabadnapomat ma veszem ki. Ugyanis semmi erőm nem volt. A nap is megégetett, így ma a pihenés mellett döntöttem. (Nem mintha eddig nem azt tettem volna.)

Délután többször eleredt az eső, de nem volt olyan intenzív. Inkább záporok voltak. Késő délután, Eitan bemutatót tartott az eddig megszerzett tánctudásáról. Marvin tanítja egy közös produkcióra is. Szerintem pár hónap, és sikerül. 

A napi Patacon című rovattal zárom a napot. Most időben letöltöttem a képet. Ugyanis a blog előtt sziesztáztam egy kicsit. Patacon meg a vacsora utáni pihenését töltötte.