2015. május 24. (vasárnap) 08:40 (UTC-6) - Drake Bay Backpacker Hostel

Most kivételesen egy nappal később írom meg a legutóbbi bejegyzést. Régóta nem fordult ez elő. De tegnap több körülmény is nehezítette a blog megírását. 

Reggel, hirtelen ötlettől vezérelve, eltekertem Agujitasba. Hallottam, hogy nyílt egy fodrászat, gondoltam jól jön egy kis fazon igazítás. De sajnos csak délután volt nyitva. Kihasználva az időt, ücsörögtem egy kicsit a parton. Horváth Gergő jelenet 2.0. Visszafele már látszódott, hogy nem lesz egyszerű a mai nap, mivel gyülekeztek az esőfelhők. Újabb virágot, valamint épülő házat fedeztem fel. Egyszerű errefelé az építkezés. Vékony falak, semmi szigetelés, ablaküveg hiánya. Ilyenkor jól jön, hogy nem kell a klasszikus téli időjárással foglalkozni.

Mire vissza értem, a vendégek készülődtek az óceánpartra. Egyikük gyönyörű képeket készített a tukánokról, és a papagájokról. Lehet, hogy nekem is érdemes lenne beszerezni egy fényképezőgépet. Rengeteg dolog lenne, amit egy jobb géppel meg lehetne örökíteni. 

Ahogy elindultak a vendégek, nem sokkal utána el is kezdett esni az eső. Maradt tehát a benti munka, de Xiomara ma volt, és ő takarított. Nem tehettem mást, mint Pataconnal tartani egy kis pihenőt. 

Az eső több hullámban esett. Amikor kicsit csendesedett, Pataconék tettek egy sétát a telken. Természetesen, miután végeztek, a frissen felmosott helységen keresztül jöttek vissza. De hát lehet erre a tekintetre haragudni?!

Délután kaptunk az egyik helyi halásztól, egy zacskónyi kagylót. Nemsokára megkóstolhatom az ízét, ugyanis Virian el fogja készíteni nekünk. Természetesen a köret rizs lesz hozzá. 

Ha már az ételeknél tartunk, hadd mutassam meg a tortilla készítéséhez használt konyhai eszközt. Minden országban máshogy nézett ki, de a lényege a két kör alakú tészta össze lapítása. Feltétlenül be kell szereznem egyet, a hazatérésem előtt. Amit itt használunk, elég könnyű, így könnyen szállíthatnám is a hátizsákomba. Figyelnem kell, mert nem szeretném átlépni a 20 kg-os súlyhatárt.

Estére a vendégekkel közös vacsorát terveztünk. Grillezni is akartunk, de az újabb eső ezt a tervünket meghiúsította. Maradt tehát a hús sütés a serpenyőben. A csajok tészta salátát készítettek. A közkedvelt avokádó krém sem hiányozhatott. A hangulatról is gondoskodtak, ugyanis elvették az áramot, így előkerültek a gyertyák is. 

Marvintól elkértem a hús szaftjának a titkát, ugyanis nagyon finom volt. Mivel a jövőben magam is meg szeretném lepni ismerőseimet ezzel az ízzel, így nem árulom el a titkot. Privát üzenetben szívesen tovább adom.

Az áramot csak késő este adták vissza, így a blog írásához már nem kezdtem hozzá. Úgy döntöttem, másnap folytatom.