2015. június 11. (csütörtök) 20:20 (UTC-6) - Drake Bay Backpacker Hostel
Tegnap úgy fejeztem be, hogy remélem, csak egy rossz álom lesz, hogy Patacon nincs meg. Éjjel, fél háromkor arra ébredtem, hogy Patacon az ágyam mellett nyüszít. Azt hittem álmodom. Meg kellett bizonyosodjak róla, hogy nem. Ilyenkor szokták mifelénk mondani, hogy "csípjél meg, hogy álmodom-e". Hát Patacon nem tud csípni, de egy kisebb karmolás a tudtomra adta, hogy valóban nem álmodom. Csupa víz volt a bundája. Nem tudom hogyan talált haza, de örültünk a hazatértének. Reggel azért óvatosan jöttem ki a szobából, biztos nem álmodtam?! De ott volt a szokott helyén.
Reggeli után folytattam a készülődést. Újra elővettem a hátizsákomat, megvizsgáltam, hogy szükséges-e a megtisztítása. De most a pára nem kezdte el bepiszkítani. Folyamatosan vizsgálni kell, mert könnyen tönkremegy, ha nem figyelünk rá. Így van minden felszereléssel. Használat közben, után szükséges a karbantartása. Tavaly épp elnéztem a zarándokokat a Camino-n. Sokan közülük nem is tisztították a bakancsukat.
A délelőtt Marvin elkezdte a bambuszvázat építeni. Magam nem vettem ebben részt. Még utoljára nekikezdtem a röplabdapálya megtisztításának. Az eső megszakította a munkavégzést, így holnapra maradt a befejezése.
Az eső miatt beszorultam a teraszra, így kénytelen voltam a függőágyban folytatni a napomat. Ebben természetesen segítségemre volt Patacon is. Be is pótoltam a tegnap kimaradt fényképeket.
Rég esett szó a kertünkről. A Virian által elvetett uborka magok már szépen növekednek. Egyik, másikon már virág is van. Egy-két hét, és lehet csemegézni róla. Addigra már odahaza is ehetek a kertünkből, hála a szüleimnek. Ők sem tétlenkedtek ám!
Az útlevelemről már esett szó, hogy a costa ricai határőrök nem szeretik. A külsejéről azonban még nem írtam. Még a panamai utam előtt észrevettem, hogy eltűnt az útlevél borítólapjának külsejéről a felirat, és a címer. Nem tudom, hogy mindez minek tudható be, de gyanítom, hogy a pára eredménye. Majdnem végig egy zárható tasakban volt, az elázás megakadályozása végett. Teszek egy próbát a rizsszemekkel történő szárításra. Állítólag használ, magukba szívják a nedvességet. Ha összezárom az útlevelet, a lapjain is látszik a nedvesség okozta elhajlás.
Este Aida készítette a vacsorát. Ismét egy nagyszerű spanyol tortillát kóstolhattam meg. Pablo készített utoljára, még márciusban, Puerto Morelosban. Egyszerűen imádom. Egyik kedvencemmé vált.
Utolsó előtti vacsorámat fogyasztottam tehát itt a hostelben. Nem mondom, hogy nem fog hiányozni. Talán egy picit. De csakis Patakon miatt. Azért mégiscsak két hónapot töltöttem itt. Az egész idei utazásom majdnem felét.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.