2015. június 12. (péntek) 21:13 (UTC-6) - Drake Bay Backpacker Hostel

Utolsó előtti reggelem a hostelben ugyanolyan volt, mint az utóbbiak: mire felkeltem, a vendégek már elindultak a túrára. Marvin a függőágyban, Eitan még aludt, Virian a reggelit készítette. Aida is még a szobájában volt. Kivánszorogtam a konyhába, teletöltöttem a bögrémet kávéval, majd a reggeliig lengedeztem egyet a függőágyban. 

A mai nap be akartam fejezni a tegnap elkezdett röplabdapálya tisztítást. Az eső ma is többször félbeszakította a munkámat, bár nem tartott hosszú ideig. Marvin folytatta a bambuszváz építését. Aida a konyhát szedte elemeire, és újra rendezte azt. 

A mai nap egy újabb "vendég" volt a hostelben. Eddig nem találkoztam vele. Ideje volt hát megismernem, mielőtt itt hagyom a hostelt. Szerencsére Patacon nem vette észre, így túlélte a látogatást.

Ma is meleg volt nagyon. Mire végeztem a teendőimmel, mehettem is zuhanyozni. Épp jeleztem Katinak, hogy lesz dolga a hajammal. Kicsit el lett hanyagolva az utóbbi hónapokban. Még március végén volt Floresban egy kis igazítás, de azóta semmi. Végül is világcsavargó lennék, nem igaz? Ebbe a kategóriába meg belefér.

Ebédre ma kivételesen nem rizs volt. Szerintem ez volt a második alkalom, amióta itt vagyok. Igaz, nem úsztam meg ma sem, mert a reggeli tartalmazott rizst. Holnaptól egy ideig el fogom felejteni. Maximum tejberizs formában jöhet.

Ebéd után következett a már jól megszokott szieszta. Helyszín a teraszon lévő függőágyak egyike, Patacon társaságában. Holnaptól már nem fogom a társaságát élvezni, így ma minden percet kihasználtam. Ő fog hiányozni a legjobban.

A hátizsákom bepakolva, útra készen. Már csak egy pár dolog van kint az asztalon. Nem akartam ma bepakolással tölteni az időt. Holnap reggel már csak a hátamra kell vennem. Ma egyébként eszembe jutott a botom. Vajon merre lehet, ki használhatja? Titkon azt reméltem, hogy valamilyen úton, módon viszont látom majd.

Este volt még egy kis szieszta, egy-két doboz sör társaságában. Ezúttal Tute csatlakozott, a maga fura módján.

Ennyi volt hát a nyolc hétnyi önkéntesség El Progresoban, a Drake Bay Backpacker Hostelben. Rengeteget köszönhetek Marvinéknak. Igaz, nem úgy sikerült a spanyol nyelvvel haladnom, ahogy elterveztem, de cserébe ő gyakorolhatta az angolt. Egyébként az egyetemi tanulmányát Barcelonában tervezi folytatni. Ott akarja a mesteri fokozatot megszerezni. Remélem, viszontlátom őket még.

Ha pedig az összesítésnél tartottam ... Az elindulásom óta 19 hét telt el, mintegy 133 nap. Ez idő alatt megfordultam hét országban, ebből hat Közép-Amerikában. Dolgoztam farmokon, segítettem az utcáról befogadott kutyák gondozásában, építettem egy leendő ashramot, valamint megismerhettem egy hostel működését. Gyakorolhattam a spanyol nyelvet, bár igazából az angol tudásomon csiszolgattam. Megismertem rengeteg jó embert, több családot. Megkóstolhattam a különféle helyi ételeket. Betekintést nyerhettem a rendkívül változatos, sokszínű Latin-amerikai kultúrába. És nem utolsó sorban csodálatos helyeken járhattam, gyönyörű tájakat ismerhettem meg. De most úgy érzem, egyenlőre elég volt. Hogy meddig fog tartani a szünet? Erre csak egyet mondhatok: nálam sosem lehet tudni ...