2015. november 05. (csütörtök) 13:24 (UTC) - Dublin

Pár órát leszámítva, egy hete annak, hogy megérkeztem Dublinba. Az érkezést követő egy-két nap elég nehéz volt. Folyamatosan azon járt az agyam, hogy mi vár rám, hogyan fogok állást találni, fogok-e egyáltalán, stb. Olyan dolgokon gondolkoztam, amiken előre felesleges gondolkodni. Úgyis választ kapok előbb, utóbb. Szóval a kezdeti sokk után, immár kicsit megnyugodva írom e hét történéseit. 

Az első nap egy kicsit körülnéztem a lakóhelyem környékén. Egy csendes, kertvárosi részen lakom. A fenti kép a lakóházunkat mutatja, csak épp az ellenkező oldalról. A környéken kis társas házak, díszkertek, kocsibeállók, kisebb bevásárló üzletek, iskolák, parkok. A közelben van egy nagyobb bevásárló központ. 

Több helyen van kialakítva sportolásra alkalmas terület. Amint látható, nem csak a focit játsszák, hanem rögbiznek is. A második napon egy kissé jobban kimerészkedtem. Elindultam ugyanis a városközpont irányában. Az utam mentén mindenhol az alábbi stílusú lakások sorakoztak. Egyformának tűnnek, kevés közülük az egyedi.

Átkeltem az M 50-es autópálya felett, mely egy körgyűrűként fut körbe a városon elválasztva külső és a belső kerületeket. Érdekesség, hogy Írországban csak a 2000-es években kezdődött el a nagymértékű autópálya építés.

Tovább gyalogolva lassan elértem a 8-ik kerülethez tartozó Phoenix parkot. A 707 hektáros terület Dublin legnagyobb parkja. Olyan mint Budapesten a Városliget, csak sokkal nagyobb zöldterülettel, füves részekkel. Itt található többek között az állatkert, egy kastély, az Amerikai Egyesült Államok nagykövetsége, és a Wellington emlékmű. A parkokban található táblák szerint szarvasok is előfordulhatnak. Rengeteg kerékpározó, futó volt.

Időközben az időjárás is változott. A kezdeti borongós, hűvös idő után napsütéses, meleg idő lett. A parkból kiérve még mindig a 8-ik kerületben gyalogoltam, végig a Liffey folyó mentén. Dagály lehetett, mert a vízszint eléggé magas volt. Egy-egy oszlopon mentőgyűrű volt, ami az esetleges vízbefulladás megelőzésére lett kihelyezve.

Itt már sok járókelő volt, az autós és a gyalogos forgalom is megnövekedett. Dublin lakossága fél millió körül van, az agglomerációval valamivel több, mint 1 millió. A népesség viszont rendkívül összetett. Hallani itt majdnem minden európai nyelvet, sok az afrikai, és az ázsiai bevándorló is. Időközben a folyótól eltávolodtam, benéztem egy-két utcányira. Később megkerestem a visszafele tartó 39, 39A számú busz megállóját, és elindultam vissza.

Hazatérve már kezdett sötétedni. Meg is gyújtottam egy mécsest, megemlékezvén az elhunyt rokonaimról, ismerőseimről. Érdekes kontrasztként jelenik meg a képen az otthoni, és az itteni szokás. Itt ugyanis a Halloween-t ünnepelték, épp tűzijátékkal.

A Halloween különböző módon jelen volt az épületeken, a boltokban, bevásárló központokban. A gyerekek arcai ki voltak festve, sokukon - a felnőtteket is beleértve - jelmez is volt. Másnap, újabb környékbeli körút következett, melynek során feltérképeztem, hogy merre tudnék futni. Mivel a Phoenix park messze volt (esetleg egy hosszabb távra jó lesz majd), úgy döntöttem, hogy a környékbeli utcákban, kisebb parkokban fogok futni. Persze amikor az időjárás engedi. A hét elején István szabadnapos volt, és bementünk a belvárosba ismét. Ezúttal autóval. Meglátogattuk egyik ismerősét, megmutatta mit, hol találok. Megtekintettem az O'Connell úton álló, Fény Emlékművét, mely a maga 121 méteres acéloszlopával, a világ legnagyobb "szobra". 

A hét közepén megérkezett István felesége, Marika is. Budapesten volt a másik lányuknál. Időközben átdolgoztam az önéletrajzomat, és elkezdtem küldözgetni egy-egy kiválasztott állásajánlónak. Szerdán találkoztam Évivel is, aki szintén sok mindenben segít. Őt is rég láttam, volt mit megbeszélnünk. Már három éve itt lakik, sok tanácsot adott. Visszafele ismét busszal mentem. Ezek a kétemeletes buszok adják Dublin közösségi közlekedésének nagy részét. A villamos hálózata elenyésző, metróvonalát most kezdték el építeni.

A mai nap további álláshirdetésekre küldtem el az önéletrajzom. Bementem egy munkaügyi központba is, ahol ki lehetett válogatni az ember számára tetsző munkákat, és a kiválasztott hirdetést kinyomtatni. Ezekből ma szintén válogattam. Évi is megpróbál segíteni találni. Szóval sok szálon fut az állás keresés. Tessék az ujjakat keresztbe téve szorítani.