2016. május 15. (vasárnap) 12:42 (UTC+1) - Domoszló

"Hogyan kell megint felvenni a régi élet fonalát? Hogyan folytatod tovább? Ha a szíved mélyén kezded megérteni, hogy már nincs visszaút."

J.R.R.Tolkien művéből, a Gyűrűk Urából vett idézettel kezdeném a legújabb bejegyzésem. A mű szereplője, Frodó teszi fel ezt a kérdést, amikor a kalandjai elmúltával hazatért, de nem igazán találja a helyét. Minden megváltozott körülötte, hisz ő is megváltozott. Így érzek magam is. Valami véget ért, és az ami újból körbevesz, már nem a régi. Ilyenkor nekem szükségem van egy kis feltöltődésre. Ott, ahol megszűnik számomra a külvilág. Ott, ahonnan származom. Ez pedig Erdély, azon belül Kolozs. Évente többször járok ki, mivel van ott egy kis házikónk. Jelenleg újítjuk, szépítgetjük, hogy később valóban csak a pihenésé lehessen a főszerep.

A település a mai Románia területén található, Kolozsvártól 18 kilométerre délkeletre, a Mezőség nyugati szélén. A középkorban városi rangot kapott a sóbányája miatt. 1852-ben bezárták a bányát, így a polgári lakosság nagy része elköltözött, a lakosság áttért a mezőgazdaságra. Az első világháború előtt pedig a rendezett tanácsú várost községgé minősítették le. Ekkor alakították ki a hajdani bánya területén a sósfürdőjét is.

A fürdő vize reumatikus bántalmaknak, nőgyógyászati panaszok kezelésére javasolt. A fürdőt nemrégiben újították fel európai uniós pályázattal. A falu lakosságának száma a 2011-es népszámlálás alapján 2354 fő, ebből 815 fő magyar lakos. Korábbi városi voltának megfelelően, több vallású lakosa is volt, így katolikus, református, valamint az unitárius templom is épült.

A falu központi részének további meghatározó épületei, a hajdani városháza, mely jelenleg községi önkormányzati épület, valamint az általános iskola. Utóbbinak tanulója volt édesapám is.

A falu híres szülöttjei többek között Spáda János építőmester, aki a kolozsvári Nemzeti Színházat, valamint a szintén kolozsvári Monostori úti református, úgynevezett "kakasos" templomot építette, ahol személyemet is keresztelték 1980-ban. Kolozson született továbbá Kovács István is, akinek Egy parasztfiú elindul című regénye bepillantást enged a múlt század eleji kolozsi mindennapi életbe. Természetesen a könyv a birtokomban van, annál is inkább, mert a családom Szabó-, illetve Seprődi ága is említésre kerül a műben.

Íme tehát a kis házunk, az úgynevezett "bakalak". Magam neveztem így el, mivel a "baka" ragadványnevet dédnagyapám kapta a katonai sorozás alkalmával. Nagyapámat és édesapámat is így ismerte mindenki a faluban. Bízom benne, hogy pár falubeli engem is így fog megismerni. A ház az úgynevezett szent oldalban van. A falu azon részét nevezik így, amelyik a temető oldalában fekszik. Velünk szemben gyönyörű panoráma tárul elénk, a falu dombokon elterülő része, azaz a zsellér, valamint a kiáltó hegy.

Miközben a házban, valamint a telken tevékenykedtem, az ereszcsatornában új élet(ek)nek voltam tanúja. Az itt eltöltött pár nap alatt újra feltöltődtem tehát, megpróbálva felvenni a régi élet fonalát, és folytatni tovább ...