"A világnak szüksége van álmodókra és cselekvőkre. De mindenek fölött szüksége van olyan álmodókra, akik cselekszenek." Sarah Ban Breathnach

2018. november 12. 23:41 - sandor80szabo

Alföldi Kéktúra (Furta - Körösnagyharsány)

2018. november 12. (hétfő) 22:14 (UTC+1) - Budapest

Kisebb zápor lepett meg minket hajnalban, de szerencsére hamar abbamaradt. Megpróbáltunk időben elkészülni, s elindulni, mivel jó sok kilométer állt előttünk. Körülbelül három órás gyalogút várt ránk az első településig, Körösszakálig. Időközben mások is útnak indultak, igaz ők kicsit többen voltak, s távolabbra mentek.

alfoldi_kek_2018_168.jpg

 alfoldi_kek_2018_169.jpg

Utunk során főleg mezőkön, legelőkön haladtunk, melyeket később időnként szántóföldek szakítottak meg. Elhaladtunk egy földgázfogadó állomás mellett. Rövid ideig a Nyéstai-csatorna partján is gyalogoltunk. Ezúttal is találkoztunk egy-egy őzzel. Egyébként az egész őszi Kéktúra során, majdnem minden nap láttunk őzeket, szarvasokat.

alfoldi_kek_2018_170.jpg

alfoldi_kek_2018_171.jpg

Ahogyan gyalogoltunk, s teltek a kilométerek, próbáltuk felbecsülni, hogy mennyire lehetünk még a falutól. Időnként csalóka volt egy-egy távoli templomtorony. Körösszakál temploma ugyanis pont egy erdő takarásában volt. Megkerülve az erdőt, már láttuk a falu házait. Beérve a községbe, a központban lévő kocsmához mentünk. Itt volt a bélyegző is. 

alfoldi_kek_2018_172.jpg

alfoldi_kek_2018_173.jpg

A kocsmába belépve nem épp átlagos berendezés fogadott. Tele volt a helység az olasz AC Milan labdarúgó klub relikviáival, posztereivel, szurkolói sálaival, zászlóival, ereklyéivel. Kiderült, hogy még a bárpult mögötti személyt is Milánnak hívták. Az édesapja volt a kocsma tulajdonosa, aki egy életre elkötelezte magát Milan szurkolóként.

alfoldi_kek_2018_174.jpg

alfoldi_kek_2018_175.jpg

Miután megittuk a finom kávénkat, beugrottunk a helyi boltba, megvenni a napi elemózsiát. Teletöltöttük az ivóvizes palackjainkat is, majd megindultunk Körösnagyharsány irányába. Nem volt nagy távolság a két falu közt. Kiérve Körösszakálból, átkeltünk a Sebes-Körösön, a Tisza István hídon.

alfoldi_kek_2018_176.jpg

Átérve a folyó túlpartjára, balra fordulva haladtunk tovább a töltésen. Egy-egy horgászon kívül mással nemigen találkoztunk. Kezdtünk éhesek lenni, de úgy voltunk vele, hogy majd eszünk, ha beértünk a faluba. Körülbelül negyedóra elteltével épp a duzzasztózsilipnél jártunk, amikor az ott lévő ház udvarán lévő férfi szólított meg minket.

alfoldi_kek_2018_177.jpg

Beszédbe elegyedtünk, majd eleget tettünk szíves invitálásának, s betértünk hozzá kicsit megpihenni. Kiderült, hogy vendéglátónk hobbi szinten a pálinkafőzést is gyakorolja. Meg is kóstoltuk a nemrég kifőzött vadkörtéjét. Miközben kóstolgattuk a kifogástalan italt, kiderült, hogy Imre is erdélyi. Pontosabban Margitáról való. 

alfoldi_kek_2018_178.jpg

Imre elmesélte, hogy annak idején hogy került át a határon, majd mesélt a munkájáról. Ő látta el a környék halastavait vízzel, melyet a Sebes-Körösből engedett ki időnként. Közben megjöttek az  ismerősei, akikkel együtt folytattuk a beszélgetést. Annyira belefeledkeztünk a dolgokba, hogy mire elindultunk volna, már kezdett szürkülni. Úgy döntöttünk, hogy élünk az Imre által felkínált lehetőséggel, s ott alszunk a vendégszobában.

alfoldi_kek_2018_179.jpg

Imrének két házőrzője is volt, melyek közül a kisebbikkel magunk is megbarátkoztunk. Késő este volt, mire behúzódtunk a házba. Jó volt reggel végre nem sátorban ébredni. Kihasználtuk a fürdőszoba adta lehetőséget is, s immár frissen, újjászületve köszöntünk el Imrétől. 

alfoldi_kek_2018_180.jpg

Az elindulás után úgy döntöttünk Ricsivel, hogy csak a következő faluig, Körösnagyharsányig megyünk. Szombat volt, s szerettünk volna időben hazaérni. Meg egy kicsit fáradtnak éreztük magunkat. Most jött ki rajtunk az elmúlt napok fáradalma. 

alfoldi_kek_2018_182.jpg

Viszonylag időben érkeztünk be a faluba, s miután bélyegeztünk, rögtön a buszmegállóba indultunk. Sajnos azonban a délelőtti buszjáratról lemaradtunk, mivel a busz nem jött be a faluba, hanem csak a másik felében lévő megállóból indult. Következett tehát újabb várakozás a másik járatig. Ezúttal biztosra mentünk, s a másik megállóban várakoztunk. Busszal mentünk vissza Debrecenbe, ahol elváltak útjaink. 

alfoldi_kek_2018_183.jpg

Véget ért tehát az idei Kéktúra, idén már nem fogok többet túrázni. Legalábbis a Kéken nem. A mostani szakaszokkal a Kékkör 62 %-a, az Alföldi Kéktúrának pedig 51 %-a lett teljesítve. Tavasszal innen folytatom. Addig meglátom, hogyan tovább. Egy-egy kisebb utazás tervbe van tavaszig, de alapvetően most téli álmot fogok aludni. Jövő hónaptól lakóhelyet is váltok, ami szintén elfoglal majd egy kicsit. Új helyen fogom tehát megtervezni a következő helyszínt, legyen az külföld, vagy belföld. 

Szólj hozzá!
"A világnak szüksége van álmodókra és cselekvőkre. De mindenek fölött szüksége van olyan álmodókra, akik cselekszenek." Sarah Ban Breathnach
süti beállítások módosítása