2022. augusztus 13. (szombat) 14:51 (UTC+1) - Üllő

Szokásomhoz híven kissé lemaradásban vagyok, mármint ami a blogot illeti. Következzék a beszámoló az idei harmadik félmaratoni versenyemről. Július 02-án került megrendezésre a 27. K&H félmaraton Budapesten, a Városliget környékén. Azon a héten már javában tombolt a nyári kánikula, ezért különösen jó volt a szervezők időzítése, a verseny kezdetére vonatkozóan. Este fél kilenckor kezdődött, épp amikor már kezdett elviselhetővé válni a hőmérséklet.

A K&H félmaratonhoz hűen, ezúttal is három körösre tervezték az eseményt. Háromszor hét kilométeresre. A rajt és a cél a Hősök terén volt. Chilivel és Emmával a rajt előtt már bő másfél órával ott voltunk. Felvettem a rajtcsomagot, majd egy kicsit szétnéztünk a rendezvény helyszínén, s környékén. 

Szóval három körre kellett készülnöm. Rajt után az Andrássy úton egészen a Kodály köröndig, ott visszafordulás, újra Andrássy úton visszafele a Dózsa György útig. Azon az új Néprajzi Múzeum épületének végéig, majd ott be a Városligetbe, ahol több oda-vissza fordító után a Vajdahunyad várán és a Kós Károly sétányon keresztül vissza a Hősök teréhez.

Természetesen ezúttal is megvolt a rajt előtti izgalom. Az első alkalomtól kezdve, minden egyes verseny előtt megvan a kellő dopping, ami emlékeztet a felkészülésre, s célra, s a kettő közötti időszakra. Arra, amit le kell győzzek ahhoz, hogy a végén boldogan, időnként meghatódva áthaladjak a célvonalon.

Ez az esemény is, mint a januári Zúzmara félmaraton is inkább családias hangulatú volt. A tavaszi, valamint az őszi versenyek sokkal zsúfoltabbak szoktak lenni. Ebből kifolyólag a rajt is hamarabb lezajlott. Pár perc múlva már az Andrássy úton szaladtam az első fordító pontig. 

Az első frissítőpontot a közelsége miatt kihagytam, mivel három kilométerrel a rajt után még nem éreztem magam szomjasnak. A második ponton már jól esett. A szokásos hármast vettem magamhoz. Víz, izotóniás ital, majd pár banán karika. Közben besötétedett, s a hőmérséklet még inkább elviselhető lett. 

Túl voltam az első körön. A mezőny ekkorra már szétszakadt, több helye volt az embernek a futásra, nem kellett annyira figyelni a többi futóra. Ezúttal is voltak szurkolók, igaz kevesebben, de annál lelkesebbek. Óriási erőt ad a versenyek során egy-egy biztató szó, vagy egy pacsi. Ilyenkor az ember erőre kap.

A második körnél már utolértek az elsők is. Motorosok, kerékpárosok kísérték őket, biztosítva számukra a helyet. Ők már a vége felé közeledtek, ám nekem még volt hátra pár kilométer. Éppen az esti díszfényeibe öltözött Vajdahunyad várán keresztül futottam, ahol annyiszor tettem a Ligetkör futásain.

Utolsó körömet kezdtem. Ekkor már éreztem, hogy fárad a testem is. Nem nagyon, de azért fáradt. A felkészülések során egy-egy futás távolsága jóval alatta szokott lenni a félmaratoni távnak. Azt szokták mondani, hogy amilyen távra akar az ember felkészülni, egy héten annyit kell összesen futni. 

A harmadik körben a frissítések különösen jól estek. Ilyenkor kihasználtam a pár perces időintervallumot, s kifújtam magam egy-egy pohár között. Érdekes, ahogy futás közben összerakom a fejemben az egészet, az elejétől a végéig. Nagyon jó érzés, amikor eljön az a pillanat, amikor ráfordul az ember az úgynevezett célegyenesre, az utolsó szakaszra. Elérkezik ez a pont, amit már annyira vártam a rajt óta. Kezdetben ugye messzinek szokott tűnni, de ahogy telnek a kilométerek, egyre közelebb kerül. Amikor már a Hősök terén lévő Milleniumi emlékmű központi eleme, Gábriel arkangyal feltűnt, már tudtam, hogy sikerült. Innen már csak pár lépés választott el.

A képzeletbeli célszalagot vidáman szakítottam át, annál is inkább, mert a kordonon túl vártak rám. Chili és Emma már rohant is gratulálni. Átvettem a befutócsomagot, nyakamba került az érem, s egy rövid szusszanás után már indultunk is az autó felé, ugyanis várt ránk még egy másfél órás út Domoszlóra.

Megvolt tehát az idei harmadik félmaratonom. A sorozatból már csak az őszi Wizzair félmaraton hiányzik. Lesz előtte még egy Kékes csúcsfutás is. Közben a hétköznapi felkészülések, melyek mind hozzá fognak járulni egy nagyobb megmérettetéshez, amit már nagyon régóta terveztem. Mielőtt viszont erre sor kerülne, van még pár dolog, amiről írni fogok. Többek közt a következő meglátogatott országról, sorban a huszonötödikről ...