2014. november 25. (kedd) 18:30 Las Palmas

Reggel összepakoltam a két hátizsákom, és kijelentkeztem a szállásomról. Nem keltem korán, fél tízkor léptem ki a kapun. Felvettem némi készpénzt az egyik ATM-nél. Nem volt gond a tranzakció során, bár kicsit tartottam tőle. Attól, hogy megértek-e mindent amit kérdez. De megbirkóztam a feladattal.

Utam során ilyen látnivalóban volt részem. A tegnapi helyen ma is megálltam egy tejeskávéra. Reggelizni a szálláson reggeliztem. A kikötőbe akartam ismét menni, mert meg akartam kérdezni a kompjáratokat a többi szigetre. Elhaladtam a tegnapi helyszíneken. Most a haditengerészet kapuján lévő címert is lencsevégre kaptam.

A kikötőbe megint jött egy utasszállító hajó, miattuk jöttek-mentek a lovas szekerek. Megnéztem a tegnapi vitorlás nagyhajókat, hátha mennek a Karib térségbe. Az egyikkel szerencsém is lett volna, de sajnos horror áron akartak volna átvinni. Igaz, az út során begyakoroltam volna a klasszikus vitorlás matrózi munkát.

Visszafelé ismét a bevásárló központ mellett mentem el, itt is látszódik a karácsonyi készülődés. Közben kaptam otthonról információt, hogy havazott. Otthoni fenyőkön nem műhó van. Kinek mi jut.

Útbaigazítást kértem, hogy honnan indulnak a hajók a többi szigetre. Kiderült, hogy naponta indulhatok Tenerifére (is). Az út három óra hosszú, az ára nem is vészes. Közben lencsevégre kaptam egy afrikai szállító hajót. Aki elsőként megtalálja rajta a néger matrózt, ígérem ajándékot kap.

Közben már javában elmúlt délután egy óra, ideje volt hát szállás után néznem. A tegnapi helyre mentem vissza. Kivettem két napra egy ágyat. Minden rendben van a szállással. Az óceán 10 méterre, egy sétány választ el. Tele van hozzám hasonló világcsavargóval. Van aki önkénteskedik, van aki átutazó.

Itt tudtam meg, hogy egy magyar srác is itt van, aki hasonló cipőben jár. Ő is át akar jutni az óceán túlsó partjára. 

Ő Csaba, akivel azonnal találkoztam is, hála az egyik lakótársamnak. Kiderült, hogy a tegnapi vitorláshajókon kívül lesznek még majd átkelő hajók. Csak nem annyi, de van remény. Sokan jönnek, és lehet csatlakozni is. Egészen júniusig van időm. Ez azért már másképpen hangzik, nem? Csaba sok tippet adott még, többek között az önkéntes munkával kapcsolatban. Maga is önkénteskedik, napi 4-5 óra munkáért cserébe kap szállást. A többi szabadidő. Nem hangzik rosszul. A másik, hogy a kikötőbe ahol tegnap is láttam a hirdetéseket, tegyem ki a sajátomat is, az elérhetőségemmel. Így megnövelem annak az esélyét, hogy hajót találjak. Holnap meg is csinálom mindkettőt. 

Most következzék még néhány fotó a szállásról.

 Este kinézek Csabával a kikötőbe. Állítólag az ottani kocsma teraszán is lehet hajóskapitányt találni. Mint a régi szép időkben. Egy-két próbát megér.

2014. november 24. (hétfő) 20:01, Las Palmas

Elég jól aludtam az éjjel, az éjjeli aszfaltozás kísérte zaj ellenére. Lehet a fáradtság is közrejátszott. Nyolckor ébredtem, kint a forgalom már elég nagy volt. Az ablakom egy viszonylag forgalmas útra nyílik. Megbeszéltem a recepción a hölggyel, hogy maradok még egy éjszakára. Az egész kétszintes ház egy hostel, a szobákban többnyire két ágy. Magas belmagasságú szobák vannak, valószínűleg a múlt század elején épült a ház.

Reggel még gyorsan kimostam az indulás óta rajtam lévő ruhákat, persze kézzel. A Camino óta nem mostam kézzel. Vissza kell szoknom. Ígéretet kaptam, hogy a szoba csak az enyém lesz.

Elindultam hát a kikötő felé, de útközben reggelizni akartam. Volt olyan sejtésem, hogy olcsóbban megúszom, ha nem a kikötőben reggelizem. Utólag be is igazolódott a sejtésem.

Ahogy a tengerpartra kiértem, feltűnt, hogy kicsit sok a vitorlás hajó a vízen. Sajnos, ahogy beértem a kikötőbe kiderült, hogy a hajók az Atlanti-óceán átszelésre indultak. Ebben a hónapban immár a harmadik alkalommal. A rossz hír, hogy több alkalom már nem lesz.

A kezdeti sokkhatás után elindultam a kikötőben körbenézni, hátha maradt még induló hajó. Sajnos nem találtam. Leültem egy pohár sör mellett kitalálni, hogy miként tovább.

Ahogy nézelődtem, találtam egy hirdető falat, ahol az elmúlt időszak hirdetései közt felfedeztem egy honfitárs hirdetését. Ő is hajót keresett, remélem ő szerencsésebb volt.

Közben elindult egy óceánjáró is, utat törve, néha jó hangosan kürtölve. Eltörpültek mellette a kisebb hajók.

Úgy döntöttem, ha már így alakult, akkor jöjjön a B terv. Azaz repülővel tovább. De addig is körül akarok nézni a Kanári szigeteken. Most már van időm. Nem kell kapkodnom. Kis inspirációt is találtam a kikötőben. Tetszenek ezek a távolság jelző táblák.

Tovább menve a kikötőben, megnéztem a nagyobb hajókat, melyek egy teljesen más helyen voltak. A parti mentőszolgálat hajója, majd a rendőrség járőrhajói, valamint a vitorlás hajók következtek. A hadsereg hajóit nem tudtam megnézni, azok lezárt területen voltak.

A nagy mászkálásban megéheztem, így benéztem a kikötő mellett lévő bevásárló központba. Leteszteltem a BigMac menüt, a szendvics íz világa másabb volt, mint mifelénk. Még csak fél kettő volt, így bőven volt időm megnézni a tengerpartot is. A város egy földnyelven fekszik, a kikötő a keleti oldalon volt, a strand a nyugatin. Pár perc alatt ott voltam. A fürdés kimaradt, a fürdőnadrág a szobában maradt. A hőmérséklet 24 ˚C volt, mint ahogy a mellékelt kép is mutatja.

A tengerpartot végig követtem, a kiépített strand rész egy idő után megszűnt, és csak nagy sziklák voltak. Egy bronzba öntött horgász szemléltette a helyiek kedvenc időtöltését.

Visszafelé a homok fövényen mentem, természetesen cipő, zokni nélkül. Jó kis séta volt. A vízhőmérséklet kellemes. A sétát a parton folytattam, amikor észrevettem egy kékre festett házat, mely szállást hirdetett. Benéztem, és kiderült, hogy olcsóbb, mint amit én találtam, ráadásul a tengerpart közvetlen közelében. Igaz a szobákban nem egyedül alszanak, 4-5 emeletes ágy van. A vendégkör fiatalokból álló, hátizsákos turisták, szörfösök. A tetőtéri teraszon elém tárult a tengerpart csodálatos látványa, mely kényelmes kanapékról élvezhető. Úgy érzem megtaláltam a következő szállásom.

Az út a szállásomig körülbelül négy kilométer volt. Útközben vacsorának valót vásároltam. Mire hazaértem be is esteledett. A pálmafák már ünnepi díszben.

2014. november 23. (vasárnap) 22:15, Las Palmas

Újítok a blogbejegyzés elején is, hogy a megírás idejét, és helyét feltüntetem. Így pontosabban követhető, hogy mikor, és hol voltam. Megújítottam a blogom felületét is. Ami eddig jobb oldalt volt, az most baloldalra került. Változott a külalak is.

Na szóval, vágjunk is a közepébe. Tegnap délután vittek fel a szüleim a Liszt Ferenc 2B terminálhoz. Rövid volt a búcsú pillanata, de annál érzelem teljesebb. Gyereknek sem könnyű a búcsú, de szülőnek még nehezebb lehet. De a mai világ technikai vívmánya segít ezt enyhíteni.

Mint említettem korábban, eddig soha nem repültem. Hát most itt volt az alkalom elveszíteni, az e fajta szüzességet. 16:55-kor indult a gépem csak, volt még bő három órám. Volt időm szétnézni a repülőtéren, megnézni mi hogyan működik. Majd beálltam én is oda, ahova írta a járatszámom. Csomagfeladás (nagy hátizsák), majd irány az átvizsgáló pont. Tálcá(k)ba kitenni mindent, ami nálam volt, különös tekintettel a fémet tartalmazó dolgokra. Az átvizsgálás rendben megvolt, hang nélkül átjutottam. Az ezt követő vámmentes boltokon gyorsan átszaladtam, majd megkerestem ismét a járatszámom, és irány a beszállókapu.

A beszállítás – fapados gép lévén – nem közvetlenül a géptest mellé állított folyosón keresztül, hanem gyalog megközelítve történt. Ülésrend nem volt, így időben odaérve az ablak mellett foglaltam helyet, mellettem senki. Következett a bemutató, mely során ismertették a légző maszk, valamint a mentőmellény viselésének szabályait, valamint az egyéb biztonsági rendszabályokat.

Majd elindult a gép, és gyorsan a levegőbe emelkedett. Nem is volt vészes, sokkal rosszabbra számítottam. Az út során a magammal vitt enni, és innivalót fogyasztottam. 18:00-kor Milánó környékén jártunk, amikor a kapitány rövid helyzetjelentést adott. Külső hőmérséklet -63 ˚C, magasság kb. 11000 méter, sebesség 810 km/h.

Malagához közelítve, a gép süllyedni kezdett. Ez azért izgalmasabb volt, de a kapitány szépen letette a gépet, melyet az utazóközönség egy tapsviharral köszönt meg. Ezúton is köszönöm H. Csaba kapitánynak az újabb életre szóló élményt.

Következett az újabb izgalmas rész, azaz a csomagom megtalálása. Talán az egészből ettől tartottam leginkább. De hála Istennek jött a hátizsákom, sőt mindene ép volt, leszámítva egy kis port.

Úgy döntöttem a reptéren éjszakázom, mivel éjszaka nem akartam mászkálni. Bár közel volt a tengerpart, maradtam odabent. Kerestem egy csendes helyet, és kényelmesen elhelyezkedtem.

Az éjszaka többször is megébredtem, egyrészt a jövés-menés miatt, másrészt elég kényelmetlenek voltak az ülések. A karfák fixen voltak rajta, így megnehezítette a dolgom. Reggel indítottam egy kávéval, majd következett az utas felvétel. Mint említettem, itt másmilyen jegyem volt. Vonalkód sem volt, mint a wizzair-nél. De kár volt izgulnom, minden simán ment. Sőt, itt a feladott csomagomért sem kellett külön fizetnem. Megkaptam a beszállókártyát, mehettem az ellenőrző pontra. Most is rendben túljutottam.

Rengeteg időm volt a gép indulásáig, így hát faltam pár falatot.

Készítettem egy arcképet is az első napról, melyet majd össze lehet hasonlítani az ezután következőkkel. Közben figyeltem a leendő gépem körüli munkálatokat. Bepillantást nyertem a folyamatba, megkezdve a megérkezést, és az elindulást megelőző dolgokat. Személyzet csere megvolt, jöhettünk mi. Itt már egy folyosón keresztül mentünk be a gépbe. Ugyanaz a típus volt, mint a tegnapi, ráadásul ismét ablak mellé kerültem.

A tegnapi „bemutató” rész most is elhangzott, csak most az angol mellett a spanyol verzió volt. Az előttem lévő papírtasakon kedves kis felirat : „nyugodj meg és lélegezz” . Meg voltam nyugodva, hogy nem kellett használnom a zacskót.

Az éjszakai repülést követően, most a nappali verziót is megismertem. Bár ez sokkal rövidebbnek tűnt. Utam nagy részén láttam a tengert, valamint az óceánt. Itt is simán ment a leszállás, bár most a tapsolás elmaradt.

Ahogy megérkeztem, és ismét magamhoz vettem a csomagomat, elkezdett esni az eső, bár nem tartott sokáig. Az érkezésemet egy előbukkanó szivárvány tette színesebbé.

Tekintettel az időjárásra, letettem arról a szándékomról, hogy gyalog tegyem meg a repülőtér és Las Palmas közti távolságot. Kb. 20 km lett volna, és biztos hogy a besötétedés előtt nem értem volna be. Ezért buszra szálltam, és negyed óra alatt már a városban voltam. Végiggyalogoltam a kikötőig, hogy megnézzem mi hol található. Útközben néha eleredt az eső, de inkább olyan apró szemű eső volt, és hamar elállt.

Már csak két dolog volt hátra a mai napból. A vacsora, és a szállás. Mindkettővel úgy voltam, hogy fogok találni. Előbbi egy pizzéria, utóbbi pedig egy hostel. Mindkettő egyszerű, ám a célnak tökéletesen megfelelő. Bejött a tervem. Előzetes szállásfoglalás nélkül sikerült találnom szállást. 

Gyors kipakolás, zuhany, és wifi keresés után az otthon maradottakkal pár szó erejéig interneteztem, majd ágynak dőltem. Kicsit elfáradtam a két nap alatt. Nem igazán fizikailag, inkább lelkileg. Holnap reggelig pihenek. Meglátom, hogy maradok itt még egy napot, vagy keresek másik helyet. A kikötőben minden esetre körül nézek. Hátha van induló hajó.

Kilátás a szobám erkélyéről. Érdekességként jegyzem meg, hogy éjjel 23:28-kor még javában aszfaltoztak. Azért remélem mélyen fogok aludni.