"Mélyen akartam merülni az életbe, kiszívni csontja velejét, olyan erőteljesen, spártai módra akartam élni, hogy megfutamításra kényszerítsem mindazt, ami nem élet ..."

Henry David Thoreau szavaival azonosulva kezdtük el 2014. augusztus 11-én a második Via Unitariana Gyalogló Tábort, melyet a Magyar Unitárius Egyház szervezett az erdélyi két Homoród mentén (Székelyudvarhely, Abásfalva, Vargyas, Alsórákos, Oklánd, Székelymuzsna, Székelykeresztúr). Napi távunkat gyalogösvényeken, aszfalt és köves utakon tettük meg. Festői szépségű tájakon, apró falvakon keresztül. A zarándoklatnak is felfogható túra során lehetőség volt gyakorolni a lelassulást, az egyszerű életet, emberi kapcsolatokat kialakítani, meghatározó élményeket szerezni, lehetőséget teremtve az életmódváltásra. Az utóbbi különösen megragadta a figyelmemet.

Kicsit félve indultam neki a tábornak, egyetlen embert ismertem a csoportból. Kevés ismeretem volt az unitárius vallásról is. De a tábor végére elmondhatom, hogy egy remek csoportot, annak nagyszerű tagjait ismerhettem meg, továbbá egy legemberközelibb vallást.

A tábor segített megmutatni, hogy mit is érdemes magával vinnie az embernek egy-két hetes túrára, mely nagyon jól jön a Camino előtt.

Hosszú viaskodás után úgy döntöttem mégis nekikezdek. Sokat gondolkodtam, hogy legyen-e saját blog, vagy elég az egyik legnépszerűbb közösségi oldal tagjaként egy-egy bejegyzést írni. Sok blogot olvasok, melyek elnyerték tetszésemet. Naponta követem őket, gyakran türelmetlenül várva az újabb bejegyzéseket. Legalább most saját bőrömön megtapasztalom, hogy milyen a másik oldalon lenni. Remélem nem okozok csalódást.

Az óperenciás tengeren is túl

A címválasztás nem épp ez volt, de az első ötletemmel elkéstem, a választott cím már foglalt volt. Hogy miért is épp ezt? Mert egy mese kezdet a legmegfelelőbb arra, amiről szólni fog e blog. Merjük a saját mesevilágunkat, álmunkat megvalósítani.