Évekkel ezelőtt gondoltam először arra, hogy a vándornak szüksége lehet egy vándorbotra is. Megkönnyíti a túrázást, támaszt nyújt, távol tart, védekezni lehet vele. De milyen is legyen, hogyan lehetne könnyen szállítani amikor épp nem vándorol az ember, milyen anyagból készüljön? Olyat szerettem volna, ami kicsit engem jellemez, saját kezűleg készül. Hosszabb tervezés után megszületett az elgondolás. A bot egy kolozsi kőrisfáról lett levágva tavaly, lévén édesapám kolozsi születésű. Szárítás, hántolás, csiszolás után egy évet használtam kisebb túrák során. Ezt követően három részre fűrészeltem, a részeket összecsavarozhatóvá alakítottam ki, megkönnyítve a szállítást. Idén véstem a botra a kalotaszegi mintákat, lévén édesanyám Kalotaszentkirályon született. Továbbá rávéstem egy erdélyi, valamint egy kolozsvári címert, szimbolizálva a szülőföldemet, és szülővárosomat. Az egész boton körbefutnak a minták, egy sáv mindkét oldalán. A sávra kerülnek majd bevésésre azok az utak, országok, helyek, melyeket végigjártam. Miután kész lett, lelakkoztam. A vándorbotot az El Camino megkezdéséig szerettem volna elkészíteni, mely sikerült. Kolozson, a római katolikus tiszteletes által meg is lett áldva. A Via Unitariana gyalogló tábor alatt élesben le lett tesztelve. Kisebb hibák a teszt során előjöttek, ezeket azóta kijavítottam. Az első teljesített út, a Via Unitariana bevésve.