Mint ahogy jeleztem, a wifivel gondjaim adódtak. Prága után nem tudtam netezni. A jelet megtaláltam, csatlakozott is, de se a blogom, se a facebook nem töltött be. A buszon volt jel végig, mégsem sikerült. Hogy addig is haladjak, a blogot word formátumban írtam, hogy majd alkalom adtán feltöltöm.

13 óra után pár perccel meg érkeztem Párizsba. Prágához hasonlóan rohamtempó volt ismét. Márktól elköszöntünk Attilával, majd a 4-es metróval elindultunk. Rögtön megcsapott a város multikulturális jellege. Ezer meg ezer különböző arc, a világ minden tájáról. Az angollal egyelőre nincs különösebb gondom, igaz, nem irodalmi stílusú társalgás folyt, de amennyire a franciák beszéltek, annyira én is. A metrónál érdekes volt látni a 12 metróvonalat tartalmazó térképet. Hiába, nem vagyunk egy szinten.

Attilától elbúcsúztam útközben, átszállt másik vonalra. Miután megérkeztem a pályaudvarra, megnéztem a vonatindulást. Kicsit sokkolt, amikor közölték, hogy a 17:28-as TGV járatra mennyi a jegy. Megfizeti az ember a tanulópénzt, ha időben (3-6 hónappal előtte) nem foglal. Miután a jegy a zsebemben volt, a gyomrom korogni kezdett. Időm híján nem volt nagy választék egy pályaudvar, valamint közvetlen környezete. De azért egy húsos krémmel és sajttal töltött, majd pirított bagettből és dobozos kólából álló menüvel sikerült az éhségemet elűzni.

Tetszett a pályaudvar nyüzsgése, sokszínűsége, a technikai különbségek, és most nem csak a fejlettségre gondolok, hanem az ötletességre. Nem igazán láttam felesleges dolgot eddig.

 Az indulás előtti percekben még egy utolsó fotó a TGV vonatról. Hát nem egy MÁV, az biztos. Az elindulás után egy rövid ideig láttam az Eiffel torony tetejét. Na majd legközelebb több időt szakítok Párizsra. Most a legfontosabb az volt, hogy minél hamarabb lejussak Sain Jean Pied de Portba. Azaz előtte csak Bayonneba, mert a vonatom 22:32 órakor ér be, és csak reggel tudok tovább utazni a Camino Frances kezdőpontjához. Ahogy beérkeztem, irány a legközelebbi szállás, régóta úton vagyok már, hiányzik egy zuhany.

Beérve Bayonneba, a vasútállomással szemben szálltam meg a Monte Carlo hotelben. Teljesült a zuhany + wifi combo.

Elindultam tehát 27-én 06:00-kor a Népligetből, a távolsági buszozás szokásos velejáróival. De hát annyi év alatt ezekhez mondhatni hozzá szoktam.

A választható mozi kínálat közül a Hobbit első részét, a Váratlan utazást választottam! Igaz, az enyém nem váratlan. Brno-ba menetrend szerint megérkeztünk, volt a tovább indulásig bő hat órám, nyakamba vettem hát a várost. Mindenképpen meg szét akartam kicsit nézni az óvárosban, szerencsére a buszpályaudvar mellette volt. A hátizsákom nem adtam le a csomagmegőrzőbe, minek is tettem volna, hisz pár nap múlva úgy is végig velem lesz.

Sikerült megnézni a székesegyházat, a várat, és a főteret, mely épp átépítés alatt volt. Az eső csak egyszer szólt közbe. Összességében Brno szép város, de sokkal több idő jutott rá, mint amennyi Prágára. Eleve bő háromnegyed óra késéssel indultam tovább Prágába, mire megérkeztem, maradt két és fél órám. Időközben megismerkedtem két sráccal, Attilával és Márkkal, akik szintén Párizsig mennek, így hát egy rövidebb belvárosi séta után egy korsó Pilsnerrel koccintottunk a találkozás örömére. Egyikük Párizsba fog dolgozni hajópincérként, másik Kanadába ment vissza egyetemre.

23:30-kor indultuk tovább Párizsba. Mivel közel tizennégy órás buszozás várt rám, úgy döntöttem, hogy alszom egy jót. Eleinte nem igazán ment a dolog, mivel meg kellett várnom, míg a mögöttem helyet foglaló, gyakran (3-4 percenként) köhögő utastársam is elalszik. De végül sikerült egy közel hét órás szunyókálást összehozni. A wifi jellel időnként gondba vagyok, de hát hozzá kell szoknom, később nehezebb lesz.