Nehéz dolgom van, mert tegnap nem volt erőm megírni a word-be a szöveget, egy nap után meg nehéz a gondolatokat összeszedni, de megpróbálom.

Szóval megébredtem a szokásos időben Estellába, reggeli. Épp ecseteltem egy németnek, hogy mondjuk a köszönöm-öt, amikor egy férfi "jó reggelt"-el köszöntött. Egyből felkaptam a fejem, hiszen nem hallottam csütörtök óta (08.28) magyar szót. Kiderült, hogy egy Magyarországon élő spanyol szerzeteshez van szerencsém. Miguel, de Misiként mutatkozott be. Végül nem magyarral találkoztam, de magyar szót hallottam. De a kérésem ismét meghallgattatott. 2.0 Úton kifele Estellából feltűnt az előttem gyalogló nő táskáján egy ismerős jelvény, mint amilyen az én táskámon is van. Nevezetesen a Budapesti El Camino Klub logója. És a tulajdonosa, Anikó, Budapestről. Egy amerikai úr társaságában teszi meg az utat.

Hosszasan elbeszélgettünk, egészen a vörösboros kútig.

Az Irache kolostor épületénél volt egy szomjoltó kút, két csappal. Egyikből vörösbor csepegett, másikból víz folyt. Mindkettő izlett. Elvileg a mellékelt honlapon meg lehet keresni, 2014. 09. 03. 08.15 óra körüli időben voltam ott.

Ezt követően újult erővel folytattam tovább Villamayor de Monjardin felé.

 Itt reggeli következett, és mivel volt wifi, nekikezdtem a blognak, de nem tudtam kész lenni, lemerült az akku.

A kerékpáros "zarándokok"-ról még nem beszéltem. Sokan vannak, nem mindig csengetnek. Állítólag már a quad is megjelent. No comment.

Mint látható ismét egy felhő sem volt az égen. Sőt, még fa sem a környéken. Páran a szőlőtőkék tövében pihentek. Ismét kértem, és gondolom kitaláljátok! Igen, jött a 3.0 Egy frissítő pont volt, kitelepült büfékocsi, sátor, szék, stb. Itt találkoztam Pannyvel, Tajvanról. Kicsit beszélgettünk, pihentünk, frissültünk.

Majd elindultam újra az előbb említett "feltételek" mellett. Mellettem a szőlőben folyt a szüret.

Néha magam is szüreteltem, és közben olvastam a jókívánságokat úton, útfélen.

Los Arcosba beérve tartottam egy kis sziesztát a bazilika falánál, majd be akartam jutni, de zárva volt. Akkor volt nyitva, amíg szundítottam. De viszont megtaláltam Sancho királyunk emlékművét.

Ha már Sanchonál tartottam, ugye volt neki szamara is. Hát találtam is egyet. De szegénynek se árnyék, se víz. Legszívesebben útjára bocsátottam volna, de kamera az volt.

Ezek után nekem se volt árnyék többet. Újra összefutottam Rasannal és Ta Sollal, egy koreai sráccal, és együtt nyomtuk le a Sansolig hátralévő kilométereket. Itt egy rövid pihenő, majd még maradt 0,5 km amit meg kellett tenni Torres del Rio-ig.

Eddig ez a nap volt a legnehezebb, 29,5 km volt. De a szállás, és a vacsorához járó medence kárpótolt.

A hölgy Laura, az úr Eduardo. Szobatársaim voltak. Mint az angol Cath és Haydn, és a dán Anita. Utóbbiak megdicsértek vacsora közben, hogy nem társalgok rosszul. Irultam, pirultam. Vacsora után gyors mosás következett, majd lámpaoltás.