Következzen hát az utazás témakör. Azt hiszem ezt vártátok a legjobban. Közületek sokakkal személyesen is beszéltem már erről, de konkrétumok akkor még nem voltak. Azóta, az elmúlt napokban azok is lettek. 

A Camino utáni tervem az volt, hogy miután mindent elrendeztem Magyarországon, visszatérek Spanyolországba, Valenciába. Mint már említettem Laura és Paco meghívtak magukhoz látogatóba. Onnan tovább mentem volna Gibraltárig, majd Marokkó és Nyugat-Szaharán át a Kanári-szigetekre. Ezt az utat busszal, vonattal, autóval, kamionnal és komppal tettem volna meg. 

Sajnos az idő rövidsége miatt nem tudtam az eredeti tervem tartani, nem végeztem volna olyan hamar. November végéig ugyanis a Kanári-szigetekre kell érnem, mert akkor indulnak el onnan a vitorlás hajók a Karib térségbe, átszelve az Atlanti-óceánt. Mert mint említettem az Óperenciás tengeren túlra készülök.

Maradt tehát a gyorsabb utazási mód, a repülő. Eddig soha nem repültem, ideje hát ezen is túl esni. Nézegettem lehetőséget az óceán átrepülésére is, de az egyelőre B tervnek marad, arra az esetre, ha nem találok vitorlást.

Zsolti barátommal nekiálltam tehát a repülőjegy vadászatnak, mely eredményes is lett. A Budapest-Las Palmas (Kanári-szigetek) útvonalat két útra osztva fogom megtenni. November 22-én 16 óra 55 perckor indulok Malagába, ahova helyi idő szerint 20 óra 30 perckor érkezek. Onnan 23-án helyi idő szerint 14 óra 30 perckor indulok tovább Las Palmasba, ahova 15 óra 50 perckor érkezem meg. Első repülés miatt kicsit izgulok a beszállás, csomagfeladás miatt. Ki kell alakulnia a rutinnak.

A tényleges terv tehát Las Palmas-ig van meg. Tovább tervezni részletesen, innen a kényelmes otthoni fotelből értelmetlen és felesleges. Az óceán áthajózásának ötlete pár éve fogalmazódott meg bennem, amikor Méder Áron körbehajózta a Földet a Carina nevű vitorlás hajójával. A blogját követtem napról napra. Szintén követem Tóth Tamás blogját, aki a Norvik nevű saját építésű vitorlásával hajózik, jelen pillanatban Mauritius környékén. Áron adta azt az információt, hogy a Kanári-szigetekről november közepétől indulnak a vitorlás hajók át az Atlanti-óceánon, és sok hajóra lehet utasként csatlakozni. Tamás beszámolója is megerősítette ezt az információt. Tamás egyébként 26 nap alatt tette meg a közel 2700 tmf (tengeri mérföld) távolságot, ami 5000 km-nek felel meg. 26 nap a nyílt vízen. Se térerő, se internet. Ha sikerül a tervem, azt hiszem egy újabb élménnyel leszek gazdagabb. 

Tehát ha Las Palmas-ba érek, irány a kikötő, és nekiállok a fuvar szervezésnek. Többnyire önköltségi alapon van a fuvar díjazás, tehát a tulajdonos bevásárol, étel, italkészlet, és a hajón lévő személyek részarányosan fizetnek. Sok hajótulajdonos viszont chartereztet, azaz szervezetten szállít utasokat, nem kis összegért. Én az előbbi verziót választom ha lehet. Sok függ attól is, hogy az utas milyen képzett. Van-e tengeri hajóvezetői engedélye, tapasztalt hajós-e, stb. Nekem ugye csak belvízi van, abból is csak gépi meghajtású. De kiváló alkalom lesz arra, hogy az út során mélyebben megismerjem a tengeri vitorlázást, tapasztalatot szerezzek. A későbbiek során mindenképpen hasznomra válik.

Tegnap este egy kis meglepetésben volt részem. Megbeszéltem ugyanis pár barátommal, hogy összeülünk egy búcsú estre. Igaz, az indulásomig van még idő, de sokan közülük nem mindig érnek rá. Búcsú bulit én nem akartam szervezni, csak egy kis beszélgetésre, iszogatásra gondoltam. Ők viszont megtették. Mindenki sütött, főzött, volt ott mindenféle finomsággal teli terülj-terülj asztalkám. Gondoskodtak útravalóról is, ugyanis kaptam tőlük egy fényképalbumot is, benne fényképekkel, melyek Domoszlót mutatja be a négy évszak szemszögéből, továbbá az ott eltöltött éveimet. Másik meglepetésük pedig a domoszlói Road zenekar trikója, melyet a hátán lévő felirattal tettek egyedivé számomra. Niki, Kinga, Zoltán, Szövi és Zsolti még egyszer óriási köszönet Nektek!