2015. március 30. (hétfő) 20:33 (UTC-6) - Flores

Korán keltem, mert 06:30-kor indult a buszom. Érdekes, hogy itt nem volt óra átállítás. Így, ha jól számolom, már nyolc óra különbség az itteni, és a magyarországi idő között.

A nagytáskát elvették ismét, de immár a busz aljára került. Ez most normális busz volt. Kényelmes, mivel közel tíz órás út várt rám. Át kellett itt is mennem egy biztonsági, fémdetektoros kapun. 

Az ülés számom a 13-as volt. Gondoltam, ha már a tegnapi nap nem épp szerencsés volt, a bot miatt, a mai az lesz.

Elhagytam hát a fővárost. Egész nap borongós, esős idő volt. Néha meg álltunk egy negyed órás pihenőre. Evés, ivás, és alkalom a kétbetűs kitérőre. Magam kivettem a részem mindhárom dologban.

Megjegyzem, elég szemetes volt az út eleje. Már korábban akartam írni, hogy sajnos az emberek itt sem figyelnek oda a szemetelésre. Sokan egyszerűen kiejtik a kezükből, ha már nincs szükségük rá.

Rio Dulce-t elérve, egy nagyobb hídon keltünk át. A kisebb motorcsónak, mintha a korábbi szolgálati hajóm mása lett volna. Erről a folyóról ki lehet jutni az Atlanti-óceánra.

Maga a táj, és a közbeeső települések, városok a már jól megszokott latin hangulatúak voltak. Gyakran úgy érzem, hogy egy nagy összevisszaság. 

Átestünk egy szűrővizsgálaton is. Egyik helyen a helyi egészségügyi felügyeleti szerv tagjai gyümölcsökben lévő kártevők után kutattak a buszon. Hogy miként tették ezt, fogalmam sincs, mert leszállítottak mindenkit.

Jut eszembe egészség. Rég adtam helyzetjelentést. Egészségem kitűnő, azonban gyanítom, hogy van némi súlyveszteségem. Nincs olyan világcsavargó, aki fogyás helyett hízna. Ez alól én sem vagyok kivétel. Tzununában szereztem pár csípés nyomot az úgynevezett kávé légytől. Ezek a lábszáraimon vannak. Valamint egy fogérzékenység alakult ki, a meleg étel, ital elfogyasztása közben. Más egyéb problémám nincs.

Floresba megérkezve, az első útba eső hotelben vettem ki egy szobát. Az ár a tegnapival megegyezett, de most itt volt wifi. A szobaszám pedig mi más lehetett volna, mint a 13-as szám.

Maga Flores egy szigeten van, amit egy híd köt össze a másik településsel, Santa Elena-val. Miután lepakoltam, elindultam a holnapi, tikali utam leszervezni. Továbbá meg akartam nézni, hogyan jutok el San Pedro Sula-ba, Hondurasba.

Találtam is egy utazási irodát, ami ezekkel foglalkozott. Meg akarom nézni a napfelkeltét Tikalban, a piramisvárosban. Feláras, mint a normál belépő, de megéri. Visznek, hoznak. Hajnal háromkor indulás. Továbbá sikerült jegyet vennem Flores - Cruce de Morales - San Pedro Sula útvonalra. Felesleges lett volna innen visszamenni a fővárosba, majd onnan ismét több órás úttal San Pedro Sula-ba. Mindebben Oscar volt a segítségemre.

Ezt követően kicsit szétnéztem a szigeten. Csak egy kicsit, mert holnap délután több időm lesz, miután Tikalból visszajövök. Szép házak vannak, színesek, rendezettek.

Ettem is, mert már éhes voltam. Ahhoz képest, hogy turista rész, egész elfogadható árak voltak. Két félét vette, egyik egy vegyes tál, a másik töltött tortilla.

Még egy keveset csavarogtam, vettem egy hideg sört, és ücsörögtem, kémlelve a más sötétedő túlpartot.