2019. június 15. (szombat) UTC+1 - Budapest
Másfél hónap telt el a legutóbbi kékezés óta. Kezdtek már elvonási tüneteim lenni. Igaz, az időjárás nem tette volna lehetővé a túrázást. Mint ahogy az itthoni olvasóim is tudják, majdnem hogy minden nap esett az eső. Bár utólag visszagondolva, inkább az esős túrát választottam volna. Na de ne menjünk ennyire előre.
Mint említettem, beszereztem egy új hátizsákot. A régiről leszedtem az ország felvarrókat, de még nem döntöttem, hogy az újra felrakom-e. Beszereztem ezenkívül egy nagyobb teljesítményű napelemes töltőt, valamint egy túra zuhanyt. Előbbi a kép jobb oldalán, utóbbi pedig a kép közepén, egy kis kék csomag. Kíváncsian vártam, hogy az újdonságok hogy válnak be.
Legelőször a táskán lepődtem meg, ugyanis minden befért, sőt maradt is még pár liternyi szabad helyem. Bebizonyosodott, hogy Chilli nagyon jól pakolható. Nevéhez hűen még két saját chilli paprikát is betettem.
Elnézve az időjárás előrejelzést, kánikula volt várható. Épp ezért a ruházatot is a minimálisra csökkentettem. Annyira lecsökkentettem, hogy még a Camino-n magammal vitt mennyiséget is elhagytam. Minimálisra akartam ugyanis a magammal vitt dolgaimat csökkenteni. Ennyi éven keresztül kezd kialakulni, és véglegessé válni a felszerelésem.
Vonattal indultam péntek délelőtt Budapestről, a Nyugati pályaudvarról. Püspökladányig vettem jegyet, ott vártam be Ricsit. Megéheztem, megszomjaztam, mire megérkeztem, így a vasútállomás közelében lévő büfében enyhítettem éhségem, szomjúságom.
Bő egy óra múlva Ricsi is megérkezett. Természetesen Ő is éhes, s szomjas volt, így Ő is evett, s ivott. Utóbbiban magam is vele tartottam, hisz nagy volt a meleg. Vonattal mentünk tovább Szeghalomra, majd onnan busszal a legutóbbi kiszállási pontunkig, Körösladányig.
Beérve Körösladányba, kezdtem egy pecsételéssel, majd az egyik boltba még vettünk pár dolgot, amire az estéhez szükségünk volt. Hamar elhagytuk Körösladányt, de nem terveztünk messzire jutni. A Kékről kicsit letértünk, s éjszakára alkalmas szálláshelyet kerestünk. Útközben azért látványosak voltak az elmúlt hetek esőzésének nyomai.
Táborhelyet tehát az egyik kisebb bekötőút mentén vertünk. Ricsi sátorban, jómagam függőágyban terveztem az alvást. Mindketten egyedül terveztük, de volt olyan sejtésünk, mialatt előkészülődtünk, hogy nem leszünk egyedül az éjjel. Rengeteg volt ugyanis a szúnyog.
Mivel az országos tűzgyújtási tilalom feloldásra került, ezért mi is bátran raktunk egy kis tüzet. Ezen forraltuk fel a vizet a gyorsétel elkészítéséhez. Kicsit még hagytuk, hadd lobogjon, miközben a fröccsünket kortyolgattuk. Annál is inkább, mert a füst egy kicsit távol tartotta a szúnyogokat.
Nem keltünk olyan korán, mint máskor szoktunk. Leszámítva egy-egy csípésen kívül, nem volt olyan vészes az éjszaka. Persze ehhez kellett a szúnyogriasztó sray is. Egy gyors reggeli, majd indultunk is tovább, Dévaványa felé. Mindketten rövidnadrágban, ingben voltunk. Még csak reggel volt, de már melegen sütött a nap.
Kíváncsiak voltunk Ricsivel, hogy ezúttal mennyien leszünk a Kéken. Az Alföldi Kéktúra ugye nem olyan látogatott, mint az Országos Kéktúra. Ennek ellenére rögtön egy párral találkoztunk. Ők kisebb táskával voltak, mint később kiderült, csak ezt az egy szakaszt járták be. Kicsit megpihentünk, majd folytattuk a nagy melegben.
Dévaványáig továbbra is változatosak voltak az útviszonyok. Volt egy-egy olyan rész, hogy a kb. tíz méter széles földút teljesen járhatatlan lett volna, ha úgy 2-3 nappal hamarabb értünk volna oda. Nagy meleg volt, kezdett fogyni a vizünk is. De a legrosszabb az volt, hogy a bőrünk égett. Természetesen a fényvédő krémről mindketten megfeledkeztünk.
Az út mentén mindenhol pompásabbnál pompásabb virágok nyíltak. Nem volt tehát annyira egyhangú a menetelésünk. Legalábbis ekkor még így éreztünk. Dévaványáig hosszú, egyenes úton gyalogoltunk. Eleinte földúton, majd később műúton.
Beérve Dévaványára, egy kisboltban vettünk pár dolgot, de mind közül a legfontosabb némi hideg innivaló, s napfényvédő krém. Az ebédszünetünket az egyik kocsma udvarán tartottuk, nem mindennapi fröccsárakat megtapasztalva.
Dévaványától a napi végcélunkig, Ecsegfalváig volt még mit mennünk. Lábszáraink le voltak már égve, s mellé egy új problémánk lett. Kidörzsölődött ugyanis mindkettőnk combtöve, így elég nehézkes lett a gyaloglás. Összeszedtük tehát minden erőnket, feltöltöttük a vízkészletünket, nagyot sóhajtottunk, majd elindultunk.
Eleinte földúton mentünk, többé-kevésbé árnyékban, ám később újra a nap alá kerültünk. A távolban már feltűnt Réthelyi látogatóközponthoz tartozó kilátó. Itt található Magyarország túzokrezervátuma. Annak idején, Ricsi és Tóni itt töltötték a pihenőidejüket, ám mi csak egy rövid fél órás szünetet tartottunk.
Újabb vízkészlet feltöltés következett, majd újabb nagy levegő. Hátra volt a napunk utolsó szakasza. A napunké, amely még mindig kegyetlenül forrón égetett minket. A műúton folytattuk tovább, mivel a leágazás járhatatlannak tűnt a bozóttól. Tudtuk, hogy kinyír minket az aszfalt, de kevésbé rossznak tűnt, minthogy a bozót csikarjon össze minket.
Jó hat kilométert kellett megtennünk a forró aszfalton. Próbáltunk időnként stoppolni, ám úgy volt megírva, hogy gyalog kell beérnünk Ecsegfalvára. Ekkor már nagyon nehezen tudtunk menni. Lépésről lépésre. Fáradtan, izzadtan, kidörzsölten, leégve. Felüdülés volt végre megpillantani a falu tábláját.
Első utunk a jutalomsörünkhöz vezetett. Életemben nem esett jobban a sör, mint most. Nem volt egy nagy márka, de annyira hideg volt, hogy egyből leszaladt. Picit megpihentünk, majd folytattuk a falun kívüli területig. Útközben megtöltöttük a tíz literes túra-zuhany zsákját. A falun túli Hortobágy-Berettyón átkeltünk, majd a közelben lévő fás részen tábort vertünk.
Tüzet ezúttal nem gyújtottunk, csak a benzinfőzőt, s a gázfőzőt használtuk. Felkötöttük a zuhanyzsákot, s kisvártatva már használtuk is. Igaz, lehetett volna magasabban, de nagyon jól le tudtuk magunkról mosni a napi izzadtságot. A túrazuhany tehát jelesre vizsgázott. Vacsora után nemsokára "ágynak" is dőltünk, hisz majd 35 kilométer volt mögöttünk ...
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.