"A világnak szüksége van álmodókra és cselekvőkre. De mindenek fölött szüksége van olyan álmodókra, akik cselekszenek." Sarah Ban Breathnach

2019. november 07. 22:50 - sandor80szabo

Alföldi Kéktúra (Mezőtúr - Ótompahát)

2019. november 07. (csütörtök) 19:33 (UTC+1) - Budapest

Mindketten arra számítottunk, hogy éjjel megébredünk majd arra, hogy nem tudunk tovább aludni. Szerencsére azonban ez nem következett be. Az eső sem esett az éjjel, ki is tisztult. Ennek eredményeképp a hőmérséklet is fagypont közelébe süllyedt. Amint hozzáértem a sátor ponyvájához, éreztem is a megfagyott réteget.

img_3983_540x405.jpg

 Miközben begyújtottuk a főzőket, lassan mi is magunkhoz tértünk . A matracom jól vizsgázott, sokkal jobb volt a sátorban aludni, mint a régi egyszerű polifoam matracon. Ráadásul méretileg is kisebb volt, ami egy túránál ugye sokat számít. Lassan-lassan kialakul az a túrafelszerelésem, melyet már csak meg kell vigyázni. Évek óta túrázom, nyitott szemmel járok, de még mindig van mit beszerezni.

img_4141_540x329.jpg

Lassan összepakoltunk, de sajnos vizesen került elcsomagolásra mind a sátor, mind a ponyva. Bő 27 kilométer várt ránk Szarvasig. Természetesen ennek nagy részét továbbra is a csatornák mentén kellett legyalogolnunk. Utolsó kilométerek következtek tehát a gáton, mert a további szakaszok a síkságon vezetnek.

img_3984_540x405_1.jpg

Elindulásunk után nemsokkal el kellett távolodjunk egy pár kilométer erejéig a Hortobágy-Berettyó mellől, mivel útba kellett ejteni a Peresi Bemutatóházat, ahol a Kéktúra bélyegző is volt. Pár száz méterre le is kellett térnem a túraútvonalról, addig Ricsi vizet forralt a második kávénkhoz. Tartottunk is egy pár perces szünetet, majd folytattuk a csatorna túlpartján, átkelve az árvízkapun.

img_3991_540x405.jpg

A kezdeti hűvös időjárás után délelőtt már elég jó időnk volt. Hála a réteges öltözetünknek, tudtunk mi is alkalmazkodni. A talaj is már csak foltokban jelezte, hogy előző nap esett. Utunk közben több olyan elhagyott tanyát fedeztünk fel, melyek jó pár éve el lehettek néptelenedve. A körülöttük lévő földterület meg volt ugyan művelve, ám az épületek nagyrésze romosan állt. Kár volt értük. Mennyi embernek adtak hajlékot, s munkát annak idején. 

img_3992_540x303.jpg

Ekkor már javában a Hármas-Körös mentén jártunk, s nem sokára egy vasútvonal keresztezte utunkat. A közelben lévő horgásztelepről hazafele tartó horgásszal váltottunk pár szót. Sajátos stílusban adta elő azt a tényt, hogy üres kézzel indult haza.

img_3995_540x338.jpg

Közel jártunk már Szarvashoz, ám előtte még át kellett kelnünk újra a Körösön, ezúttal komppal. Itt terveztem megválni a magunkkal hozott szeméttől is, melyet reggel óta vittem magammal. Nem találtam útközben olyan kihelyezett szemetest, ahol otthagyhattam volna.

img_3998_540x305.jpg

img_3996_540x405.jpg

Elérve a komphoz, a gyomrunk is jelezte, hogy ideje lenne ennünk is valamit. Nem is lehetett volna alkalmasabb helyszín ehhez, mint a révházhoz vezető lépcső mentén lévő pad. Kisvártatva megterítettünk, s miközben zajlott a ki-, s beszállítás, mi csendben falatoztunk, kortyolgattunk.

img_4002_540x405.jpg

Immár jóllakva szálltunk mi is fel a kicsiny kompra, mely felső vezetésű, köteles komp volt. Korábbi munkám során a Ráckevei-Soroksári Duna-ágban találkoztam hasonlóval, ám az alsó vezetésű volt. Köszönhetően a komp személyzetének, átkelésünk térítésmentes volt.

img_4001_540x323.jpg

img_4006_540x302.jpg

Ismét Békés megyébe érkeztünk, s már csak pár kilométer volt hátra Szarvasig. Több mint három évvel ezelőtt jártam itt utoljára, amikor Tónit kísértem az Alföldi Kéken. Itt ismertem meg Ricsit is. Mint ahogyan régebbi olvasóim emlékezhetnek, akkor egy üdülőben voltunk elszállásolva. Mi most Szarvasig terveztük gyalog, majd onnan busszal tovább Nagymágocsra. A két település közt ugyanis annak idején be lett járva az útvonal.

img_4007_540x396.jpg

img_4008_425x540.jpg

Az Arborétum mellett vezetett az utunk befelé a városba. Kicsit nosztalgiáztunk, ahogy mellette elhaladtunk. Az Arborétum bejáratánál egy bélyegzés idejére megálltunk, majd folytattuk tovább, immár az aszfalton. Újból megpillanthattam a történelmi Magyarország középpontjának emléket állító alkotást.

img_4009_540x405_1.jpg

img_4010_540x338.jpg

Átkeltünk a Holt-Körös hídján, s célba vettük a város buszpályaudvarát. Útközben megálltunk egy nagyobb boltnál, pótolni a kifogyott készletünket. Nem siettünk, hisz volt időnk a busz indulásáig. A főút mentén lévő padon megpihenve ezt ki is használtuk.

img_4011_540x361.jpg

img_4012_540x318.jpg

Véget vetvén a pihenésünknek, hátunkra kaptuk a zsákjainkat, s elsétáltunk a buszpályaudvarhoz. Bő negyed órás késéssel érkezett a buszunk, de sikerült behoznia a késést. Szentesen át kellett szállnunk a Nagymágocs felé tartó buszra. Korom sötét volt már, amikor leszálltunk a buszról. Úgy döntöttünk, hogy Nagymágocs előtt tesszük ezt, Ótompaháton, mivel a térkép szerint alkalmas terep várt ott minket.

img_4019_540x405.jpg

Így is lett, s pár perc múlva, nem messze az úttól, egy erdő mellett, a szántóföld szélén, már ropogott is a tűz. Kellett is a jó meleg mind a végtagjainknak, mind a lelkünknek. Jó ugyanis egy fáradt nap után a tűz körül ücsörögni, iszogatni, beszélgetni. Nem volt ez másképp ezúttal sem.

img_4027_540x405.jpg

Utána hozzáláttunk a vizes sátraink kicsomagolásához, felállításához. Bíztunk benne, hogy amíg nem bújunk bele, addig kicsit száradni fog, ám a hőmérséklet csökkenés ezt a tervet átírta. Miközben készülődtünk a vacsoránkhoz, a sátor ponyváin csak úgy csillogott a dér.

img_4023_540x288.jpg

img_4026_540x405.jpg

Lassan hozzáláttunk az evéshez, s közben megbontottunk egy-egy üveg bort, melyeket Szarvason szereztünk be. Későre járt már az idő, s elnézve a sátrakat, nem várt jó idő ránk. Semmink nem volt száraz, csak az olaszrizling ...

Szólj hozzá!
2019. november 06. 21:08 - sandor80szabo

Alföldi Kéktúra (Túrkeve-Mezőtúr)

2019. november 06. (szerda) 19:52 (UTC+1) - Budapest

Folytatódjon tehát az Alföldi Kéktúra, hisz oly sok idő telt el azóta, amióta utoljára kékeztünk Ricsivel. Még javában nyári kánikula volt, amikor Túrkevén abbahagytuk. Mint emlékeztek kínkeservesen. Tettük ezt a kánikula, no meg a testi sérüléseink miatt, melyeket a lágyrészeken szereztünk. Igaz, Ricsivel mindketten kissé elfoglaltak voltunk azóta, de a magam nevében elmondhatom, hogy annyira nem vágytam vissza nyáron az Alföldre.

img_3951_540x392.jpg

Ezúttal együtt indultam Ricsivel Budapestről, a Nyugati pályaudvarról. Előtte lévő nap nyugodtan megvettük a vonatjegyeket, hogy ne kelljen kapkodni az indulás napján. Gyorsvonattal jutottunk le Mezőtúrra, ahonnan tovább szerettünk volna menni busszal Túrkevére, ám bő negyed órával lekéstük a buszcsatlakozást. Mivel két órán belül nem indult új busz, s a pályaudvaron kiállított muzeális jármű sem volt indulásra kész, úgy döntöttünk, hogy gyalogolunk.

img_3952_540x405.jpg

Mivel a Kéktúra ugyebár bármelyik irányból teljesíthető, így mindegy volt, hogy melyik irányban kezdünk. Nekivágtunk tehát Túrkevének, s úgy terveztük, hogy onnan majd visszabuszozunk Mezőtúrra, hogy aztán folytassuk Szarvas felé a Kéket. Tudom, kicsit bonyolultan hangozhat, de ezeken a részeken sok olyan szakaszt bejártam, amikor Tónival túráztam. Így ezeket nem akartam újra járni. Egy szó mint száz, újra a Kéken voltunk. Nagyot szippantottam a levegőből, s megindultunk.

img_3956_540x405.jpg

Ismét legények voltunk tehát a gáton. Szerencsére azonban tudtuk, hogy másnap már búcsút intünk a gátaknak, töltéseknek. Utóbbit persze más értelemben szerettük volna megtartani. Túrkeve felé végeláthatatlan egyenes következett, a töltés tetején, végig a Hortobágy-Berettyó mellett. Mások is vonultak, nem csak mi. Szépen, rendezett módon.

img_3957_540x405.jpg

Utunk során előjöttek a tőlünk megszokott témák, melyek elsősorban a túrákat, a vándorlásokat, a csavargásokat, ezekhez szükséges felszereléseket érintették. Mindig jönnek új inspirációk, új témák, melyekről beszélgethetünk. Néha-néha felelevenedik a múlt, amit szívesen idézünk fel. Természetesen jó társaságban szalad is az idő. Erre szükségünk is volt a monoton terepen.

img_3959_540x405_1.jpg

Időnként azonban eme ingerszegény táj is tud újat mutatni. Tette ezt most is, amikor megpillantottuk az egyik közelben lévő juhnyájat, s annak pásztorát. Sok mindent lát az ember a mai modern világban, de pár dologról azt gondolná, hogy nem változik. Ilyennek hittem én is a pásztorkodást ...

img_e3966_540x271.jpg

Nem szoktuk számolni a megtett kilométereket, ezúttal sem tettük. Azt azonban nagyjából tudtuk, hogy mennyit mehettünk, amíg beértünk Túrkevére. Kissé éreztük is mindenünket, de főleg a táska miatt. Rég volt már rajtunk. Túrkevén beugrottunk még egy kisboltba, pár dolgot vásárolni. A buszpályaudvar továbbra sem volt valami rendezett állapotban. Sőt rosszabbul nézett ki, mint nyáron. A lényeg viszont, hogy jött a busz, s mi meg megindultunk vele Mezőtúrra.

img_3962_540x409.jpg

Mezőtúrra beérve sajnos az addigi időjárás is rosszabbra fordult. Annyira, hogy el is kezdett esni az eső. Szerencsére azonban nem olyan mértékben, hogy kellett volna a nagyobb esőgallér. Felhúztuk az esővédőket mind magunkra, mind a zsákunkra, s megindultunk a belváros felé. Odaérve szétváltunk, mivel nekem meg kellett keresnem a Kéktúra bélyegzőt, megszerezni a soron következő pecsétet az igazolófüzetembe.

img_3964_540x390.jpg

Nagyon nem volt időnk szétnézni a városban, hisz még napnyugta előtt ki szerettünk volna érni a nyílt terepre. Pár dolgot azonban szemügyre vehettem, mint például Dózsa György szobrát. Sok művész, sokféleképpen dolgozta már föl a középkori parasztvezér történetét. Visszaérve csatlakoztam Ricsihez, s megindultunk a városból kifele vezető úton. Mezőtúron halad át az északi 47-ik szélességi kör, melyet egy fémtáblával örökítettek meg. 

img_3969_540x405_1.jpg

A várost a Hortobágy-Berettyó csatornán átívelő hídon keresztül hagytuk el, ahol pár fényképet készítettünk. Ricsi elég jól fel volt szerelkezve fotó-videó technikailag. Ráadásul vízálló készülékek voltak, amire szükségünk is volt. Az eső ugyanis nem akart elállni, s az előrejelzések sem voltak túl jók. Magunk mögött hagytuk Mezőtúrt, s megindultunk Szarvas irányába.

img_3971_540x320.jpg

img_3972_540x297.jpg

Továbbra is a csatorna melletti töltésen haladtunk, ám ezúttal az eső eléggé feláztatta a talajt. Rakódott is rendesen a cipőinkre. Ezúttal én is túracipőbe mentem, a régi bakancsomat már nem használom. Eltelt felette az idő, kiszolgálta magát annyi megtett kilométeren keresztül. A jövőben pedig egyelőre maradok a túracipőknél.

img_3973_540x405.jpg

Lassan közeledett a sötétedés ideje, így mi sem vártunk tovább, kerestünk a töltéstől nem messze egy sátorozásra alkalmas helyet. Esőben állítottuk fel a sátrakat, cövekeltük le őket. Épp végeztünk, amikor elállt az eső. Csuromvizes volt minden, így tüzet sem tudtunk rakni. Bíztunk benne, hogy másnap ezt pótolni fogjuk.

img_3976_540x405.jpg

Sátraink egymás mellett voltak, hogy ne kelljen messzire nyújtani a tányérokat, mivel tartottunk egy közös főzést, megmelegítve egy könnyebb túra vacsorának valót. Egészségesnek nem nevezném ezeket, ám annál táplálóbb.

img_3977_540x405.jpg

img_3978_540x405.jpg

Vacsora közben magunkhoz vettünk egy kis védőitalt, hisz nagyon hűvös éjszakának néztünk elébe. Jómagam első alkalommal teszteltem a nemrég beszerzett felfújható matracot, mely könnyű, s kis helyet foglal el szállítás közben. Felfújva megfelelő védelemnek tűnt a hűvös talajtól. Korán ki is próbáltam, hisz hamar sötétedett. Hétkor már vízszintesben voltunk, s mintegy tizenegy óra pihenés várt ránk.

Szólj hozzá!
"A világnak szüksége van álmodókra és cselekvőkre. De mindenek fölött szüksége van olyan álmodókra, akik cselekszenek." Sarah Ban Breathnach
süti beállítások módosítása