2014. december 07. (vasárnap) 09:30 - Las Palmas

Tegnap épp hogy befejeztem a blog bejegyzést, amikor jött egy SMS Csabától. Üzent, hogy még nem indultak el, továbbá van esély a csatlakozásra. Ugyanis három ember meggondolta magát. Találkozzunk ma délelőtt 10 órakor a bárban. Teljesen felpörögtem! Egész éjjel alig aludtam, csak forgolodtam. Itt állok a küszöbön. Már csak egy lépés választ el. Ráadásul ismerőssel mennék, nem lennék annyira egyedül. Pont ma lesz két hete, hogy megérkeztem a Kanárira. Ha sikerül feljutnom a hajóra, szilveszter tájékán érném el Saint Lucia-t. Bő három hét az út. Addig semmi kapcsolat a bloggal, közösségi oldallal. A hajón rádió, valamint segélyhívó van. Tehát ha nem jelentkeznék ma, az azt jelenti hogy sikerült elindulni. 

Egyszóval itt az idő, mindjárt kiderül. Három hét múlva, vagy nemsokára jelentkezem.

Na újra itt vagyok! Ez már délutáni bejegyzés! Jelentem a belga lobogó alatti Oberon legénységének tagja lettem! A kapitány, a szintén belga Patrik felvett! Szerdán indulunk! Kipakoltam, ma már a hajón alszom! Holnapra összeállítok egy bemutató blog bejegyzést! Most irány vissza! Egyszóval nagyon boldog vagyok! Köszönöm Istenem!

2014. december 06. (szombat) 21:52 - Las Palmas

Feltűnően csendre ébredtem ma reggel. Nyolc óra volt, de olyankor már zajos szokott lenni az utcai forgalom. Aztán rájöttem a csend okára, szombat volt. Igen, megint időzavarban vagyok. Összefolynak a napok.

A szokásos reggelizőhely, csak most az akciós croissant-ból volt három darab. Reggeli után beugrottam pár lapot kinyomtatni a pendrive-ra mentett hirdetésemből. A kikötőbe érkezve gyorsan szétnéztem, hogy van-e új hajó. Majd beugrottam a kocsmába, kiragasztottam a plakátot, meg nézegetni a potenciális kapitányjelölteket. Közben befutott Csaba és Johnny. Kiderült, hogy technikai hiba miatt csak ma indulnak. Kis beszélgetés következett, mely során bátorítottak, hogy ne adjam fel a reményt. Miután elköszöntem tőlük, ismét a kikötő felé vettem az irányt. Szétnéztem minden részén, ott is, ahol még nem jártam. Még egy hirdetőfalra ragasztottam plakátot.

A világ minden részéről lehet itt hajót találni. Japán, Ausztrál, Egyesült Államok, Német, Svéd, Seychelle-szigetek, stb. Van választék bőven, csak bárkit kérdezgetek, sajnos vagy itt telel, vagy már tele van, vagy nem is keres személyzetet, mert csak annyian mennek, amennyien vannak.

Közben a parton télapó csapat röplabdázott. Apropó télapó. Reggel nem találtam a cipőmben semmit, így várnom kellett tovább a meglepetésre. A délutáni vásárlás során ez be is következett, mert "valaki" a bevásárló kosaramba helyezte a kanári csokimikulást.

Szétnéztem a nyíltvizű kikötőnél is. Itt csak horgonyokon állnak a hajók. A partra a kis csónakjukkal jutnak ki. A nap folyamán többször oda-vissza jártam a kikötőben. Megnéztem az érkező hajókat is. Semmi eredmény.

Nap végén még egyszer benéztem a bárba (sokszor írtam már kocsmát), de nem voltak vevők a táblámra. David nyugtat, hogy fogok találni hajót. Mindenki nyugtat. Már csak magamnak kell megnyugodni. Minden úgy lesz, ahogyan lennie kell. Akkor, amikor ott az ideje. Holnap is van nap, így a hostel felé vettem az irányt. Oda is megérkezett a karácsonyi hangulat.

2014. december 06. (szombat) 10:06 - Las Palmas

Szóval tegnap ott hagytam abba, hogy vártam a kikötőben, mégpedig délután három óráig. Időközben Kiril is befutott, Ametsnak viszont továbbra sem volt híre. Biztos más kikötőben próbálkozott. Befutott viszont egy belga csaj és egy francia srác. Mindketten artisták, és Costa Ricába készülnek. Átadtam nekik a Tenerife térképet, adtam hostel ügyben egy-két tanácsot, majd indultam az Armas jegyirodájába.

A jegyvásárlás gyorsan, zökkenőmentesen lezajlott, bár nem kis zajt keltett az iskolás csoport. Több osztály lehetett, időnként füttyel próbálták őket csendesíteni. 

Időközben Csaba a közösségi oldalán jelezte, hogy indulásra kész. Sok sikert neki. Méder Áron szavaival élve, "Békét és szelet"!

Szóval jegy megvolt, csomagot beadtam, majd irány a komp fedélzete. Sokkal többen voltunk, mint legutóbb. Nagyon nem is találtam olyan helyet, ahol egyedül ülhettem volna. Beültem a terembe, feltöltöttem a telefonom, majd egy kicsit ücsörögtem a fenti fedélzeten, gyönyörködtem az óceánban, valamint a naplementében.

Közben eljött mellettünk a testvérkomp, amelyiken nemrég még én is jöttem Tenerifére.

Mivel egy kicsit késéssel indultunk el, így természetesen késve is érkeztünk meg Las Palmasba. Már sötét volt, amikor feltűntek a város fényei. A kikötőbe bemenetel szép lassú tempó volt, én végig a  külső fedélzetről szemléltem a manővereket. Időközben a kikötő őrség hajója is feltűnt mellettünk.

A kikötéshez közeledve az emberek elkezdtek sokasodni a kijárat előtt. Kicsit tömegnyomor kezdett kialakulni, jobbnak láttam távolabb várakozni. Mikor már jóval kevesebben lettek, elindultam én is. A parton már várt minket a csomagszállító autó is, ahol a tömegjelenet megismétlődött. Csak annyit kellett volna tenniük, hogy szépen két részre oszlanak, és teret engednek a csomagot rakodóknak. Miután a csomagom kézhez vettem, elindultam a törzshelyem felé, a kikötői kocsmába. Bő háromnegyedes óra volt az út.

Beérve a kocsmába, a hirdetésemnek csak a hűlt helyét találtam. teljesen letakarították a hirdetőtáblát, csak pár új hirdetés volt rajta. Holnap kénytelen vagyok újat kitenni. Tenerifén is hagytam kettőt, igaz azok kézzel írtak voltak. Rendeltem egy nagy korsó Tropical-t, majd irány a régi, jól megszokott hostelem. Most két éjszakára vettem ki egy szobát. Azt a szobát kaptam meg, amit másodjára. 

Szóval holnap egy új nap virrad, minden nap egy új esély. Kicsit hullámvölgybe kerültem, de reggelre kialszom. Holnap plakátolás, várakozás. Előbb utóbb csak én következem, nem?!

2014. december 05. (péntek) 10:25 Santa Cruz de Tenerife

A mai bejegyzés megírása egy napot csúszott, kéretik eme tényt figyelembe venni az időpontoknál.

Ugye említettem tegnap este, hogy a hostelben most nem volt televízióm. Viszont a papírvékony falaknak köszönhetően reggel egy ingyen pornóra ébredhettem. Német menyecske volt, a hangosabbik fajtából. Történt mindez reggel fél kilenckor. A hostel alkalmazottja mindeközben békésen takarított a folyosókon. Pillanatképek ezek kérem szépen, de még milyenek.

A kikötőbe menet készítettem pár képet a parti városrészről. Utóbbi kép a különböző harcokban elesett katonákért emelt szobor volt. Most nem volt esőre álló idő, igaz felhős, szeles volt az időjárás. De azért a 20-22 ˚C megvan.

Mire leértem a kikötőben Amets már ott volt, igaz előttem érkezett pár perccel. Nekiláttunk hát a hajókeresésnek ismételten. Hasonlóan érzem magam, mint anno a Moszkva-téren a segédmunkások, akik felajánlkoztak különböző építőipari munkákra. Hát úgy is nézünk ki, nem?

Közben tettem egy-két kört a kikötőben, hátha találok olyat, aki nem szokott kijárni a partra. De sajnos nem járt eredménnyel. Közben befutott Kiril, a bolgár srác, aki szintén próbálkozik pár napja. Beszélgettünk pár dologról, közben Kiril megjegyezte, hogy mennyire hasonló Amets és az én nyelvem helyzete. Azaz, hogy mennyire egyedül vagyunk a nyelvünkkel a világban.

Egy ilyen vitorlással szívesen áthajóznék. Beszéltem a gazdájával, de sajnos nem keres új személyzetet. Közben a nap folyamán Las Palmasban zajlottak az események. Csaba írt, hogy valószínűleg talált hajót, de még egyezkedik a kapitányával. Kora estére meg is volt az eredmény. Ma, azaz péntek délelőtt hajózik ki Las Palmasból. Az alaszkai srác, Johnny szerezte neki a helyet. Sajnos több hely nem volt. Csaba és Johnny sikerét látva úgy döntöttem, hogy visszatérek Las Palmasba. Nagyobb kikötő, több a lehetőség. Csak a kikötőben fogok ücsörögni, hátha nekem is sikerülni fog. Szóval ma még itt ücsörgök délután háromig, aztán irány a komp, ami 16:00-kor indul Las Palmasba.

A tegnapi naphoz visszatérve. Nem maradtam későig a kikötőbe, indultam szállást keresni. Találtam egyet, nem messze. Volt saját fürdőszoba, televízió, sőt egy élelmiszerbolt is a környéken.

Gyorsan lepakoltam a cuccomat, és irány kicsit szétnézni, majd vacsorának valót venni. Lencsevégre kaptam pár házat, ami a szigetek régmúlt építészeti stílusára volt jellemző. De sajnos ezek az épületek mára körbeépítésre kerültek, a modern stílus által.

Találtam egy templomot is, de mielőtt benéztem volna az előtte lévő téren nagy rikácsolásra ütötte meg a fülemet. A kis téren lévő óriási fákon kanári papagájok csevegtek. Sajnos nem tudtam őket lefotózni, nem jöttek a kamera elé.

A templom a szokásos spanyol stílusban berendezett belsővel rendelkezett. Különbséget nem fedeztem fel az eddig megismertektől. Az oltárra itt is jellemző az arannyal történt bevonás.Sajnos.

A hostelbe visszafelé vezető úton bevásároltam a Superdino-ba, a kanári áruházlánc egy helyi boltjában. Három bagettet vásároltam, és hozzá minden szépet és jót, melyekből tartalmas, gazadagon összerakott szendvicsek keletkeztek. Kettőt vacsorára, egyet reggelire szántam.

Nyugodt éjszakám volt, és csendes reggelem lett. Reggeli közben bekapcsoltam a tv-t, ahol épp a dohai úszó világbajnokság futama zajlott, a férfiak 400 méteres gyorsúszás nyolcad döntője. Bernek Péter az első helyen végzett, új országos csúccsal, 3:37.34-es idővel. Respect

A kikötőbe érve először meg akartam tekinteni a túlpartot, ahova a nagyobb hajók kötnek. Útközben két kiváló hajósnak emléket állító kő mellett haladtam el. Azokban az időkben nem kellett ennyit várnia az embernek, ha be akart szállni egy hajóra.

A kikötőben bent állt egy nagy vitorlás, holland lobogó alatt. Épp pakolták be a frissen vásárolt élelmiszereket.

Visszatérve a bázisomra, Ametset nem találtam ott. Úgy látszik a mai nap kimarad neki.

Szóval itt vagyok Santa Crúz de Tenerifen, egészen délután háromig. Ha addig nem változik valami, irány Las Palmas. Onnan jelentkezem ismét.

2014. december 03. (szerda) 20:07, Santa Cruz de Tenerife

Reggel szokás szerint nem keltem korán. A reggelit 7 és 10 óra között szolgálták fel, mégpedig a nyolcadik emeleten lévő teraszon. Rálátásom nyílt az egész környékre. Két vitorlás már el is indult, miközben nekiláttam a reggelimnek. Közben szivárvány fogadott ismét. Úgy látszik, ez már lassan állandósulni fog.

A reggeli, mint látható sokszínű volt, bár kenyeret adhattak volna többet is. Minimum dupla adagot. Körülöttem fiatalok, idősek, magányosan, csoportosan. Vegyes társaság. A szobakulcsot, tv távirányítót leadva, elindultam a kikötő felé. Közel volt a hostelhez, bő húsz perc alatt oda is értem.

Lepakoltam a hátizsákomat, elővettem a netbookom, valamint foglaltam egy helyet magamnak a többiek közt. Hajósok voltak, többnyire kapitányok. Koruk 25 és 75 év között. Bárkit kérdeztem, mindenki meg volt létszámra, senki nem keresett utast, személyzetet. Elővettem azért a táblámat, biztos, ami biztos. Egy fiatal srác meg is kérdezte tőlem, hogy mégis hogy gondoltam én ezt. Nem értettem a kérdést, erre elmondta, hogy 20 éve (!) hajózik, de még senkit nem látott, hogy felvegyenek. Meg nem is helyeselte a dolgot, sőt ellene volt. Hamar beszüntettük a további csevegést, szerencsére végzett, majd visszament a hajójához. Mindenesetre nem sikerült elvennie a kedvemet.

A kikötő teljesen más, mint Las Palmasban. Sehol egy bolt, vagy egy kocsma. A mosdó is kártyával nyílik, meg kellett várnom, míg valaki arra nem megy. A kikötőben lévő hajósok rendelkeztek kártyával. A felállítási helyem egy félig fedett terasz alatt volt. Asztalok, székek, ital-, étel-, valamint kávé automaták. No meg ugye wifi.

Utánam nem sokkal érkezett egy baszk srác, Amets, Navarraból. Ő is hajót keres, így már ketten voltunk. Még mindig sokkal kevesebb, mint Las Palmasban. Igaz, a hajó is kevesebb. Maga az egész kikötő kisebb. Rögtön egymás mellett van a vitorlás kikötő, a nagyhajó kikötő, a kompkikötő, stb. Bő negyed óra alatt be lehet járni.

Szóval Ametsal egész jól eldumáltuk az időt. Kiderült, hogy a sziget túlsó felén lakik átmenetileg. Ha átért, Mexikóba, majd Dél-Amerikába megy. Közben befutott egy fiatal francia pár, akik toboroztak a kapitányuknak. Kérdeztek, én is kérdeztem, de nem köttetett meg az üzlet. Kiderült, hogy szintén párt keres a kapitány. No comment. De legalább jutott a mai napra is egy próba. Sokak szerint egyre közelebb kerülök a célomhoz. Így érzem én is, bár néha vannak hullámvölgyek. Rengeteg befektetett energia, munka van már benne. Tudtam, hogy nem lesz könnyű dolog hajót találni. Mindenesetre eddig minden úgy alakul, ahogy otthonról elterveztem. Az ismeretlentől való félelem is csökkent már, nem aggódom már annyi minden miatt. Mindig minden kialakul. Egy kicsit aggaszt, hogy kezd fogyni a megtakarításom, de hát ez is benne volt a tervben.

Amets délután négy óra fele hazament, én még kitartottam fél hatig. Utána én is elindultam szállást keresni. A tegnapinál mindenképpen olcsóbbat szerettem volna találni. Nézegettem az interneten, de csak egy négy kilométerrel távolabbi megoldást találtam. Gondoltam egyet, és benéztem a turista információs ponthoz, ahol azonnal mondtak négy olcsóbb szállást. Bebizonyosodott, hogy bár jó dolog az internet, azonban a jól bevált dolgok még működnek.

A térképen sárgával jelölt információs központtól alig 750 méteres körben négy hostel is található. Az elsőnek felkeresett telített volt, de a másodiknál sikerrel jártam. A tegnapi árnak a feléért, igaz nem jár hozzá reggeli. A recepciós csak spanyolul beszélt, angolul egyáltalán nem, így nehezen ment a kommunikáció. De hát a Caminon ehhez is hozzá szoktam. Ő csak mondta spanyolul, én meg csak angolul, és közben ki lett véve a szoba, meg lett a regisztráció.

Ahogy lepakoltam a cuccom, elindultam némi élelemért. Mivel ezen a szálláson sincs konyha, úgy döntöttem felkeresem a tegnapi keleti éttermet. Újra a tegnapi variációt rendeltem, nagy adag döner, kólával. A tulaj már mosolyogva üdvözölt, legközelebb talán még kedvezményt is ad. Nem lenne rossz. Visszafele vettem reggelire valót. Jut eszembe, most kimaradt a tv, minibár, külön fürdőszoba opció is.

Végezetül egy szemléltető kép a tervezett utamról, a hostel földgömbjének segítségével. Szép kis távolság, nemde?

2014. december 02. (kedd) 22:11, Santa Cruz de Tenerife

Tíz napja múlt, hogy eljöttem Domoszlóról. Nekem többnek tűnik, lehet azért, mert sok minden történik. Reggel ismét összepakoltam, kijelentkeztem a szobából, és irány a kedvenc reggeliző helyem. Mindig találok valami újdonságot, ráadásul sokszor akciós áron. Mint ezek a porcukorral megszórt finomságok. Öt darab volt 1 euró.

A kikötői kocsmába érve rendeltem egy üveg ásványvizet, kitettem a hirdető táblámat, majd nekiláttam a tegnap megírt blog feltöltésének. Közben jöttek mentek az emberek, megjött David is, de semmi változás. Egy óra körül elindultam az ARMAS hajótársaság jegyirodájához, közben benéztem a nagyhajó kikötőbe. Érdekes módon most beengedtek ismét. Úgy látszik csak akkor nem, ha épp áll bent szállodahajó.

Megvettem a jegyet, kaptam egy kikötő térképet is, hogy merre találom a hajót. Hát bizony talpalnom kellett rendesen. Két órám volt az indulásig, de azért beletelt egy kis időbe, mire odajutottam. Az alsó piros x jelöli a jegyirodát, a felső pedig a hajót.

Közben megéheztem, nem tudtam, hogy mikor és hol ehetek legközelebb. Aranyszabály, hogy amit úgy érzel, hogy meg kell tenned, tedd meg, mert nem tudhatod mikor lesz legközelebb erre lehetőséged. Szóval beugrottam egy szendvicsre az egyik kikötői étkezdébe.

Folytatva utamat a kikötőben, mindenhol konténerek, raktárak, daruk, rakodóhelyek, kamionok. A távolban már kivehető volt a hajóm is.

Odaérve a bejárathoz, a nagy hátizsákomat elvették, betették egy kisbuszba. Én pedig felmentem a hajóra. Reméltem, hogy a hátizsákom viszontlátom. Amúgy sokszor gondolok arra, hogy a cuccaimból készítek a kis hátizsákba egy mini verziót arra az esetre, ha a nagy elkavarodna. Mégiscsak maradna pár dolgom vész esetére.

Ahogy beléptem a hajóra, rögtön körbenéztem, mi hol található. Volt a hátsó részen egy bár terem, körbe ablakokkal, fotelekkel. A hajóorr irányában több terem volt, bőrszékekkel, mindegyik teremben televízió. Volt egy központi lépcső is, étterem, konyha, valamint külön kabinok. Több szinten helyezkedtek ezek el, továbbá a külső fedélzeten is helyet lehetett foglalni. Sajnos az ablakok eléggé vízpárásak voltak, nem lehetett tisztán kilátni.

Rendeltem egy kávét, majd leültem az egyik fotelbe. Néztem ahogy elindulunk, szépen elhagyjuk a kikötőt, majd a szigetet.

Beültem az egyik terembe, épp a Jó reggelt Vietnám! című filmet adták. Közben kitekintgettem. Ahhoz képest, hogy milyen nagy hajó volt, eléggé hullámzott a vízen. Milyen lesz a kis vitorlás? Minden esetre gondoskodtak az esetleges kellemetlenségről, a papírzacskó itt is rendelkezésre állt. Közben találkoztunk a visszatérő hajóval is.

Már kezdett sötétedni, mikor megérkeztünk Santa Cruz de Tenerifére. Gyorsan kikötött a hajó, egy gyors útlevél ellenőrzés, majd át vettem a hátizsákom. Hiánytalanul meg volt minden. De azért a kis táska féle biztonsági csomagot megcsinálom majd.

Sokkal kisebb a kikötője ennek a városnak, mint a Las Palmasé. Egyből mellette van a kis vitorlás kikötő is. Rögtön meglátogattam. Egy srác meg is adta a wifi kódot, holnap hasznát veszem. Amúgy a sráctól érdeklődtem, de ők már megvannak, nem keresnek senkit.

Javában elmúlt fél nyolc, így még szállás után kellett néznem. Még a hajón letöltöttem a hostelworld alkalmazást a telefonra, így kikerestem két címet. Közben sikerült találnom egy kiváló török étkezdét. Az egész város ünnepi fényárban úszik, mindenütt a karácsonyi díszek.

Meg lett a hostel is, igaz szemtelenül magasabb áron, mint Las Palmasban, de legalább a reggeli is benne van. Amúgy a szoba berendezése, felszereltsége már inkább kiengesztelőbb volt. Van tv és minibár is. Be is hűtöttem a helyi gyártású Dorada nevű sört. Jutalom a nap végén. Isten hozott Tenerife.

2014. december 01. (hétfő) 22:17, Las Palmas

Tegnap még tettem egy sétát a kikötő körül. Búvárkodni is lehet a környéken a tábla szerint.

Még egy „üzenőfalat” fedeztem fel, a mosókonyhában.

A parton artisták gyakoroltak, a pálmafák között kifeszített spulnikon.

A nagyhajó kikötőben újra teltház volt, ám most a kikötői rend őre nem engedett be. Nem volt belépő kártyám. Pedig ezeken a hajókon el is tudtam volna bújni, akkorák voltak.

Az egyik indulóban is volt, de a leadott hajókürt mennyiségéből nem tudtam beazonosítani a jelentését. Ismeretlen számomra a tengeri szabályzat. Ezután ismét elnéztem a kocsmába, összefutottam Csabával is. Egyelőre semmi eredmény. Egyre több a hajót kereső, és egyre kevesebb az induló hajó. Át kell mennem mindenképpen Tenerifére. Hátha ott szerencsésebb leszek. Elvileg kisebb kikötő, de ez által a „stoppos” is kevesebb. Úgy döntöttem tegnap este, hogy ma neki is vágok. A hajójárat 16:00-kor indul, addig el leszek a kikötőben. A hostel felé még beugrottam vacsorát venni. Na persze nem ezekből válogattam, túl nagy falat lett volna.

Reggel összepakolás, irány a kikötő. Útközben érdekes fára lettem figyelmes. Igen, ami itt a Kanárin akkora, mint egy kisebb diófa, odahaza a cserépben nevelgetjük. Naná, hogy a fikuszról van szó. Közben üzent a magyar srác, akinek a hirdetését láttam. Azt írta, hogy sikerült hajót találnia, már a Zöld-Foki-szigeteknél jár. Rendes volt, hogy válaszolt.

Lassan törzsvendég leszek a kikötői kocsmában. A reggeli kávémat mindig az Atlanti-óceán térképével fedett asztalnál iszom. Tettem ezt most is, amikor kiszúrtam egy sorstársat, Davidet, Írországból. Mesélni kezdte, hogy lett volna egy ajánlat, de sokallta az árat. Nekem még elfogadható lett volna. Egy rögtönzött költségvetés nagyjából ugyanannyit hozott volna ki, ha addig maradok a Kanárin. Szóval telefonszám csere, s már írtam is a srácnak. Teljesen felpörögtem a tudattól. Igen ám, de válasz nem érkezett. Próbáltuk hívni a srácot, de semmi. Így eltelt az egész délután. Lekéstem a hajójáratot is, nem akartam átmenni Tenerifére, hogy nem jártam ennek utána. Tettem egy kört a kikötőbe, hátha lesz valami. Ja igen, David.

Közben megörököltem egyik lánytól a táblát, ő sikerrel járt vele. Mármint ha sikernek lehet nevezni egy 10 méteres hajót, egy kapitánnyal. A táblát később átalakítottam, a legfelső szót levágtam. Jobb az, ha nem árulok zsákbamacskát.

Szóval a kikötőben épp indult egy holland hajó, de persze nem kerestek már senkit. Végignéztem, ahogy kihajóztak a kikötőből. De jó lett volna rajta lenni azon a hajón. Elég nagy is volt, heten, nyolcan is elfértek rajta.

Kérdezgettem még pár hajót, de a válasz negatív volt. Visszatérve a kocsmába, találkoztam a sráccal, akit kerestem. Sajnos több volt az ár, amennyit David említett. Annyival, hogy az már nem érte volna meg nekem. Szóval se hajó, se Tenerife. Ittam egy sört, ismét találkoztam Csabával is, majd vissza a hostelbe. Holnap tényleg irány Tenerife.

Régóta nem küldtem senkinek képet. Hát most pótolom. A mai nap szerencsés nyertese te lettél Mazsi. Igaz, hogy nem élő a teknős, de remélem, hamarosan az is eljön.