2015. február 28. (szombat) – Puerto Morelos

Reggel ismét Chris nélkül ébredtem, egyszerre Pabloval. Neki is van ugyanilyen függőágya, de egyelőre nem szerelte fel. A szúnyoghelyzet csitult, hála a zokniknak, a hosszúnadrágnak, a szúnyoghálónak. A tegnap vásárolt szúnyogriasztót délelőtt kipróbáltam, elég jónak tűnik. Védelmet nyújt a dengue láz ellen (állítólag). A lényeg, hogy 25 % dietil meta toluamida-t tartalmaz, ami nekem semmit nem mond, de az oltóközpontban azt tanácsolták, hogy a 25 %-os már jónak mondható.

 A csípést enyhítő krémet is hamarosan le fogom tesztelni, szerintem. Egy kicsi még maradt a fenistilből, előbb azt elhasználom. Angolul nem volt rajta felirat, így Pablot kértem meg, hogy segítsen elmagyarázni, hogy mire használatos. Megegyezik a fenistil-el.

A délelőtt az üresen álló csirke ketrecet tettük rendbe. Leszedtük róla a tönkrement tetőfedőt.

A szombati nap általában a farm útjainak a megtisztítása, a rengeteg levéltől. Ma is így volt, amikor a lombseprű fogai közé akadt egy kettéharapott kígyó hátsó fele. Ugyancsak zöld színű volt. Zoltánnak hála, megtudtam, hogy ez is mérges fajta, csak nem tartozik a legveszélyesebbek közé. Ezért sem volt a könyvemben.

Na de ennyivel nem úsztam meg a dolgot. Épp mutatom Pablonak a kígyót, amikor meséli, hogy tegnap este az étkezőben megpillantott egy másikat, ami viszont nagyon is élt.

Kb. fél méteres lehetett. Elsőre korallkígyónak tűnt, de hiányzott a citromsárga szín. Megnéztem a könyvemben, és tessék. „Néma csörgőkígyó (Lacesis muta): Nagy fejű, rózsaszínes-barnás testű állat. Nagy, sötétbarna, háromszögletű minták borítják. Mérete átlagosan 2-2,6 m, de akár ennél nagyobb is lehet. Éjszaka aktív. Közép- és Dél-Amerikában az alacsonyan fekvő erdőkben, gyakran üregekben és lyukakban él. Ha sarokba szorítják, támad. A legveszélyesebb kígyó az Újvilágban.”

Szóval így állunk. A szomszédom az egyik legveszélyesebb méregzsák. Azóta mindent nézek, vizsgálok, bottal szurkálok. Mutattuk Victornak, de különösen nem hatotta meg. Gondolom neki mindennapos dolog. Mindenesetre örülök, hogy már csak pár napig vagyok itt. Az a jó, hogy a kutyák segítenek, ugranak mindenre, ami mozog. Én is óvatos leszek.

Ebédre Lea bablevest készített. Nagyon finomat. Hozzá zöldséges rizs, tortilla. Pablo is megerősítette a tortilla dolgot. Hazájában más a tortilla. Itt Mexikóban, és Guatemalában ez.

Tegnap előtt elkezdtem írni a tavaly, a Via Unitariana-n kapott naplómat. A személyes dolgaim oda kerülnek. Jó dolog naplót vezetni, kiírod magadból a gondolataidat. Jobb, mint egy pszichológus.

2015. február 27. (péntek) – Puerto Morelos

Végre ez a nap is elérkezett, itt a szabadnapom. No meg a születésnapom. Ébredés után azonnal indultam is, korán akartam a városba érni. A farm Puerto Morelostől 7 km-re van. A szokásos mikro busszal mentem, pár perc várakozás után jött is.

A bár, ahol netezni szerettem volna, még nem volt nyitva. Ezért hát következett a bevásárlás, az egyik helyi nagyobb áruházban.

Egy két dologtól eltekintve, sikerült mindent beszereznem. A szúnyogriasztó-, és a csípések enyhítésére való krémre kíváncsi leszek. Kaktusz imádóként külön öröm, ha ilyen csemegére lelek. Megkóstoltam, de szerintem salátának készítik el. Jó tenyérnyi darabok voltak. Na, majd Carlostól megkérdezem.

Amúgy találtam még érdekességeket. Egy-két dolgot felismertem, de a többségét nem.

Mint már említettem korábban, a tengerparti városrész 3 kilométerre van. Gyalog bő fél óra. Kerestem egy wifi-vel ellátott éttermet, és nekiláttam a blog feltöltésének. A kilenc nappal, és a majdnem száz darab fényképpel másfél óra alatt végeztem is. Utána az egyik legismertebb közösségi oldalon megköszöntem, hogy megemlékeztek rólam.

Kérdezték, hogy milyen egyedül szülinapot ünnepelni. Nos, nem voltam egyedül, hisz Isten velem volt. Na és persze lélekben a családom, a barátok, ismerősök, és sokan a blog olvasói közül.

Befejezvén a második korsó söröm, lementem a tengerpartra, a délután nagy részét itt töltöttem. Fürdés, napozás, pihenés. Nem voltak sokan a partnak ezen a részén. Egy-egy partra vetett halat is felfedeztem a sétám során.

Amikor már lement a nap, összeszedelőzködtem, és tettem egy rövid sétát a világítótornyon túl, ahol eddig még nem jártam. A szobrász újra alkotott.

Visszatérve a városba, egyre nagyobb lett a tömeg. Egy rendezvény volt, de úgy döntöttem most kihagyom. Egy laktanya szerűség mellett mentem el, mindössze egy kis parcelláról volt szó. Csak bámultak kifele a helyőrség tagjai. Piszkos Fred és a többiek jutottak eszembe róluk.

Egy kis pihenőt tartottam a főtéri templomban. Ismét egy nagyszerű templomba léptem. Sehol az arany. Ez tetszik. Egyszerű, és szép. Úgy néz ki, ahogy mindegyik templomnak kellene.

Visszaindulás előtt írtam a guatemalai önkéntes helyekre. Az egyik helyről azonnal jött a válasz, hogy március közepétől tudnak fogadni. Pont arról a helyről jött a válasz, amelyik a legjobban tetszett. Részletek, konkrétumok a leszervezést követően. Egyet elárulok. Más lesz, mint a mostani. Szóval március 5-ig Carlosnál vagyok a farmon, utána egy hét Cancúnban, az ismerősénél, majd 12-től irány Guatemala.

Be is esteledett, mire elindultam. Hamar jött a mikrobusz. Chris már nem volt a helyén, elutazott. Másodjára nem tudtam elköszönni. Lefekvés előtti wc látogatás nem volt épp látogató mentes. Úgy döntöttem, hagyom őket, a másik helyiséget választottam.