2015. március 10. (kedd) - Cancún

Utolsó napomon sem mozdultam ki a házból. A reggeliztetés közösen folyt, mivel Marcela ellenőrizni akarta a gyógyszerek hatását. Most kivételesen mindenki jól volt. Néha egy-egy kutya nem eszik. Negrito is szépen javul. Úgy néz ki hatott a gyógyszer. Már eszik is, sétál is, szóval kezd helyre jönni. 

Miközben pihentek a kicsik, a maradék kenneleket takarítottam ki. Most az összes tiszta, bármikor használható állapotban van. Holnapra már csak a reggeliztetés maradt. Előkészítettem egy újabb elkerített részt, mivel holnaptól újabb kicsik érkeznek. Őket már nem fogom gondozni.

Mivel nagyon mondanivalóm nem maradt, úgy döntöttem bemutatom az elektromos dolgokat. A képen az utazó konnektorom. Bárhol használhatom a világban. Itt épp ilyen konnektorok, és villanykapcsolók vannak.

Ebédre mole-val leöntött, töltött tortilla volt. A szósz csokit, pikáns fűszereket tartalmaz. Érdekes kettős volt.

Nagyon nem kellett pakolásszak holnapra, mivel csak a fontosabb dolgaimat vettem ki a táskáimból. Útra készen tehát. A holnapi nap valószínűüleg nem lesz megírva, csak amikor megérkezem. Kitartást addig is.

2015. március 09. (hétfő) - Cancún

Reggel ébredés a szokott időben, majd a kutyák, macskák ellátása. Marcela elugrott a belvárosba, így egyedül végeztem az etetést. Hát nem egy könnyű meló. Annak tűnik, de nem az. Akkor tapasztalja meg az ember, ha csinálja. 

Reggelire ismét tortilla, töltve, különböző szószokkal öntve. Közben jött a "pool guy", és kitisztította medencét. Ismét birtokba vehettem. Jól is esett a két etetés közti szünetben.

Sikerült lefényképeznem a kismamát, a kicsinyeivel. Eleinte kicsit morgott, de mára már megszokott.

Ez a nap a takarítás napja volt. Kitakarítottuk a garázst, ahol jelenleg az apróságok vannak. Kenelek kipakolása, fertőtlenítés, megtisztítás, majd visszapakolás. A szállítódobozokat is megtisztítottam. Közben Dino, a három lábú birtokba vette pihenésre az egyik üres tálat.

Vége is lett a napnak, mire végeztünk a rendbetétellel. Marcela a kicsiknek adott gyógyszert, mivel némelyikük betegeskedett.

Szóval már csak egy teljes napom van itt a kicsik közt. Szerda reggel már indulok tovább, vár Guatemala. 

2015. március 08. (vasárnap) - Cancún

Reggel volt egy kis időzavar. Február 1-én az órákat átállították, de egyes telefonok nem álltak át automatikusan. Így Marceláé sem. Következésképpen hamarabb kellett felébrednem. Nem értettem igazán a dolgot így kora reggel, és az angolom is további fejlesztésre szorul. Tehát kicsit fáradtan indult a napom. A picurokat Playa del Carman-ba vittük, egy parkba, remélve, hogy új otthonra lelnek. Útközben tankoltunk is. Itt jegyezném meg kedves Jancsi barátomnak, hogy egy liter benzin 14 peso körül van, ami 255 forintnak felel meg. Fizetni a kútnál lehet, akár bankkártyával is. Nem kell bemenni az épületbe.

Megérkezvén a helyszínre ismét kipakoltuk a kenelt, és vártuk az embereket, akik szállingóztak. A kicsiket imádták a gyerekek.

Gyorsan feltérképeztem a parkot. Egy árnyas, rendezett közösségi térről van szó, bárral, olvasósarokkal, terasszal, játszótérrel, sétányokkal. Hangulatos kis hely.

Közben egyre több lett a gazdira váró kutya is. Persze az érdeklődő is. A mieinknek volt a legnagyobb sikerük.

Kezdtek fogyni a picurok, nagyobb lett a hely a kenelben. Szerencsére árnyékos helyen voltak, tudtak pihenni, már amikor hagyták őket, és nem simogatták. Időközben a kedvencem is új gazdákra lelt. 

Mikor már fogyni kezdtek a látogatók is, tartottam egy kávészünetet. Mire visszatértem, épp egy profi fotós készített fotósorozatot a picikről.

Délután négykor összepakoltunk, és hazafele vettük az irányt. A szombati nappal együtt tíz kutyusnak sikerült új életet kínálni. Tizenegyen maradtak. Útközben megálltunk falatozni. Ismét tortilla, de most szivarszerűen felcsavart, töltött verzióban. Közben lefényképeztem Marcela hirdetését. Ne vásárolj, fogadj örökbe. A képen a lánya látható. Beugrottunk még egy frissítőre Marcela ismerőseihez. Rose és David. Korábban találkoztam velük a farmon.

Hasonlóan Carlos farmjához, ez is épp ilyen volt, csak haszonállatok nélkül, és kisebb területen. Kanadából érkeztek, és három éve építik az új otthonukat. A lakóbusz még itt áll azóta is. Azt is használják. A hideg dobozos sör egy kis bögrében szolgálták fel, mellyel könnyebb a fogyasztás, nem közvetlenül a hideg dobozt fogod.

Marcela szerint olyan vagyok, mint egy japán turista, mindent fotózok. Valóban ezt teszem, hisz másképp nehezen lenne követhető a blog nekem is, és az olvasóimnak is. Rose vezetékneve Gimes. Úgy tudja magyar eredetű. Beszéltem neki az erdélyi Gyimesről. David egyből kapcsolt, és előjött a Drakula sztori.

Ittam még egy Margarita koktélt, majd Cancún felé vettük az irányt. Kezdett esteledni már.

Mai utolsó képem a kedves hölgy blog olvasóimhoz szólna, a helyi szokások szerint. Isten éltessen Önöket, Titeket.

2015. március 07. (szombat) - Cancún

Reggelire tortilla chips volt szósszal, darált hússal, valamint sajttal, mely pár percig a sütőben, majd az asztalra került.

A délelőtt nagy része a készülődéssel telt el, ugyanis délutánra a picurokat vittük. Egy rendezvény volt betervezve az egyik iskolában, egy kutyaszépségverseny. Marcela itt akart a kicsiknek új gazdákat találni. Gondoltam, készítek róluk pár fotót, ki tudja, viszont látom-e őket.

Kora délutánra már minden a helyén volt, indulhattunk. Marcela egy űrlapot szokott kitöltetni az új gazdákkal, hogy utólag követhető legyen. Mexikóban nem kötelező a chip a kutyáknak.

Megérkezvén a rendezvény helyszínére, megtörtént a kirakodás, majd szépen szállingóztak az emberek. Rajtunk kívül nem hozott más kiskutyákat. 

Sokan nézegették az én kedvencemet is. Szerintem egy németjuhász kölyök. Hasonló volt Roni is kölyökként Domoszlón.

Közben helyet foglalt a zsűri is, kezdődhetett hát a szépségverseny. Vegyes volt a mezőny. Kicsi, nagy, felöltöztetett, bátor, félénk. Kreatívnál kreatívabb nevezőkkel.

Az utóbbi versenyző lett a győztes. Egy hot-dognak öltözött rövidszőrű tacskó. Nálam az egyik kiállított oposszum győzött.

Közben jöttek az új gazdák, és folyamatosan töltötték ki az adatlapot. Négy kölyök talált új otthonra. A többiek eléggé elfáradtak már a nap végére. 

Zárásképpen abban a megtiszteltetésben részesültem, hogy két kölyökkel magam is felvonulhattam, reklámozva Marcela küldetését. Valóban megtisztelő volt.

2015. március 06. (péntek) - Cancún

A reggelem nem is indulhatott volna jobban. Egy e-mail ébresztett fel, mármint a hangjelzése, hogy megkaptam. A guatemalai önkéntes helyről írtak vissza. Egy hegyekkel körbezárt, nagy tó partján lévő ashramról, azaz egy spirituális jóga központból. Jövőhéten, csütörtöktől tudnak fogadni, várnak szeretettel. Ennél jobb hír nem is lehetett volna. Próbálom az önkéntes helyeket minél változatosabbra szervezni. Eddig sikerült.

Reggel macska alom csere, a rengeteg lakónak étel, víz osztás, majd a picuroknál újságpapír csere. Mindezek után következhetett a mi reggelink. Most rántottát tettünk a tortilla-ba.

A vízről még eddig nem írtam. Mármint az ivóvízről. Itt nem isszák a csapvizet, állítólag nem alkalmas fogyasztásra. Mindenhol ezt a nagy műanyag palackos kiszerelést veszik az emberek. A vezetékes vizet csak főzésre, mosásra, tisztálkodásra használják.

Marcela háza tele van a családtól örökölt régi, patinás mexikói stílusú berendezési tárggyal. Rengeteg a láda.

A napi második étkeztetés (picurok) után egy kis hűsölés nem ártott. Természetesen medence, majd hideg sör.

Kora délután elvittük Negrito-t röntgenre, valamint orvoshoz. Az arcán kétoldalt elváltozás, váladék termelődés van. Olyan állapotba került, hogy komolyabb kezelésre, kivizsgálásra szorult.

Először röntgenre vittük. Eléggé izgett, mozgott, alig tudtuk lefogni. Másodjára sikerült csak elkészíteni a felvételt. Ekkor még nem tudtuk, hogy mivel is állunk pontosan szembe.

Két helyre is elvittük, mindkét helyen mást mondtak. Egyik helyen meg akarták nyitni a felduzzadt részt, a másik helyen nem javasolták. Szerintük ugyanis tumorrol van szó. Egy olyan betegség, mely a csontrészt felemészti. A felvételen látszik is. 

Közben elugrottunk Marcela egyik ismerőséhez. Sok emberrel tartja a kapcsolatot, akik különböző adományokkal segítik az ő önkéntes munkáját. Van aki pénzzel, van aki kutyakajával, más pedig a gyógyszerek, műtétek finanszírozásával. Utóbbi módon segített most az egyik ismerőse, aki épp újítja fel a belvárosi ingatlanját. Mindenhol jelen volt a keleti életérzés. El tudnám képzelni ezt bambusz verzióban.

Ha már a függőágynál tartunk. Megtetszett Marcelanak a függőágyam. Indítana egy kisebb vállalkozást ugyanilyen függőágy gyártására, forgalmazására. Kicsi, könnyű, szúnyoghálós. Én vállalnám a reklámozást.

Szóval a gyógyszerekkel felszerelkezve visszatértünk a második orvoshoz, ahol épp egy macskát vett át a gazdája. Következett szegény Negrito. Addigra már szegény nagyon el volt fáradva. Kimerítette a sok vizsgálat, és a fájdalma. Már az orrán át is folyt a vére. A doki adott infúziót, melybe a gyógyszert befecskendezte. (Elnézést Ekka, tuti máshogy kell ezt megfogalmazni, de még kezdő asszisztens vagyok).

A végére már teljesen megnyugodott, gondolom enyhített a fájdalmán valamit a gyógyszer. Furcsa érzés volt részt venni egy ilyen beavatkozáson. Megmagyarázhatatlan érzés. Kezdem érteni az elhivatott egészségügyi dolgozókat.

Végezvén a dokinál, hazafelé vettük az irányt. Mindhárman fáradtak voltunk. Az esti etetést nagyrészt én végeztem. Este akartam a blogot megírni, de képtelen voltam rá. Ahogy itt a helyiek szokták mondani: "mañana", azaz majd holnap. 

2015. március 05. (csütörtök) - Cancún

Ébredés egy órával később mint a farmon. A szobám Marcela lányának a szobája. Ő most bébiszitter az Egyesült Államokban.

Reggeli előtt megreggeliztettük a kutyákat, macskákat. Eltartott vagy másfél óráig, mire végeztünk. A következő bejegyzésben pontos számot adok róluk. A ház viszonylag nagy, sok a bejárata, ez eleinte némi zavart okozott. Rengeteg a régi stílusú bútor.

A reggeliztetés után volt pár óra szabadidő, mivel legközelebb csak kora délután ettek. A kicsik napi háromszor, a macskák napi kétszer, a nagyobb kutyák pedig napi egyszer étkeznek. Víz persze mindenkinek, a nap minden időszakában.

Ebédre tacos volt. Nem kell megijedni, nem csak ennyi volt az adag. Vesz az ember egy tortilla-t, tesz egy sáv aprítékot rá, majd meglocsolja a lime levével. Tíz darabtól teljesen jól laktam.

Marcela közben behozta az egyik kedvenc kölyköt, mert szegény eléggé igényt tartott a vigasztalásra.

Négy felnőtt kutya van a medence udvarán, egy elzárva egy másuk udvarba, további egy oldalsó kis részen.

Elöl hét kutya van, többségük felnőtt, két nagyobb kölyök köztük. Egyik felnőttnek sajnos csak három lába van, bár kiválóan megtanult nélküle járni. Mellettük vannak, jelenleg a garázsban az apróságok. Műanyag dobozokkal körbekerített részen.

A garázs mellett van egy terasz, ahol a macskák sziesztáznak. Néha, néha elszórakoznak a kutyákkal.

És a kutyák is velem. Órák hosszat el tudok velük tölteni, főleg a picurkákkal. Ha lehetne, egyet közülük magammal vinnék.

Délután még csak három dobozzal körbekerített rész volt,estére újabb lett, mert újabb vendégek érkeztek. Egy anyuka, hat egynapos picivel.

Szóval velük töltöm el az időmet szerdáig. Gondoskodni róluk, enni, inni adni, kitakarítani. Napközben elég időm marad pihenésre, napozásra, medencében való hűsölésre. Nincs rossz dolgom szerintem.

2015. március 04. (szerda) - Cancún

Reggel utoljára ébredtem meg, a többiek már rég talpon voltak. Reggeli után nekiálltam összepakolni a cuccaimat. Kis táska, nagy táska volt a felállás ismét.Előbbiben a nagyon fontos, értékes, és nélkülözhetetlen dolgaim, utóbbiban a többi.

Reggeli után még benéztem a macskákhoz. Épp sziesztázni kezdtek. Néha viszont nagyon is aktívak.

Ebédre már nem maradtam, mert jött Marcela értem. Victortól és Leatól még begyűjtöttem a beígért közös fotót.

Elhagytam hát Tumben Kuxtal-t, elbúcsúztam Carloséktól. Hosszú volt ez a négy hét, de visszagondolva jó időszak volt. A lehető legjobb helyen kezdtem az önkéntességet. Marcelával még elugrottunk Playa del Carmenba, az állatorvostól hoztunk pár kutya kölyköt. Az utcáról befogadja a kutyakölyköket,majd meghirdeti, és elajándékozza őket. Mint például őket.

Napi háromszori étkeztetés a kicsiknek, kétszer a nagyobbaknak. Lesz dolgom velük, nem fogok unatkozni. Pihenésképpen rendelkezésemre áll egy kellemesen hűsítő medence, és némi sörital is.

Marcela épp a nagyobbakat terelgeti. A neveket nem hinném hogy e rövid egy hét alatt meg fogom jegyezni.

Délután elugrottunk egy nagyobb bevásárlóközpontba, a Walmartba. Míg Marcela vásárolgatott, én készítettem egy pár fényképet. Épp a Fiji ásványvíznél tartottam, amikor egy security senorita kérdőre vont. Marcela sietett a segítségemre, csekély spanyol nyelvtudásom révén. Biztos azt hitték, hogy egy másik áruházlánc ügynöke vagyok.

Tehát ismét Cancúnban vagyok, jobban mondva annak a külvárosában. Alacsony házak, különböző színűre festve, turisták elvétve csak. Mialatt Marcela beugrott némi friss tortillaért, készítettem egy fényképet Mexikó igazi arcáról.

2015. március 3. (kedd) - Puerto Morelos

A ma reggel már teljes létszámmal indult, mármint ami a reggeli teendőket illeti. Mindenki felkelt, és tette a dolgát. Bele kellett rázódniuk. Maxime készítette a reggelit, egyszerű müzli almával.

Mint emlékeztek, keresztlányomnak üzentem a születésnapjára, a tengerparti fehér homokba írva. Hát kaptam én is tőle, igaz fehér homok helyett sötét sárba. Kinek mi jutott.

A délelőtt épp a kis halak medencéjét tisztítottam, amikor egy szerencsétlen egeret pillantottam meg. Medenceként egy hajdani fürdőkád szolgál, és az ázott egér annak peremén vacogott. Olyan volt, mint egy hajótörött. Egy bot segítségével felemeltem a medencén kívülre. Napi jó cselekedet letudva.

Mostanában Carlosnak nem igazán megy a tojás biznisz. Napok óta csak több és több lesz. Négyszáz darab felett járunk. Ráadásul a papír tálcákat sem hozzák vissza.

Ebédre Pablo tortilla-t sütött. Igazi, hamisíthatatlan spanyol tortilla-t. Elmagyarázta, hogy kell készíteni. Most már én is képes leszek rá. Imádtam a Camino alatt is. Az ebéd többi része, a Lea által készített bab és rizs.

Tegnap Carlos újabb gyepszőnyegeket hozott, azokat rakosgattuk le. Továbbra sem tudom meggyőzni, hogy sosem fog terjeszkedni a gyepszőnyeg.

Este, ahogy körbejártam a farmot, hogy felkapcsoljam a világítást, ismét belebotlottam egy kígyóba. Olyan volt, amilyet Pablo lefényképezett, csak ez egészen fiatal volt. Körülbelül egy ceruza vastagságú volt, és nagyjából negyven centiméter. Gondolom a múltkori öccse. Remélhetőleg anyuci és apuci nem kerül elő.

Végezvén a nappal, elővettem egy dugi sört, Pabloval megfeleztük. Megkínáltam az Ecettől kapott pálinkával. A magyar pálinkának lett egy újabb rajongója, köszönhetően Neked, Sógi. Ezt a pálinkát akkor akartam megkezdeni, amikor kikötök a vitorlással Saint Lucia szigetén. Tehát amikor az Óperenciáson tengeren is túl jutottam. De hát túljutottam, nem?! 

2015. március 02. (hétfő) – Puerto Morelos

Reggel Pabloval időben keltünk, a többiek kicsit később. Nehezen veszik fel a ritmust, úgy látom. Elvileg lassan fél éve farmról farmra járnak. Nem tudom, hogy azokon a farmokon mikor volt az ébredés. Hát nem könnyű dolga lesz Pablonak csütörtöktől.

Reggeli után mindenki nekilátott a feladatának, az én dolgom az út kövekkel történő szegélyezése volt. Grégorie és Maxime mintha nem lennének önállóak. De majd csak belerázódnak.

Victor a kacsák előtti bejáratot építette. Olyan lesz, mint a tyúkoknál. Kettős ajtó, hogy legyen egy kis előtér, mielőtt bejutna az ember. Itt tárolják a gabonát, a tápot.

Ebédre Pablo készített egy pasta-t. Lassan kifogyunk az alapanyagokból. Carlosnak vásárolnia kell. Mondjuk vásárolni ma is vásárolt, igaz gyepszőnyeget. Újabb adag érkezett, a felét a helyére tettük, a másik felét holnap. Pablo készített nekem egy karkötőt. Ügyesen fon. Szerinte semmi extra, nekem az. Maga is megjárta a Camino-t, még 2007-ben. Ahogy meséli, sokkal másabb volt még akkor.

Nap végén jöhetett a jól megérdemelt pihenő, a kinti függőágyban. Felszereltem egy másikat, muszáj volt letesztelnem. Persze Nico is úgy gondolta, ő sem maradhat ki a tesztelésből.

Ma szólt Carlos, hogy az ismerőse szerdán délután egy órára értem jön a farmra. Tehát nem kell vesződnöm a busszal. Ez jó hír. Remélem, van internete is.

2015. március 01. (vasárnap) – Puerto Morelos

Mint említettem, az itteni (helyi) idő és a magyarországi idő között hat óra eltérés van. Ebből kifolyólag otthon ugye hamarabb történik minden. Történt ez most is. Mire a farmon felébredtem, Domoszlón a fiúk már végeztek is a munkával. Csapatépítésként is felfogható tevékenységük során idén is, immár harmadjára disznót vágtak. Persze, hogy üzentek. Van a képen minden: haverok, buli, pálinka, hurka, és a Művész Úr is a szomszéd faluból. Köszönöm jázminos legények! Remélem még ehető lesz az a hurka, mire hazaérek!

Addig is ennem kellett valamit, így hát Pablo készített is egy finom reggelit. A baloldali tortilla remekműveket Lea és Victor adományozta nekünk. Ezen kívül avokádó krém, sült padlizsán. Hozzá frissen facsart narancslé.

Pablo egyébként javasolta az avokádót, hogy az utazás során legyen nálam 1-2 darab. Bármikor, bármilyen formában elkészíthető. Jelen esetben hagyma, paradicsom, lime, só hozzáadásával.

Új lakónk érkezett, Arpo személyében. Korábbi tulajdonosaik el akarták altatni, gyógyíttatás helyett. Carlos megmentette, azóta ápolásban részesül. Naphosszat alszik az új jövevény.

De nem csak ő érkezett. Megérkeztek az új önkéntesek is, Grégorie és Maxime személyében. Előbbi francia, utóbbi belga. Carlos épp a teendőket vázolja fel. Én már csak öregként teszek-veszek. Szerda délutánig már nagy dolgokba nem fogok bele.

A múlt hét végén az egyik kiürült ágyás helyére egy komposztáló helyet terveztem. A leveleket elkezdtük odahordani, Carlos jó ötletnek találta. „Compost project from Sandor” mondta.

Ebédre bab, rizs, és tamal volt. Utóbbit már bemutattam, banánlevélben főtt csirkehús.

És az új önkéntes csapat ezennel létrejött. Én meg átadtam a staféta botot. Mint annak idején az általános iskolai ügyeletes váltáskor: ügyeletet átadom, ügyeletet átveszem. Balról jobba: Grégorie, Pablo és Maxime.

Estére kinéztünk Puerto Morelosba, felszerelkeztünk pár dobozos hideg sörrel, és irány a tengerparti nyugágyak. Relaxálás a nap végén.