2015. június 10. (szerda) 08:55 (UTC-6) - Drake Bay Backpacker Hostel

Éjjel arra ébredtem, hogy szakad az eső. Ránéztem az órámra, fél kettő volt. Reggelig el sem állt. Ha ez így folytatódik, szombat reggel lehet tényleg használnom kell a kenut, a patakon való átkeléshez.

Eitan felfedezte magának a függőszéket. Ki sem száll belőle. Lehet, hogy rájött ő is, hogy jó dolog a pihenés a teraszon?! Ma is a pihenésé volt a főszerep. Helena elvitte az autót a szerelőhöz, legalább műszaki probléma nem lesz szombat reggel. Nem szeretnék fizetni a taxira, innen Agujitas-ig. Akkor inkább gyalog megteszem a távot, miután valahogy átjutok a patak túlsó partjára. Legfeljebb a délutáni hajóval indulok Sierpe-be. Palmar Norte-ból délután is van buszjárat San Jose-ba.

Egész nap, Pataconhoz hasonlóan töltöttem a szabadidőmet. A különbség köztünk csak annyi volt, hogy én nem a lábtörlőn, hanem a függőágyban pihentem. Bár a patakban dolgozó munkagép zaja időnként megzavarta a pihenésünket. Miguel is megérkezett, ő szokta kaszálni a füvet. Na - gondoltam - újabb három nap, mire le fogja kaszálni a területet. Ezzel szemben két óra alatt végzett. Nem tudom, mi lelte, hogy így megtáltosodott. A lényeg, hogy most újra rendezett, tiszta területünk van. Délután magam is részt vettem az utómunkálatokban, ugyanis összegereblyéztem a leveleket. Holnap pedig elszállítom. Nem ám egy nap mindent. Átvettem Miguel korábbi munkamódszerét.

A délután nagy részében az utazás előkészületeivel töltöttem az időt. Hozzákezdtem a dolgaim rendszerezéséhez, tisztításához. Úgy döntöttem, hogy az elhasználódott ruháimat nem viszem magammal. Mint ahogy azokat a használati tárgyakat sem, amik olcsók voltak, és könnyen pótolhatók. Kell ugyanis a hely a táskámban. Minél kevesebb súlyt szeretnék cipelni. San Jose-ban ugyanis vásárolni fogok még pár dolgot. Este megérkezett Aida is, Spanyolországból. Már harmadjára jön ide vissza önkéntesként. Ő lesz a koordinátor a teknős mentő időszakra. Addig egyben az utódom is, amíg meg nem érkezik a holland önkéntes srác.