2015. június 07. (vasárnap) 17:01 (UTC-6) - Drake Bay Backpacker Hostel

Korán keltem reggel. Kinyitottam, kicsit összetakarítottam, majd jöhetett a kávé, a reggeli. Időközben meg is érkeztek az állatorvosok, valamint azok segítői. Be is rendezték a műtőt a teraszon. Az első páciensek már meg is jöttek. Én elől foglaltam helyet, segítettem Helenának. Fogadtuk a kutya-, macska tulajdonosokat, intéztük a papírmunkát.

A főbb tevékenység az ivartalanítás volt, de más szükséges beavatkozást is elvégeztek a dokik. Volt olyan kutya, amelyiket egy autó ütötte el, és el kellett látni. Más kutya veszettség elleni oltást is kapott. Negyed óra jutott egy kutyára, nagyjából húsz kutyát vártunk.

Amennyire féltettem Patacont, olyan jól viselkedett egész végig. Nem zavarta az érkező társait, és a dokikat sem. Valószínűleg átérezte, miről is van szó. El is vonult egy kicsit, a szokásos helyére, szunyókálni.

Időnként megkértem Alonsót, Helena férjét, hogy egy-egy izgő, mozgó kutya súlyának lemérésénél segédkezzen. Az altató adagot ugyanis a kutya súlyához mérték.

Besegítettem a kutyák kísérésébe is. Miután regisztráltuk őket, mehettek az altatásra. Amelyik nem igényelte a gazdája kísérését, azokat mi vittük. A dokik meg csak műtöttek, rendületlenül. Egy kávészünetet azért tartottak.

Fél hétkor érkezett az első páciens, és fél háromkor hagyta el a "műtőt" az utolsó lábadozó. Elfáradtunk Marvinnal. Mint ahogy Patacon is. Alig vártuk, hogy mindenki elmenjen, és újra felszereljük a kiürített teraszra a függőágyakat.

Délután érkezett újabb két vendég az USA-ból. Reggel a kanadai menyecske elutazott. A mostani vendégek elvileg sátrazni fognak, de nem igen igyekeztek a sátor felállításával. A vacsoráig egy kis internet, függőágy következett. 

Holnap megkezdem az utolsó hetemet a hostelben. Igazi munkahét lesz, hétfőtől péntekig. Szombat reggel ugyanis irány San Jose. De addig még jön az az öt nap ...

2015. június 07. (vasárnap) 16:06 (UTC-6) - Drake Bay Backpacker Hostel

Szabadnap lévén, úgy döntöttem, nem kelek korán. Bár, mint említettem, eddig sem tettem. Reggelire melegszendvicset csinált Virian. Patacon, szokásához híven az asztal alól figyelte, hogy mikor adok neki pár falatot. A világ ennivalója nem lenne neki elég.

A szabadnapomon csak a délelőtt terveztem csavarogni. Azt is kerékpárral. Az utolsó szabadnapomra az eddig ismeretlen helyszínt akartam felfedezni. A térképen 2-es számmal jelölték azt az utat, amit már számtalanszor végigjártam. Ezúttal a 3-as számú út következett. A patakon átkelve, rögtön balra fordultam, majd Los Angeles nevű településig hosszú, egyenes földút vezetett. Tutte egy darabon elkísért, de utána visszafordult.

Az út végig földút volt, eleinte kaviccsal szórt, később anélkül. A település futball pályáján épp a gyepet nyírták. Készültek a mérközésre, mint ahogy Berlinben is. Ma játszották a Bajnokok Ligája döntőt. Addigra vissza akartam érni a hostelbe. Ha már sikerült megtippelnem a döntő résztvevőit, szurkolni akartam a négy argentin játékosnak. Az időjárás eső előtti volt. Meleg, párás. Izzadtam is rendesen a biciklin. 

A területen elszórtan voltak házak, körülkerített birtokokkal. Itt is deszkákból épültek a házak. Jellegzetesek errefelé. Olcsó, de nem is kell, hogy milliókat költsenek. Felesleges itt a dzsungel közepén.

Az út emelkedőkkel, és lejtőkkel volt változatos. Egy egy földcsuszamlás nyomai látszottak. Az utat helyenként egy-egy hangya útvonal keresztezte. Rendületlenül hordják a leveleket.

Erről az útról, a búvár tanyánál csatlakoztam a már jól ismert úthoz. Egy kicsit megpihentem a parton. Épp a dagály tetőzése után érkeztem, már apadt a vízszint. Kerestem magamnak egy fatörzset a parton, és letelepedtem egy kicsit. Valóban jótékony hatása van annak, hogy csak bámulod a vizet, nézed a hullámokat, és hallgatod azok morajlását. Itt, a Csendes-óceánnál. Annál az Óperenciás tengernél, amely lecsendesített engem is. Kíváncsi vagyok, e változásnak milyen hatása lesz az életemben.

Ezúttal is akadt társaságom, ugyanis egy kutya is a parton pihent. Valószínűleg a búvár tanyáról jöhetett. Itt volt az idő, a visszatérésre, lassan kezdődött a meccs. Visszafele egy kicsit eláztam, mivel volt egy kisebb eső. A patakon is át kellett gázoljak, derékig a vízben. Már majdnem elértem a hostelt - három háznyira voltam - amikor egy kis patakban egy kajmánt fedeztem fel. Hossza körülbelül egy méter lehetett. Ismétlem, tőlünk három háznyira!!!

A meccset szokás szerint, az internetről levadászott megosztó oldalon keresztül néztük. Sokszor újra kellett keresni, mire találtunk egy elfogadott minőségűt. Mindkét csapatban játszott 2-2 argentin játékos. Annak szurkoltam, hogy a gólokat ők szerezzék. De "sajnos" csak gól passzra futotta. A nyertes a Barcelona volt.

Késő délután, miután az időjárás elviselhetőbbé vált, neki kezdtünk a vendégváró sátor felépítéséhez. A teraszon is szétszereltük a függőágyakat - mindannyiunk nagy bánatára -, majd felfogattuk a térelválasztó függönyöket. Itt lesznek ugyanis holnap a műtétek. Későn végeztünk, így már nem volt energiám blogot írni.