2015. június 09. (kedd) 11:28 (UTC-6) - Drake Bay Backpacker Hostel

Egy kiegészítéssel kezdeném a napot, ugyanis a múltkori Via Francigena útról egy olyan térképet tettem fel, ami nem volt eléggé pontos. Most találtam egy részletesebb térképet róla. Eddig egy magyar házaspárt sikerült találnom, akik végigjárták még 2011-ben. A jövőben felveszem velük majd a kapcsolatot.

Délelőtt a patakmederben munkálatokat végeztek, bár szerintem feleslegesen. Ezen a szakaszon nem volt nagyobb gond. Itt át tudtak kelni az autók, inkább csak a gyaloghídként használt fatörzset kellett volna pótolni.

Felfedeztem még egy gyümölcsöt, a guayaba-t, amit a kertből szedtünk le, és remek turmixot készítettünk belőle. A fán maradt még pár gyümölcs, úgyhogy további finom üdítő várható.

Említettem a múltkor a tortilla készítést. Kíváncsi vagyok, hogy otthon kapható e kukorica liszt. Kukorica dara tudom, hogy van a boltok polcain. Legfeljebb megőröltetem azt. Egy zacskóval viszont lehet viszek innen.

Napközben egyébként nem sok mindent csináltam. A leveleket gereblyéztem össze. Holnapra ígérkezett a fűkaszáló ember. Ideje is, mert már nagyon nagy a fű. Amióta Panamában voltam, azóta nem volt kaszálva. Annak pedig négy hete lesz. A vendégek az éjszakát a dzsungelben töltötték, sátorral. Bevállalósak. Én nem biztos, hogy be merném vállalni.

Vacsora után ismét filmnézés volt. Emir Kusturica dokumentumfilmjét néztük, ami a kedvenc focistámról, Diego Armando Maradonáról szólt. Későn fejeztük be a mozizást, már majdnem éjfél volt. A blog írása így áttolódott a következő napra.

Lefekvés előtt a szokásos zárás, villanyoltás következett. A bejárat melletti külső falon épp egy "vendég" igyekezett elfoglalni a szokásos helyét. Miután rendben elkészültem, már épp az éjjeli lámpám leoltásához készülődtem, amikor egy termetes csótány nézett velem farkas szemet, a szúnyog hálóm belső oldalán. Kénytelen voltam kitessékelni. Amúgy néha bele gondolok, hogy mennyiféle rovar, bogár, csótány, pók jöhet, mehet éjszaka a szobában, ahol alszom.