2015. június 05. (péntek) 10:55 (UTC-6) - Drake Bay Backpacker Hostel

Tegnap mielőtt elaludtam, gondoltam, reggelre visszajön az áram. De nem így történt. Reggel maradt tehát a hagyományos, costa ricai kávéfőzés. Mint ahogy már korábban, Agujitas-ban bemutattam, egy kis zacskón keresztül csurgatják át a forró vizet. Én csak zokninak hívom. Bármilyen módon legyen is az a kávé elkészítve, így is, úgy is csak jó kávét ihat az ember errefelé.

Mivel az áramszünet tartósnak ígérkezett, így az oktatók úgy döntöttek, hogy a mára és a holnapra tervezett oktatás elmarad. Az erre a két napra tervezett szendvics alapanyagokat, gyümölcsöket megörököltük mi. Mint ahogy a képen látható sajt krémmel töltött kekszet is. Kávé mellé kitűnő.

A csaknem fél napig tartó esőzésnek a pataknál is meg lett az eredménye. Marvin nem tudta elvinni a két vendéget Agujitasba. Nem tudott átkelni a patakon, annyira megemelkedett a vízszintje. A mellettünk lévő gázolónál pedig a hídként használt fatörzset sodorta magával az áradó víz.

Délelőtt próbáltuk beüzemelni a benzines áramfejlesztőt, de a tömítésnél szivárog az üzemanyag, így használhatatlan. Maradt tehát a várakozás, melyet természetesen a függőágyakban végeztünk. A vendégek is vártak a patak szintjének apadására. Már össze voltak pakolva, útra készen álltak. Kora délután egy újabb vendég érkezett, akiről nem is tudtuk, hogy jön. Ez van, ha nem működik az internet. Nem tudtuk ellenőrizni a foglalásokat. Egy kanadai menyecske érkezett. Őt egy magasabb felépítésű járművel át tudták szállítani a patakon. 

Ebéd előtt már bevett gyakorlattá vált, hogy felkészülök az újabb adag rizsre. Ezúttal azonban a rizs elmaradt. Több hete nem fordult ilyen elő. Főtt tészta, paradicsomos szószban, vegyes zöldséggel, tonhallal, parmezánnal. Utóbbit ilyen kiszerelésben vásároljuk. Nagyon szeretik a sajtot a tico-k, azaz a costa ricaiak. 

Ebéd után visszaadták az áramot. Gyorsan feltöltöttünk mindent, amit kellett. Megírtam a blogot is. Marvin ismét megpróbálta a két srácot elvinni Agujitas-ba, de nem sikerült ezúttal sem. Úgy döntöttek, átgázolnak a patakon, és stoppal tovább Agujitasig. Gyalog sincs messze, kényelmesen háromnegyed óra. Kiderült, hogy a patakon túl, egy domboldal is leomlott az út mellett. A helyiek szerint ez még csak a kezdet. Az esős időszak még csak most kezdődött el.

Az esős időszakkal pedig egyre agresszívabbak a szúnyogok is. Próbálom a krémet is használni, de a bőröm eléggé érzékeny rá. De hála Istennek, eddig nem kaptam tőlük fertőzést. Igaz, hogy 1-2 hetes lappangási idő van, de nem szokott erről a környéken maláriát vagy dengue lázat terjesztő szúnyog lenni. Legalábbis a hírek, beszámolók szerint.

Sokan közlekednek errefelé lóháton. Akárcsak Hondurasban, és Nicaraguában. A boltokban mindennapos termék az élelmiszer mellett a nyereg is. Mint ahogy a machete. Sajnos az enyémnek nem találtam tokot. De sebaj, majd varrok magam egyet otthon.