2018. augusztus 31. (péntek) 21:35 (UTC+1) - Domoszló

Nyugodt volt az éjszaka, senki nem zavart minket. Mivel távolról a gépkocsik fényszórói megvilágíthatták volna a dolgainkat, igyekeztünk azokat az oszlopok takarásában elhelyezni. Le kellett engedni a szúnyoghálót, mert nagyon meleg volt éjjel. Egy-egy szúnyog benézett, de szerencsére inkább csak zümmögött.

Az elmúlt napokhoz viszonyítva korábban keltünk. Nem akartuk, hogy mások felfedezzenek minket. Összepakoltunk, majd irány a tegnapi part. Kávé, reggeli, csobbanás, zuhany. A partról jól kivehető volt, hogy hol is töltöttük az éjszakánkat.

Kemény nap állt előttünk. Estére Zadarba kellett érnünk mindenképpen. Úgy döntöttünk, hogy ha mégsem sikerülne, a rákövetkező nap már visszaindulunk Splitbe. Szombat estére ugyanis vissza kellett hogy érjünk, a vonatindulás miatt. 

Összepakoltunk tehát, s megindultunk egy alkalmas helyet keresni a stoppolásra. Útközben egy nemzeti színekbe öltöztetett munkagépbe botlottunk. Az egész országban látni, érezni a nemzeti identitást. A lobogójuk is több helyen ki van tűzve, fel van húzva.

Ezt a napot a rocknak szántuk, ugyanis Évi a Tankcsapda trikóját, én pedig a Road trikóját vettem fel. Még Kingáéktól kaptam a Kanári - szigeteki kaland előtt. Próbálkoztunk kb. negyed órát, majd gyalog elindultunk Marina másik vége felé.

Hosszú település volt ez a Marina. Sokat gyalogoltunk, mire elértünk a másik végére. Tartottunk egy rövid pihenőt, és csemegéztünk az út mellett lévő fügékből. Jött a szokásos napfényvédő, majd nekikezdtünk egy újabb stoppolásnak.

Továbbra sem vettek fel, s már bőven elmúlt tizenegy óra. Megindultunk ismét gyalog, s egy jó kilométer séta után egy újabb mikrobusz állt meg. Kiszállt az utasa, s rendezkedni kezdett az utastérben. Kiderült, hogy nekünk készít helyet.

Egy német házaspár vett minket fel, akik Zadaron túlra tartottak. Sikerült tehát egy olyan autót lestoppolni, amellyel egészen odáig mehettünk. Ráadásul működött a klíma. Repestünk az örömtől. Ez a modern kisbusz is az úgynevezett karaván stílusú volt, azaz a tető sátorként funkcionált. Mintegy másfél órás út végén elbúcsúztunk segítőinktől, Ingetől és Marcotól, majd Zadar külvárosában kiszálltunk a buszból.

Azonnal megcsapott minket a hőmérséklet különbség, így rögtön be is tértünk egy közeli kávézóba. Köszönhetően a wifi elérhetőségnek, gyorsan meg is néztünk, hogy merre is vagyunk. Engem itt ért utol a fáradtság, a kimerültség. Egyszerűen nem tudtam koncentrálni a szállás keresésre. Úgy voltunk vele, hogy majd a városban úgyis találunk. A bár falán látható volt a nemrég véget ért foci vb menetrendje. Gondolom óriási hangulat lehetett.

Megindultunk tehát gyalog, a tengerpart irányába, ami mintegy 3 kilométerre volt. Gondoltuk, hogy találunk valami kempinget, vagy hostelt. Hamar leértünk a tengerparti zónába, s már ott is voltunk az óváros díszes kapujánál.

Az egykori Zára Dalmácia fővárosa volt évszázadokon át. Egykori őslakói, a dalmátok voltak, majd következett a római, horvát, majd magyar uralom. Később Velencéhez tartozott, majd önálló tartományként a Habsburgokhoz. Ez az állapot az Osztrák-Magyar Monarchia felbomlásáig tartott. 

Dubrovnikhoz hasonlóan itt is szűk utcák voltak, amiket a hősként ünnepelt focisták mezeivel díszítették fel. Útközben nem igazán találtunk szállást, ezért a parton kicsit megpihentünk. Itt újra találtunk wifi jelet, s Évi szállást is, ami nem is volt olyan messze.

Ezúttal is egy több ágyas szobában kaptunk helyet. Kipakolás, tisztálkodás, rövid pihenő után nyakunkba vettük újra a várost. Kezdtünk egy vásárlással az óváros piaca melletti bevásárlóközpontban, ahol megvettük a vacsoránknak valót.

Következett Zadar fő nevezetességének számító Sv. Krsevan templom, valamint a Szent Donát templom, a Sv. Stosija tornyával. Itt található a római korú fórum ásatási területe is. Természetesen rengeteg turista volt itt is.

Innen a part felé vettük az irányt, ahol megtekintettük a híres vízi orgonát. Készítettem róla videót is, de sajnos nem élvezhető. Nagy volt a tömeg, ami kicsit zavaró volt, főleg amikor az ember meg akarja örökíteni a hullámok hangjátékát.

Itt került kialakításra egy naprendszert bemutató műalkotás, mely méretarányosan ábrázolja azt. A napot természetesen napelemekkel látták el, melyek este fényt bocsájtanak ki. Mindenképpen meg akartuk várni, hisz kíváncsiak voltunk.

Addig is újból végigjártuk a partot, megállva egy pillanatra a vízilabdázók mellett. A parkban megvacsoráztunk. Megkóstoltuk a helyi sajtot, helyi olívával, helyi szőlővel, s természetesen hozzá helyi borral. Megállapítottuk, hogy Zadar tényleg jó hely. 

Ünnepeltünk tehát, hisz megcsináltuk amit elterveztünk. Eljutottunk Dalmácia déli pontjához, Dubrovnikba, majd onnan az északi városhoz, Zadarba. Mindezt a mintegy hatszáz kilométert 9 autó segítségével tettük meg. Hátravolt még a Splitig tartó visszaút, de valahol mindketten éreztük, hogy itt Zadarban ért véget. 

A borozgatást tovább folytattuk a parton, bámulva az Óperenciást, hallgatva a hullámokat, nézve a naplementét. Nem akart fogyni a tömeg, sőt egyre többen lettek. Nagyon úgy nézett ki, hogy a naplemente után is marad a többség.

Vártunk még egy kicsit, hátha oszlik a tömeg, hogy élvezhetőbb legyen a parti sétány, de sajnos fel kellett adjuk. Későre járt már, még vissza kellett menjünk a szállásra. Szétnéztünk még az óváros utcáin, kerülgetve a turistákat. Az utca köve hasonló volt mint Dubrovnikban. 

Kicsit fáradtan, ám jó kedvűen, az elmúlt napok élményeivel a hátunk mögött indultunk hát vissza. Egy-egy pillanatot felelevenítettünk, amelyekre szívesen emlékeztünk. S ekkor még nem tudtuk, hogy mi vár még ránk ...