2022. augusztus 26. (péntek) 4:14 (UTC+1) - Budapest

Szóval vártuk a buszt többed magunkkal. A hőmérő higanyszála eközben az egekben volt. Szerencsénkre ezúttal nem kellett sokáig várnunk. Busz bejött, a rá várakozók pedig özönleni kezdtek a busz ajtaja felé. Kicsit kaotikus volt, ahogy a tömeg a kánikulából igyekezett a klímával lehűtött busz belseje felé. Mi voltunk az utolsók, akiket felengedett a sofőr. Úgy volt, hogy már mi sem férünk be, de erélyesebb fellépésem hatásos lett. Ugyanott szálltunk át a Valetta felé tartó buszra, ahol idefele várakoztunk. Röpke egy óra, s leszálltunk a valettai buszpályaudvaron.

Gyorsan megnéztem a térképet, mit, hol, merre találunk. Újabban segítségül veszem a telefonom is erre a célra, de azért szeretem szemügyre venni a régi fajta térképeket. Volt nagyjából 3-4 óránk, hogy egy kicsit szétnézzünk Málta fővárosában. Nem sok idő, de megpróbáltuk kihozni belőle azt, amit lehetett. Ha már így alakult.

Tetszettek a szűk utcában lévő különböző díszítések. Sok városban népszerű az esernyős dekoráció, de itt a medúza elgondolás tökéletes választásnak bizonyult. Mielőtt tovább folytattuk volna az óváros felfedezését, tartottunk egy félórás szünetet, s megkóstoltuk kedvenc koktéljaink ízvilágát a "happy hours" akció keretében. 

Kellőképpen lehűsítve magunkat, betértünk beszerezni a szokásos táskafelvarróinkat, zászlónkat, s folytattuk tovább. A főutcán sétáltunk végig, egy-egy helyen megálltunk nézelődni. Egyik helyen Emma tovább hűsítette magát a szökőkútnál. 

A Markaskalaban látott utcai díszek itt is jelen voltak. Egyik, másik szűk utca teljes pompájában díszelgett. Az épületek többsége szépen karban volt tartva. Színvilága továbbra is tetszett. Főleg az épületek színben gyakran elütő erkélyei.

Egy-egy ház bejáratánál volt egy kis zöldfelület is. Mármint ami egy méretesebb kaspóból fel tudott kapaszkodni a kőfalakra. Mindenesetre az összhatásra jó hatással voltak a növények. 

Épp egy templom mellett tartottunk, amikor a nyitott ajtón keresztül kihallatszott a liturgia. Régóta nem jártam templomban, Chili meg még régebb óta, így miután Emmát sikeresen rábeszéltük, beljebb léptünk. Rajtunk kívül ugyanannyian voltak, beleértve a tiszteletest is. 

Még annak idején a Camino alatt volt egy-egy templomi látogatásom, melynek során hálát adtam, hogy részem lehet mindabban, amit átéltem. Felelevenítettem eme szokásom, hisz most is volt kinek megköszönnöm azt, hogy Máltán lehettem. 

Kilépve a templomból, tovább sétáltunk, immár visszafele, s egy másik templom következett. Itt már nagyobb tömeg hallhatta a misét. Ezúttal nem álltunk meg. Kezdtünk éhesek lenni, így kutakodni kezdtünk szimpatikus hely után, ahol egy jót lehet vacsorázni.

Sikerült is rálelnünk egy jópofa helyre, ahol kisvártatva egy jó pofa sört is kortyolhattunk. Az egész sétáló utcát berendezték, asztalok, székek vették át az utcai forgatag helyét. Vacsoránk a pincehelyiségben készült, ahova egy szűk vasból kovácsolt csigalépcsőn lehetett lejutni.

Vacsoránk elfogyasztását követően még egy pár percet maradtunk az asztalnál, ugyanis egy gitáros kezdett el zenélni. Kezdhette volna hamarabb is a produkcióját, mert jól nyomta. Sajnos két szám után mennünk kellett, mert még várt ránk a visszabuszozás.

Visszaérkezvén a buszpályaudvarhoz, szerencsénkre nem kellett sokáig várnunk a buszra. A visszaút is rövidebbnek tűnt, gondolom az esti gyér forgalom miatt. Késő volt mire Móniékhoz értünk. Rövid beszámoló, aztán irány az ágy. Kicsit fárasztó napunk volt. Másnap ismét a tengerparté volt a főszerep ...

2022. augusztus 25. (csütörtök) 22:51 (UTC+1) - Budapest

Hétköznap lévén nem keltünk korán. Amúgy is nyaraltunk, egy kis szundítás belefért. Természetesen Emma szokásához híven korábban kelt. Hétfő volt, aznapra nem terveztünk nagy dolgokat. Móniék említették, hogy a közeli tengerparti részre, az úgynevezett "poros"-ra lenézhetnénk. A környékbeliek közül sokan járnak le, a közelsége miatt. 

Tényleg közel volt és valóban poros. Nagyjából öt percnyi sétányira, az is kényelmes tempóban. Magunkkal vittük a napernyőt, meg egy kis nassolni-, és innivalót. Természetes közeg, többnyire sziklás, köves partszakasszal. Semmi extra, de ettől volt jó. Legalábbis aznap egy kis nyugodtságra vágytunk, s ez így most tökéletes volt.

Viszonylag kevesen voltak, igaz, kora délután volt. Később picivel többen lettek, de az sem volt vészes. A vízmélység változó volt, egy-egy részen mélyebb. Előkerültek a búvárszemüvegek, s Emmával lemerültünk, vadászni mindenre, ami mozog.

Késő délutánig élveztük a közeli tengerpart nyújtotta élményt, majd visszatértünk Móniékhoz. Meg akartuk tervezni a következő napunkat. Úgy gondoltuk, hogy kedden megnézzük Popeye falut és áthajózunk Comino szigetére.

Viszonylag korán le is feküdtünk, hogy másnap időben el tudjunk indulni. Egy applikáció segítségével a máltai közlekedési társaság buszjáratait megnézve úgy döntöttünk, hogy három különböző busszal érjük el Popeye falut.

A falu a sziget túlsó végén volt, kétszer át kellett szállni. A 92-es busz viszonylag időben jött, azonban a menetidőt nem tudta tartani. Több helyen is dugó volt, időnként a szűk utcában a buszsofőrnek be kellett hajtania a visszapillantó tükrét, hogy elférjen. Az első csatlakozási pont meglett, azonban a 41-es busz még lassabb volt. A java még csak ezután jött. Elérkezvén a 101-es busz megállójába, úgy gondoltuk, nemsokára jön is a busz. Fél óra múlva már kezdtük furcsálni a dolgot, egy óra múlva pedig hozzákezdtünk a napi menetrendünk módosításához. Úgy voltunk vele, ha már ott vagyunk, ha törik, ha szakad, megnézzük a falut. Azonban Comino így ki kellett, hogy maradjon, mert rohanás lett volna. Röpke másfél órás várakozást követően megérkezett a buszunk, s utána kisvártatva mi is a közismert mesehős birodalmába.

Chili korábban már járt a faluban, de nagyon nem emlékezett a részletekre. Én halványan a filmből pár dologra. Egyidős voltam a filmmel, szóval az emlékezethiány ebben a korban már elfogadható. Tetszett, hogy tényleg úgy néztek ki a házak, mint a filmben. Értem ezalatt a tetők, falak görbeségét, normálistól való eltérését. 

Különböző épületek voltak, különböző rendeltetéssel. Mindegyikbe sajnos nem lett volna időnk bekukkantani, ám kicsit azért szétnéztünk. Egyik, másiknak zárva is volt az ajtaja, így oda se tudtunk bejutni. Az időjárás menet közben egyre elviselhetetlenül forró volt. Jól is esett egy kis hűsítő.

Miután Emma kiszabadult a rögtönzött kalodájából, felfigyeltünk az egyik épület előtti részre. Épp bejelentették, hogy hamarosan egy filmbéli jelenet fog következni. Ott voltak a főbb karakterek, Popeye és Oliva. Hiányoltam Popeye alkarjának izmosabb verzióját, de azért így is vállalható volt egy csoportkép erejéig.

Folytattuk tovább a falu felfedezését, s bementünk újabb és újabb házikóba. Egyik közülük különösen tetszett, benne a térérzékletünknek okozott egy kis csalódást. Lassan lassan indulni kellett, előtte azonban valami harapnivaló után akartunk nézni.

Találtunk is egy kicsiny éttermet, terasszal, ám előtte még beugrottunk a moziba. A filmet vetítették, Emma egy pillanatra el is foglalta a helyét a vetítőteremben. A mozi előterében a főhőst alakító Robin Williams szobra volt látható.

Jöhetett az ebéd, mely természetesen nem spenót volt. Érdekes, hogy rajta sem volt az étlapon. Chilivel salátáztunk. Ő cézárt, én tonhalasat. Emma sült csirke falatokat. Közben figyeltük az órát, mert lassan indulni kellett vissza.

Búcsút vettünk Popeye falujától, mely igaz kicsit rohanósra sikerült, de azért igyekeztünk betekintést nyerni a varázslatos világába. Mint említettem, úgy döntöttünk, hogy Comino helyett a nap további részében Valettára, a fővárosba látogatunk. Cominot pedig áttettük csütörtökre. Még egy pillantást vetettünk az öbölre, aztán hátunk mögött hagyva megindultunk a buszmegálló felé.