2015. április 16. (csütörtök) - El Progreso

Nyugodt éjjelem volt, és annyira nem kellett korán kelnem. Nyolckor indult a buszom, és csak két utcányira volt. Épp ezért ráértem csak fél hétkor kelni. Nagyon szét sem pakoltam, felesleges egy éjszakára kipakolni a cuccaimat. A busz terminált hamar megtaláltam, igaz a megadott cím pontatlan volt. Ugyanis a 14-ik utca helyett a 12-en volt.

Mivel a jegyiroda zárva volt, reggeliztem egyet. Tejeskávé, csirkemájjal töltött péksüteményekkel. Érdekes, hogy itt minden egyes utazási társaságnak megvan a kis irodája, de egy helyről indulnak. Nálunk többnyire egy társaság van. Megvettem a jegyet La Palma-ig, majd helyet foglaltam a váró részen. Sok backpacker, azaz hátizsákos turista várt velem együtt.

A váróhelység falán egy újabb önkéntes lehetőség szórólapját fedeztem fel. Csakúgy, mint a figyelemfelhívást, mely szerint a csomagokra figyeljenek az utasok.

Elindultunk rendben, időben. Ma sem kerültem az ablak mellé. Utastársam egy fiatal, costa ricai menyecske. Mögöttem viszont egy fiatal anyuka ült két gyermekével. Az egyik végig kiabálva beszélt, a pici meg néha felsírt. Ezért néha jól jött a pihenő.Az első helyen ismerős gyümölcsöt fedeztem fel. Nem tudtam megkóstolni, mert nem találtam közte érett példányt.

Megemlíteném az üdítőitalok érdekes űrtartalmát is. Számomra érthetetlen mennyiségek. Nem az otthon megszokott számok. 

Utam végig a hegyek között vezetett, azokról le, és föl. Magas hőmérséklet, és még nagyobb páratartalom. Legtöbbször vízpára, köd borította hegyek. Ez kérem már a trópusi esőerdők hazája.

Közeledtem az átszállási pont felé, azaz La Palma településéhez. A Drake öböl már látszódott. Itt át kellett szállnom egy mikrobuszra. Időm azonban bőven volt. Majdnem egy óra.

Közben nagyon készülődött az eső. A buszom megtalálta, a sofőr épp evett a közeli büfében, amikor hirtelen elkezdett esni az eső. Nem is esni, szakadni. Mintha dézsából öntötték volna. Mikor kicsit csendesedett, beültünk a buszba. Trópusi eső is kipipálva. Az elkövetkező hetekben lesz részem benne rendesen.

Az út az erdőn keresztül vezetett, szórt, köves úton. Néha egy-egy megáradt patak keresztezte utunkat. De nem állított meg minket semmi. Mondhatnám hogy senki, de ez viszont nem igaz. Ugyanis rendőri igazoltatás volt. Rutinnak gondoltam, de mint kiderült nem volt az. A sofőrünknek nem volt alkalmas vezetői engedélye személyek fuvarozásra. Majdnem egy órát álltunk, mire tovább engedtek minket. A sofőr a büntetést megkapta, de tovább vihetett minket. Remélem ennyi volt az egyenruhásokból egy ideig.

Megérkeztem hát a hostelbe, ahol önkénteskedni fogok egy hónapig. A Csendes-óceán partjától nem messze. A mostani önkéntes pár még itt van, őket váltom én szombattól. De holnap már elkezdem a betanulást.

Holnaptól elkezdem a hostel bemutatását. Már este volt, ahogy megérkeztem, így magam sem tudtam megnézni. Majd reggel pótolom.

Itt sem maradok kedvenc nélkül, ugyanis egy tünemény lesz a társam. Rajta kívül még egy kutya van.