2015. április 17. (péntek) - Drake Backpackers Hostel

Mielőtt nekikezdenék a napnak, hadd mutassak egy plakátot. Csaba osztotta meg a közösségi oldalon. Nagyon megtetszett. Szolgáld a Hazád, tanulj külföldön! Teljesen egyetértek. Ha tehetném, minden fiatalt elküldenék egy kicsit világot látni, a munkakezdés előtt. Csak nyer vele az ember.

A helyem egyelőre az egyik vendég ágy, de holnaptól beköltözöm az önkéntesek szobájába. Ma még Gabriel és Silvia lakik benne. Holnaptól már én fogok. Tehát a hostel. 

Egy nagy hálószoba, benne leválasztott fülkékkel, melyekben egy-egy emeletes ágy található. Mindegyikhez tartozik szúnyogháló is, mert gyakori vendég errefelé a szúnyog. Remélem, mi egymást elkerüljük.

Az egyes fülkéket különböző nevekkel jelölték, melyet a falakon lévő rajzokkal tették színesebbé. Ezek Silvia keze munkái.

A háló körlet után következik a két külön álló szoba, közülük lesz az egyik az enyém. Itt van a két wc, és a két zuhany is.

Majd következik a konyha és az étkező. A konyha ablakainak a tábláit éjszakára bezárjuk. Védekezve az állatok ellen, meg a hívatlan vendégek ellen. Ugyanis az étkező tere nyitott, nincsenek falak, ajtók. Így lehet az, hogy van egy saját denevérünk. Napközben szundít, éjszaka vadászik.

 Gondolom ilyet akarsz a teraszodra Jancsi. Ülőgarnitúra raklapokból. Nagyon kényelmes.

A konyha két részre van osztva, az egyik még nincs használva. Külön helyen fokunk mi, és a vendégek főzni.

Természetesen a hulladékgyűjtés szelektíven történik. Mint ahogy a mosáshoz, mosogatáshoz, takarításhoz használt tisztítószerek is kizárólag bio szerek. Le is teszteltem a mosásnál. Már a mosógép is nagyszerű. Európában nem láttam ilyet, de magamnak ha lejön az ideje, ilyet szeretnék. Semmi bonyolultság, környezetkímélő. Nem mos órákig. A jobboldali részen a centrifuga található.

A gondnoki lakás külön van. Tovább van egy saját röplabda pályánk is, melyet időnként használni is fogunk. A hondurasi focizás után következik a costa ricai röplabda.

A patak mellettünk folyik, a neve Tortuga. Lenéztem, útközben pár gyíkkal találkoztam. Olyan, mintha egy üvegházban járkálnék. Párás, meleg, zöld.

Kis sziesztára is szakítottam egy kis időt. Teljesen azonosulok ezzel az élet stílussal. Egy kis munka, egy pihenés. Semmi megerőltetés.

Délután lenéztem a partra. A Csendes-óceán partjára. Körülbelül fél óra gyalog. Van kerékpár is, legközelebb azzal megyek. Egy mini repülőtér kifutópályáján keresztül értem el a lagúnát.

A lagúna mögött már látszódott az óceán, és hallottam, hogy nem ám olyan csendes. Addig el kellett jutnom. Egy ligeten keresztül, majd egy függőhídon át meg is érkeztem.

Mindezeken átjutva, elém tárult e csodálatos látvány. Természetesen itt is működik, hogy képpel lehetetlen vissza adni az élményt, de megpróbálom.

Figyelem, a köznyugalom megzavarására alkalmas képek következnek. Felelősséget nem vállalok.

A távolban egy sziget volt. Mint a Part című filmben. Ha jobban bele gondolok, kicsit távolabb ott vár rám Hawaii, vagy Tahiti, esetleg Fiji.

Visszafele sikerült egy nagyobb gyíkot lefotóznom. Mazsi, ha tehetném, küldenék egyet neked!

Útközben az egyik telken épp füvet nyírtak. Lassan Kolozson is ideje lesz, de idén tavasszal kihagyom.

Egy elhagyatott bár is volt. Egy hasonlót én is szívesen felújítanék, valahol a világban. Mint ahogy Kinga is említette ma reggel. Valamelyik tervemben ez is szerepel.

Mivel egy kis településen vagyok, ahol alig van tíz háznál több, így a templomuk sem lehet nagyobb egy háznál.