2015. április 07. (kedd) – San Antonio

Kora reggel megpróbálkoztam ismételten az internettel, ezúttal sikerült belépnem a közösségi oldalra is. Gyorsan írtam egy-két üzenetet, jelezve az értem aggódóknak, hogy technikai problémáim vannak. Pár fényképet is feltöltöttem. A bloggal ezúttal sem próbálkoztam.

A képen látható banán féle hozzánk, egy átlag európai piacra nem igen jut el. Gyümölcsként is fogyasztható, de kiváló sütve is, mint jelen esetben reggelire. Majonézzel isteni finom.

A tegnapi térképet böngészve rátaláltam szülőhazámra, és az otthonomra. Mindkettő egyre jobban hiányzik. Kezd átbillenni a mérleg nyelve az „A” oldali serpenyőről, a „B” oldali serpenyőre. Még bő három hét, és kiderül, hogy az „A” terv sikerül-e.

De addig is, koncentráljunk a jelenre, Hondurasra. Szombaton irány a főváros. Remélem addig választ kapok Nicaraguából. Igaz, csak két helyre küldtem el. Azért csak ennyire, mert ezek tetszettek a legjobban. Teljesen mást csinálnék, mint eddig, ha ezek valamelyike összejönne. Ha szombatig nem érkezik válasz, lehet, hogy csak átutazom az országon. Ugyanis van egy közvetlen buszjárat Costa Ricába.

Mint említettem errefelé az átlagos gyerek szám családonként 6-8 fő. Ennek köszönhető, hogy az utóbbi 28 évben megduplázódott az ország lakosságának száma.

A Yoro körzete, ahol jelenleg vagyok. Innen Sulaco-n keresztül Tegucigalpába, a fővárosba megyek majd. Elvileg három-négy órás út lesz. Gondolom, hasonló az eddigiekhez.

Folytatva a tegnap elkezdett alapozást, először kövekkel megtöltöttük az árkokat, majd agyagos földet hordtunk mellé. A földet később beiszapoltuk a kövek közé, majd egy újabb sor kő következett. Kevinnel felváltva tanulunk. Ő tanít spanyolul, én őt magyarul.

Ötletes a kaktusszal beültetett kerítés. Felesleges a kerítéshez a fémháló, a kaktusz kiválóan helyettesíti. Ember legyen a talpán, aki átmászik. Amúgy a környéken nem jellemző a lopás.

Ebéd után Dario bevitte a feleségét Yoroba, az ultrahang eredményért. Én is velük tartottam, legalább kicsit kiruccantam. Elfoglaltam a platón a helyem, egy idős házaspár társaságában, akik félúton kiszálltak. Sokan stoppolnak errefelé, semmit nem kell fizetni érte.

Az út csak úgy ontotta a port, ahogy elhaladt egy-egy autó. Az út szélén sajnos sok a szemét. De ahogy ma láttam, szedik is az útfenntartó cég alkalmazottai. Bár nem lenne mit szedniük.

Yoroba érve felkerestük az orvost. Kiderült, hogy kislányuk lesz. Két fiú, két leány. Tökéletes elosztás. Bár lehet, lesz még folytatás. Dario csak nevet, amikor azt mondom, hogy nekem két gyerek elég lenne. Azt javasolta, hogy nősüljek ide, és meg lesz a foci csapatra való gyerek.

Dario kilenc éves Fordja eléggé ütött kopott, így nem csoda, ha néha meghibásodik. Mint ahogy most is ez történt, ugyanis a hűtővíz tartály eresztett. Benéztünk hát az autószerelőhöz. Rögtönzött, ideiglenes megoldás született, vissza kell majd hozni az autót legközelebb.

Hazafele benéztünk Dario egyik nővéréhez. A televízióban épp valamelyik latin amerikai szappanopera ment. Mi más is mehetett volna.

Ismét utasunk lett egy rövid időre. Dario másik testvérének a fiát, és annak osztálytársát vittük el egy rövid darabon. Itt egyenruhában járnak a diákok. Mint annak idején én is Kolozsváron. Itt sötétkék alsó, és fehér felső az iskolai uniformis.

Vacsorára sült banán főtt tésztával, és sajttal. Nem lehet megunni a sült banánt.

2015. április 06. (hétfő) – San Antonio

Húsvét hétfőn fél hétkor kelés, de nem húsvéti locsolkodás következett, hanem munka. Idén munkával töltöttem a húsvét hétfőt. Mint említettem, itt nem ünneplik a húsvét hétfőt. Amióta megérkeztem, nem dolgoztam. Ma a leendő önkéntes szállást kezdtük el építeni. Azaz egyelőre az alapját ásni.

Kevin és Alejandro (középső, és jobb oldali) a csapatom. Kevin beszél kicsit angolul, így könnyebb a társalgás. Pihenésképpen felbontottunk egy-egy sárga héjú kókuszt.

Kellemesen hűsített a nagy melegben. Kihasználva az alkalmat, tovább barnítottam a bőröm.

Holnap köveket teszünk az alapba. Két különálló szoba lesz, egy-egy bejárattal. Hátul szintén külön zuhanyzóval, wc-vel.

Két kutya van a farmon. A kisebb pofija olyan, mint egy tacskóé. A lábai viszont hosszabbak.

Hozattam Darioval egy térképet Hondurasról, mert internet nélkül meg vagyok halva. Nem tudom tervezni a következő önkéntes munkát sem. Most Yoro tartományban vagyok, és a szomszédos Francisco Morazán-ba kell mennem, ott a főváros, Tegucigalpa. Mindenképpen internetes szállást kell találnom, mert sok pótolni valóm van. Este Dario ideadta a saját feltöltött mobil internetét, de nagyon lassú volt. Csak az önkéntes oldalon tudtam két helyre írni. A közösségi oldal nem reagált. A bloggal meg sem próbálkoztam.

2015. április 05. (vasárnap) – San Antonio

Reggel nyolc után keltem, a Palma család lassan ébredezett. Dario megmutatta az avokádó ültetvényt. Időnként locsolni kell, az eső hiánya miatt. Reggelire a tegnapi maradék sült is felszolgálásra került.

Délelőtt elugrottunk Yoro városába. A környékbeli falvak, mint például San Antonio is közigazgatásilag ide tartozik. Új hálózati átalakítót vettem, mert a másikat nem tudom használni, amióta San Pedro Sulaban a merülő forralót használtam vele. Készpénzt is vettem fel, valamint meg akartam nézni, hogy mobil internetet tudok-e szerezni. De sajnos kifogytak a készletből. Csütörtökre ígértek egyet, de az már késő nekem, nem tudnám lefogyasztani. Maradt tehát az offline üzemmód.

Beugrottunk egy nagyobb boltba, zöldséget venni, meg feltölteni az ivóvíz készletünket.

Útközben elnéztem a településeket, házakat. Sajnos elég nincstelenek az emberek. Szegényes házakban élnek. Ilyenkor elgondolkodom, hogy mennyire szerencsés vagyok, hogy nem ilyen körülmények között élek.

Ilyen fél literes vizes tasakot vásárolnak az emberek, palack helyett. Palackos kiszerelés is van, de ez népszerűbb.

Ebédre disznó pörkölt volt, ízre majdnem ugyanaz, mint otthon. Hozzá káposzta és yuca. Utóbbi egy gyökérzöldség, íze olyan volt, mint a krumplinak.

Dario unokaöccse a családjával elbúcsúztak, utaztak vissza San Pedro Sula-ba. Holnap, azaz húsvét hétfőn ugyanis itt mindenki dolgozik, nem munkaszüneti nap.

Késő délután templomba mentek Darioék, én is elkísértem őket. Protestáns vallásúak, de semmi köze nem volt az általam ismert protestáns vallásokhoz. A filmekből ismert Egyesült Államokbeli protestáns valláshoz volt hasonló, ahol tapsolnak, énekelnek. Az adománygyűjtés azért itt is jelen volt.

Vacsorára sajtos tortilla volt, meleg szendvics módra megsütve. Hozzá kávé. Gondolom, furcsán hangzik vacsorára kávé, de kiválóan alszok ennek ellenére. Dario azt mondta, hogy errefelé sokáig élnek az emberek. Lehet a kávénak tudható be

Régóta nem adtam helyzetjelentést önarckép, azaz ahogy mostanában nevezik selfie terén. Kérem szépen a szakállam a Camino időket idézi, a hajam pedig lassan össze tudom fogni hajgumival. 18 éve volt utoljára hajgumim.

2015. április 04. (szombat) – San Antonio

Reggelire pörkölt volt rizzsel, babbal, valamint kávéval. Nagyon jókat eszem, jól döntöttem, hogy a napi háromszori étkezés mellett döntöttem. Rám is fért már egy pár kiló visszaszedése. Az igazat megvallva eddig jóformán semmit nem dolgoztam. Ahogy látom, nem is nagyon fogom megerőltetni magam. Olyan, mintha valamelyik otthoni, falusi turizmussal foglalkozó családnál vendégeskednék.

Folytatnám a gyümölcsök bemutatását, ugyanis egy kimaradt. A guana, amit már Cancúnban is mutattam. Kiváló ízű üdítőital készíthető belőle.

A kávé cserjének pedig ilyen a virágja. Rengeteg kávécserje virágzik, így Dario sok kávét szüretelhet majd. Kérek majd tőle egy zacskóval, mielőtt tovább megyek.

Nagyon tetszik a külső tűzhely is. Egyszerű, de mégis kiváló. Körülbelül egy méter átmérőjű, vas tányér van a tetején, ahol tortillát is süthetnek. Ezen a tűzhelyen melegítik, főzik az ételt. A házban ritkábban használják a gáztűzhelyt.

A másik használati tárgy, ami tetszik az a mosó hely. Már Spanyolországban is láttam, Mexikóban is használták, Guatemalában pedig sok helyen már műanyagot vesznek. Itt, Darionál vasból készült a recés része.

A délelőtt elugrottunk malacot venni. Útközben benéztünk Dario apjához is. Nyolcvannégy éves az öreg. Nyolc gyereke született. Egyébként errefelé mindenkinek 4-8 gyereke van. A rekorder a faluban, egy tizennégy gyermekes házaspár.

Visszafele együtt utaztunk a malaccal, akinek a sorsa meg lett pecsételve. Ugyanis földi élete ma este véget ért, alkalmat adva nekem egy hondurasi disznóvágáson részt venni. Két hete még vegetáriánus ételt ettem, ma este meg disznót vágunk.

Az itteni tavasz hírnökét is bemutatnám, amely az esős időszak jövetelét jelzi. Két fő évszak van, az esős, és a száraz. Most majd az esős következik.

Ebéd után jött egy kisebb csapat, ismét kezdődött egy kis foci. Ezúttal kihagytam, mert segédkeztem a malacvágásban. A focival kapcsolatban eszembe jutott valami, egy saját ötlet. Megfogalmazok majd egy levelet, melyben leírjuk, hogy az itteni gyerekek a foci által egészséges életet élnek, és a drog helyett sportolnak, Dario felügyelete alatt. Egy kis segítséget fogunk kérni, hogy négy darab napelemmel működtető villanyoszlopot tudjanak felszerelni a pálya négy sarkára, és így hosszabb ideig, akár késő estig játszhatnak. A levelet minden nagyobb cégnek, társaságnak elküldjük majd, adományt kérve tőlük a tervünk megvalósításához. Szeretném, ha összejönne, ugyanis nagyon jó lenne nekik segíteni.

Tehát a malacvágás. A következő képekkel az állatbarát, vegetáriánus olvasóimnak valószínűleg nem okozok örömet, de hozzá tartozik az itteni élethez, így bemutatnám.

Kezdjük azzal, hogy Dario unokaöccse máshol szúrta meg, és nem perzselte, hanem forrázta, majd késsel megtisztította a bőrt, a szőrtől. Később már besegítettem én is, a lámpámmal világítani, mert már kezdett sötétedni.

A malac roston lett megsütve, fűszerezéskor lime levét is hozzá adták. Nagyon finom íze lett. Zöldség salátával, és tortillával ettük.

Dario egyik testvérének családja, és az édesapja is átjöttek. Késő estig itt voltak. Az édesapja említette, hogy én vagyok a második magyar, akivel élete során találkozott. Az első, egy magas hölgy volt, hosszú ruhában, mintegy hetven évvel ezelőtt.

Amúgy rettentően furcsa spanyolt beszélnek erre felé. Teljesen mást, mint Spanyolországban, a Kanárin, Mexikóban, vagy Guatemalában hallottam. Némelyikük annyira hadar, hogy semmit nem tudok kivenni. Rémálom lenne az otthoni spanyol nyelvvizsgára készülőknek laborból, egy hondurasi szöveget hallgatni.

2015. április 03. (péntek) – San Antonio

Éjszaka nagyon jól aludtam, nem is csoda ekkora ágyon. Jelenleg egy vendégszobában vagyok, de hétfőn elkezdjük építeni az önkénteseknek tervezett kis házat.

Bemutatnám a birtokon lévő növényeket. Kezdeném is a sort a banánnal. Nyolc különböző fajtát ültetett Dario. Van, amelyiket gyümölcsként fogyasztják, másikat főzik, harmadikat sütik, stb. Majd folytatom a sort mangóval, kókusszal, kávéval.

A maranon-t már tegnap bemutattam. Érdekes, hogy először a gyümölcs alsó része nő meg, utána következik az elfogyasztandó része. A narancsot ismerhetitek, nálunk is szokták tartani dísznövényként egyes nagyobb lakásokban.

Következzen egy kis pihenő, egy nagyon finom kávé, és pár sütemény kíséretében. Olyan vagyok, mint Cooper ügynök a Twin Peaks című tv sorozatban. Minden egyes elfogyasztott kávé után, a mennyekben érzem magam. Tényleg a kávék kávéját iszom.

Folytatva a sort a sárga héjú kókuszdióval, a yuca-val, valamint a pimienta-val. Utóbbit ételízesítőként és a leveleit teának használják.

A sort zárnám az avokádóval, a papájával, és a guanaguanával. Utóbbiból remek üdítőital készíthető. Dario már nem ülteti el a különböző növényeket. Minden magától kel, nem kell szaporítani. Ezek a növények nem igényelnek oltást, mint odahaza a gyümölcsfák.

Reggelire tojás, bab, túró, tortilla volt. A túró íze hasonló volt az erdélyi telemiahoz. Legalább van alkalmam nosztalgiázni.

Késő délelőtt elindultunk piknikezni. Két autónyi ember, többségünk a platón utazva. Az itteni utak nem aszfaltozottak, így eléggé pattogtunk utazás közben.

Vittünk magunkkal mangót is. Meghámozva, sóval fogyasztottuk. Csak egy hosszúkás, lapos mag maradt belőle.

San Antonio egy faluközösség, kb. 2000 lakossal. Legtöbben szegényes házakban élnek. Többségük farmokon, vagy a közeli nagyvárosokban dolgoznak.

Megérkezve a piknikező helyre kipakoltuk a hozott felszerelést, felszereltük a függőágyat, és elkezdtük előkészíteni a sütést, főzést. Főtt csirke, rizs, tortilla volt a menü.

Rita, Dario lánya elkezdte készíteni a tortillát. Készen kapható egy előre megdarált kukoricaliszt, amiből készítik a tortillát. Az itteni tortilla a mexikói, és a guatemalai között van minőségre. Eddig a mexikói ízlett a jobban.

Közben a rizst is elkezdtük főzni. Kövek között, egyszerű módon. Magam, segédkeztem a tűzgyújtásnál.

Sikerült megszabadítanom egy kullancsot magamtól. Vagy fordítva? Épp hogy rám mászott, már le is szedtem. Nem volt ideje a csípésre. Nagyobb, és laposabb volt, mint a nálunk ismert.

Elkészült az ebéd, melyet miután elfogyasztottunk, kicsit pihentük az árnyékban. A gyerekek a patakban fürödtek. Ismét nosztalgiáztam, ugyanis Kalotaszentkirályon én is gyakran fürödtem a patakban.

Visszatérve, elkezdődött a futballmérkőzés. Ötfős csapatok váltották egymást, minden egyes gól után a vesztes levonult. Én Dario csapatát próbáltam erősíteni. Hol a kapuban, hol a pályán voltam. Nem vagyok egy profi játékos, így néha kaptunk egy gólt, de azért sokat ki is védtem. Ráadásul egy gólpasszt is adtam Darionak.

Este a teraszon egy skorpiót sikerült lefényképeznem. Pici volt, körülbelül 1 centis. A lényeg, hogy oda kell figyelnem. Dario szerint mérges fajta.

Megérkeztek Dario anyósáék is. Tovább folyt a beszélgetés, közben vacsoráztunk. Baleada volt, melyet már ettem San Pedro Sula-ban, a buszpályaudvaron. Hozzá természetesen kávé.

2015. április 02. (csütörtök) – San Antonio

Reggel ébredés 05:00 órakor, gyors elkészülés, majd a hotel portásának felébresztése után taxival ki a buszpályaudvarra. A San Antonio-ba induló busz indulási helyén, ez a tömeg fogadott. Sejteni kezdtem, hogy nem lesz ez egyszerű feladat.

Mától kezdve vasárnapig ünnepelt egész Honduras. A húsvéti ünnepek miatt szabadságot kapnak az emberek, és meglátogatták a rokonságot.

Sejtésem beigazolódott. Amint a busz beállt, megrohamozták. Kisgyereket, poggyászt adtak be az ablakon, a tömeg tolakodott. Úgy döntöttem, ebből kimaradok. Kerestem egy reggeliző helyet, és vártam a következő buszt.

Meg is érkezett, de még nagyobb tolongást teremtve. Megkezdtem hát az újabb két órás várakozásomat, a harmadik buszra. Szerencsémre hamarabb jött egy mentesítő járat, így arra hátul felszálltam. Hely nem jutott, de a nagy hátizsákom, valamint a felfújható utazópárnám kettőse, remekül pótolta a busz ülését. Egyedüli európaiként ültem a buszon. Mondhatnám, hogy gringóként, de így csak az észak amerikaiakat hívják. Persze sokan azt hiszik rólam, hogy onnan jöttem. Amúgy most bámultak meg először, amióta utazom. Lehet azért, mert errefelé kevesebb a turista. Guatemalától Costa Ricáig van egy turista mentes rész.

Útközben az elmaradhatatlan rendőri, katonai ellenőrző, áteresztő pontok, az útszéli banán ültetvények, továbbá az utcai árusok. A busz megáll, és a lehúzott ablakon keresztül megy, az adok-veszek.

Mintegy négyórás utazás után meg is érkeztem San Antonio-ba. Előtte Kyle segítségével szerveztem le ezt a helyet. Kyle Californiában él, és ő a kapcsolattartó Darioval, aki egy farmot kezdett el építeni, valamint művelni, és néha fogad önkénteseket. Itt az ételen kívül minden térítésmentes, a napi háromszori étkezésért, ha akarja az önkéntes, fizet érte. Mivel az összeg elhanyagolható, úgy döntöttem igénybe veszem. Annál is inkább, mert így megismerem a helyi étkeket, meg többet költenék, ha csak utazgatnék. Ennyiből meg amúgy sem hoznám ki, ha magam főznék.

Egy pohár hideg üdítővel fogadott Dario. Egyébként főállásban, az egyik helyi iskolának az igazgatója. Két fia és egy lánya van. A szintén tanár felesége, jelenleg ismét várandós a negyedik gyermekükkel.

Érkezésemkor épp a sütőkemencét készítették elő a sütésre. Ötletes, hogy egy oldalsó részen négy hely van kialakítva a tojáskeltetéshez. A kotlós tyúk csak beül, és alulról a tojás melegítve van. Tradicionális hondurasi kemencét láthatunk, kérem szépen.

Elfogyasztottam az ebédemet, majd körbementünk a birtokon. Elég nagy, sok mindent termelnek itt. Kávé, banán, ananász, papája, kókusz, avokádó, stb.

Délután egy kisebb társaság játszott az itt kialakított foci pályán. Magam kimaradtam a játékból, majd holnap beszállok én is. Dario egyébként 25 évig játszott, az itteni regionális bajnokságban. Azt mondta, hogy Honduras nemzeti futball csapatából sokan származnak innen, erről a környékről.

A játék után egy kis pihenés volt, beszélgettek, melybe időnként én is bekapcsolódtam. Igaz, hogy csak Darioval, és csak angolul. De egyre jobban merek kisebb tőmondatokban, spanyolul is kommunikálni. Nagy segítség a kis útiszótáram, valamint az élő gyakorlás.

Következett a sütemények elhelyezése a felfűtött kályhában. Az eljárás ugyan az, mint a mifelénk ismert sütőkemencéknél. Felfűtöd, majd a parazsat kisepred, és a kemence forró belsejébe behelyezed lapáttal a sütnivalót. Jelen esetben a rosquette-ével és semita-val teli tálcákat.

Mikor megsültek meg is kóstoltam egy semita-t, egy bögre kávé társaságában. A kávét itt termesztették, itt pörkölték, őrölték, és főzték. Elmondhatom, hogy életem eddigi legjobb kávéját ittam. Desszertnek maranon-t ettem. Íze kissé fanyar, de tele van E vitaminnal a gyümölcs.

Estére hivatalos voltam én is, Dario egyik lánytestvérének a születésnapi köszöntésére. Dario kocsijának hátsó, nyitott részén utaztunk, egy nagyobb tál frissen sütött sütemény társaságában.

Élvezte mindenki, ahogy kérésükre időnként egy-egy dolgot magyarra lefordítottam. Angolul csak Dario, és a lánya, Rita beszél. Dario szerint mindketten tanulunk az elkövetkező egy hétben. Én spanyolul, ő magyarul.

Késő estére értünk haza. Holnap elvisznek egy népszerű helyre, ahova ki szoktak járni az itteni emberek. Délután ismét foci. Nincs rossz dolgom. Egyedül az internet hiányzik kicsit, mert így ismét offline üzemmódban írom a blogot. Lehet, hogy veszek egy internet stick-et.