2015. április 18. (szombat) - Drake Backpacker Hostel

A tegnapi naphoz még kiegészítésül pár dolog hadd következzen. Sofia és Gabriel rendezett egy búcsú grill partit. Pincho de carne volt a menü, azaz saslik. Utóbbi a török neve. Pár szelet húst is sütöttünk mellé. Mellé az elengedhetetlen tortilla, és saláta, szósz. Kísérőnek pedig pár doboz hideg Imperial nevű sör.

Következzék az asztaltársaság bemutatása, balról jobbra. Marvin a gondnok, mellette a felesége Virian. Szemben Felipe, az egyik idegenvezető. Sofia és Gabriel, az elköszönő barcelonai önkéntesek. Valamint Xiomara, aki hetente kétszer takarít a hostelben.

Továbbá Marvinék kisfia, Eitan. Épp az apjával énekel. Szerintem nagyon tehetségesek mindketten.

Miután megettük a saslikot, kihasználtuk az alkalmat, és játszottunk egyet. Tudjátok, a marokkó nevű játékkal. Gyerekkorunkban sokat játszottuk. Most nehezítésként a hús darabok még rajta voltak.

Majd következett a domino, de előtte egy másik játék. Hasonló a Jázmin néptánccsoport legényeivel időnként játszott Ri-ki-ki nevű játékhoz. A lényeg, hogy meg kellett tippelni, hogy hány ember ujja marad a pohár szélén. Aki utoljára maradt, annak innia kellett. Még pedig a helyi nevezetes röviditalból, a guaro-ból. Cukornádból készül. Persze előtte megkóstoltattam a pálinkával őket. Újabb rajongók, Ecet! Jó munkát végeztél!

Közben a kis kedvencünk az igazak álmát aludta. Nevet még nem találtak neki, nemrég érkezett csak.

Utána mi is nyugovóra tértünk. Reggel nyolckor kelt fel a csapat. Vendég most nincs. Épp holt szezont fogtam ki. Ilyenkor kevesebben vannak. Legalább lesz időm beletanulni a dolgokba. Tegnap eldöntöttem, hogy megválok ismét a szakállamtól. Ugyanis ismét elértem egy óceánt. Reggeli után neki is álltam. A Caminon is akartam már felesben levágni, de akkor nehéz lett volna egy körömvágó ollóval. Most nálam volt a villanyborotvám. Miután a kép elkészült, folytattam a nyírást.

Mint említettem, a konyha két részre van osztva. Holnap fejezem majd be a szekrények pácolását. 

Egy vendég volt az étkezőben. Pici volt,de este egy óriási példány volt a grillező mellett. Akkora volt, mint egy kisebb nyúl. A terület egy nemzeti park szélén van, így rengeteg a vadállat.

Sajnos a "kedvenceim" is itt vannak bizonyára a környéken. Vigyáznom kell merre járok. Este, ha lehet nem fogok mászkálni. Az ösvényről sosem szabad letérni, mert ott már nem látunk az aljnövényzet alá. 

Rengeteg a hangya is. A picitől, a nagyig. Elég fájdalmas, ha megcsípik az embert. Márpedig gyakran megteszik.

Vannak kerékpárok is, melyeket viszont szervízelni kell, mert eléggé lestrapáltak. Ha tudnék motorozni, és szeretnék is, lehetne, mivel két motor is van. De sosem szerettem, így marad az emberi erővel hajtott kerékpár. Úgyis sportolni akarok.

Az étkezést már említettem. Kapok egy keretet, amit felhasználhatok étel alapanyag vásárlására. Marvin intézi nekem, nem különcködöm. Ő vásárol, hónap végén ideadja a számlákat, és lefűzzük. Ugyanis számlával kell dokumentálni a hónap végét, a hostelt üzemeltető alapítványnak.

Holnap találkozni fogok az alapítvány egyik főnökével. Meg akarja ismerni az önkéntesét. Három vezetője van a Fundacion Corcovado alapítványnak.