2015. április 11. (szombat) – Tegucigalpa

Hajnal 04:30-kor ébresztett Dario. A busz indulása előtt egy órával, így kényelmesen el tudtam készülni. Kivitt a buszmegállóba, és megvárta, amíg jött a busz. Jött is, időben. Elköszöntem Dariotól, majd felszálltam a Tegucigalpába tartó buszra. Most szerencsém volt, mert alig voltak rajta.

A nagytáskámat feltettem a fejem fölött lévő poggyásztartóra. Közben kezdett megtelni a busz. Egy katonai támaszpont mellett is elhaladtunk, ahonnan az eltávozásra igyekvő, fiatal sorkatonák szálltak fel a buszra.

A táj hasonló volt, mint San Antonio-ban. Hegyek között, főként tűlevelű erdők, a településeken belül pedig banánfák, és kókuszpálmák.

Bő három órás út után megérkeztem Honduras fővárosába, Tegucigalpába. A busz a város külső részén állt meg, ahonnan be kellett jutnom a belvárosba.

Taxi szóba sem jöhetett az ára miatt, így gyalogolni kezdtem. Közben kérdezősködtem, hogy merre is kell mennem. Az utam egy nagy piacon keresztül vezetett. Elképzelhetetlen rikácsolás, kiabálás, dudálás egyvelege volt itt. Mindenki hirdette a termékét, a buszról kiabáltak, hogy merre mennek, ki akar felszállni. Zajlott az élet rendesen. Sokszor azt hiszem, hogy megszoktam már Latin-Amerikát, de mindig rá kell döbbennem, hogy még nem teljesen.

Egy órányi gyaloglás után megérkeztem a belvárosba. A főtéren kicsit megpihentem, és kiélveztem a városvezetés által biztosított, ingyen wifi hozzáférést.

Itt található Honduras 0 kilométer köve. Magyarországon, mint tudjuk a Lánchíd budai oldala.

Szokásos gyorsétterem küldetésem teljesítése végett, betértem a helyi étkezdébe. Jelentem, Hondurasban is egyezik az íz világ. Miután gondoskodtam a hasamról, jöhetett a szállás keresése. Most sem foglaltam előre. Körbejártam a főtér környékét, és harmadikra sikerült is egy jó kis hotelt találni. Egyelőre egy éjszakára foglaltam, de holnap majd még egy éjszakára módosítom.

Miután lepakoltam a dolgaim, megírtam pár napot a blogból, beszéltem a szüleimmel, majd nekivágtam a belvárosnak. Egy templom van a hotel közelében, azzal kezdtem.

Majd következett a főtéri templom. Nagyon nem tudtam beljebb menni, és részletesebb fényképeket készíteni, mert nem igazán lehetett fényképezni. Egyet, kettőt azért sikerült.

Megnéztem még egy-két utcát, épületet. Holnap több időm lesz bejárni a környéket. Érdekes itt is a villanyvezeték. Kolozsváron is hasonló némelyik utcában. Nem lennék itt villanyszerelő, az biztos.

Egy rövid kávészünet után beugrottam a szuveníres boltokba. Többek közt beszerezni a legújabb zászlót, táskafelvarrót. Ezúttal egy nyakláncot is vásároltam magamnak.

Az utcákon végig árusok voltak, akik nem tettek némasági fogadalmat. Helyenként ez a látvány maradt utánuk.

Visszatérve a szállásomra, megírtam a blog adag második felét, majd felvarrtam a frissen beszerzett felvarrót a hátizsákomra. Negyedik helyszín kipipálva.

Holnap felkeresem a Tica nevű busztársaságot, foglalni hétfőre helyet Nicaraguába. Bízom benne, hogy lesz még hely. Egyelőre nincs önkéntes hely Nicaraguában, így holnap még írok egy két helyre. Kibővítem a kört Costa Ricára is. Ha nem jön válasz Nicaraguából, pár nap ott lét után tovább állok. Május elsejéig kell eljutnom Costa Ricába.

2015. április 10. (péntek) – San Antonio

Ébredés hét után a függőágyban. Már mindenki javában készülődött. Az egészségügyi állapotom kicsit javult, de enyhébb émelygést még éreztem. Úgy döntöttem, ma pihenő-, illetve méregtelenítő napot tartok.

A reggeli a szokásos volt, de kicsit émelyegtem még. Az ebédet ki is hagytam. Koplaltam, és méregtelenítettem. Kevin sem jött ma dolgozni. Késő délutánig pihengettem, majd körbejártam a farmot, lefényképezni a különböző fajtájú banánokat. A nyolcadikat, amely piros héjú, nem tudtam lencsevégre kapni, mert még nem hozott termést.

Egy növényt még kihagytam az eddigi felsorolásokból. Mégpedig a kakaót. Nemrég lettek elültetve, így még várni kell a szüreteléssel. A pulykát is újra bemutatnám. Időnként hangosan jelez, a maga módján.

Késő délután jött a szokásos foci, bár most teljesen mások jöttek. Én ugye lábadoztam, így hát csak a függőágyból szemléltem a mérkőzést. Közben, hogy azért valami közöm legyen nekem is a sporthoz, elfogyasztottam a Madártól kapott, tehát Madárlátta sport szeletet. Jót tett a gyomromnak, köszi Saki.

Következett a búcsúzkodás pillanata. Este elköszöntem azoktól, akikkel kora reggel már nem fogok találkozni. Kevin, valamint Jose Dario Palma Mensia és családja. Egy nagyon jó, eseménydús hetet töltöttem velük San Antonioban. Bepillantást nyerhettem a közösségük mindennapi életébe. Remélem az ötletemmel tudok majd segíteni nekik.

2015. április 09. (csütörtök) – San Antonio

Reggel folytattuk az épület kőalapjának lerakását. Be is fejeztük, majd a föld nagy részét elterítettük a leendő helységekben. Besegített Octavio is. Szakmáját tekintve asztalos, ő fogja készíteni az ajtókat, ablakokat.

Ebédre leves volt, rizzsel, valamint a nélkülözhetetlen tortillával. Ebéd után folytattuk a vályogtéglák készítését. Dario gondolkozik egy medence építésén, mivel elég nagy gödör marad a vályogtégláknak való agyag kitermelése után.

Délután egy kis sziesztázás is belefért a napi programba mindenkinek. Én a függőágyban, a négylábúak a földön.

Estefelé egy avokádót akart Dario leszedni, de magasan volt. Segítettem neki, egy hosszú bambusz rúdra erősítettem egy félbevágott palackot. Így a gyümölcs a palackba esik, amikor meglökjük erősebben.

Megmutatta Dario az apja hajdani nyergét. Előbb utóbb újra használva lesz. Ezután kezdtem furán érezni magam. Émelygés fogott el, hasmenéssel kísérve. Ki is hagytam a vacsorát. Beszedtem egy gyógyszert, de nem segített. Dario készített egy gyógyteát, valamint egy lime-ot vágott félbe, sóval bedörzsölte, és annak a levét kellett megigyam. A wc-re éjjel nem kellett így kimennem, de a szobából igen.

Ugyanis igen termetes nyolclábú hálótársam akadt. Szemléltetésként a csempe hossza 30 centiméter. (Bocsi Dr. Szöszi, de ezt nem hagyhattam ki.) Bár vendéglátóm állítása szerint nem veszélyes, én azért jobbnak láttam a függőágyban aludni a teraszon. Főleg, hogy állítólag a villanyoltás után kimegy a szobából. Állítólag. Nem bíztam én ebben.

Egy gyík is jelen volt a szobában, a kisebb rovarokra, pókokra vadászott, de ez számára is nagy falat volt. Maradt tehát a függőágy.

2015. április 08. (szerda) – San Antonio

Sokadik nap internet nélkül. Ilyenkor elgondolom, mi lett volna három hétig az óceán közepén. Amióta blogolok, egy hétnél nem volt több szünet. Jancsi azt is hitte, hogy Domoszlón vagyok, azért nem írok. Az még egy kicsit odébb van.

Ezzel a henger alakú kővel formázták a tortillát régebben, most díszként funkcionál.

Folytattuk az alap építését. Közben próbaképpen készítettünk pár vályogtéglát is. Ezernél több darab kell majd. De ekkor már nem leszek itt. Majd az utódom folytatja.

Darioék minden nap hazaugranak ebédelni. Épp vázolja nekünk, mi hol lesz az épületben.

Darionak sokan besegítenek a napi teendőkbe. Nagy a család, sok az ismerős. A srác épp tamarindo-t pucol. Olyan a gyümölcs, mint a bab. Ebből kiváló üdítőt készítenek. Többek közt ilyen üdítővel fogadtak az első napon.

Délután az egész család elugrott a közeli, természeti csodaként számon tartott helyre. Állítólag a világon egyedül álló képződmény. A patak a föld alá folyt be, létrehozva ezt a csodálatos látványt. Sajnos a sötétben nem tudtam jót fényképezni, így a kisebbik vízesés fényképét, Octavio küldte át. Ismét rossz pont az alma telefonnak.

Jó lett volna, ha Józsa Sanyi barátom itt lett volna. Egyrészt hozzáértő geológusként el tudta volna magyarázni mit is látok. Másrészt kiválóan vízhangzott volna, amint a Malvin-t kiáltja.

Volt egy kis medence is kialakítva, ahol a víz felmelegedett. A Palma család ki is használta.

A part sajnos elég szemetes volt. Maga a terület magánkézben van, de megengedik a látogatását. Nincs benne a turista könyvekben, így csak a helyiek látogatják. Én szerencsés vagyok, hogy láthattam.

Kicsit szétnéztem a környéken. Kúszónövények, óriási fák, zöld alj növényzet, vályogház, valamint hangya útvonal.

A patakot is szemügyre vettem, mielőtt a barlangba ért. Gyönyörű vízlépcsőket hozott létre.

A vacsora korábban volt, mert mindenki megéhezett a fürdés után.