2015. április 30. (csütörtök) 19:47 (UTC-6) - Drake Bay Backpacker Hostel

Ötkor keltem, én voltam a soros a nyitással. Az ausztrálok korán indultak, egész napos túrára. Mi is készen álltunk az indulásra Marvinnal. Úti célunk Palmar Norte volt. Reggeli után indultunk is Agujitasba, motorral. Előtte beugrottunk a boltba tankolni. Mert itt a boltban is lehet. Egész Közép-Amerikában kapható üzemanyag egyes boltban is. Mint ahogy egész Közép-Amerikában vasráccsal védik a boltokat. Ottjártunkkor épp árut hoztak.

Agujitasba érve, a motorkerékpárt otthagytuk az irodánál, mi meg lementünk a partra. Ugyanis hajóval indultunk tovább Sierpe-be. Sokan várakoztak fuvarra. Volt aki hátizsákkal, de sokan anélkül. A hajók pedig jöttek, egymás után, hozva az újabb turistákat. Farral partot értek, csomagokat ki-be adták, majd következett a beszállítás.

A képen a kék pólós, még vízben álló személy volt a hajó vezetője. Nem kapkodta el a dolgot. Fordítva értelmezte a mondást. Ő érkezett utoljára a hajóra. Indulás után még vagy három helyen partot tűztünk, ahol újabb utasok szálltak be. Nem maradt üres szék.

Utunk az óceán parton kezdődött, majd a folyó torkolatán keresztül folytatódott a folyón felfelé. Jó érzés volt újra vízen lenni. Hiányzott már. Ez hiányzik egyedül a korábbi munkahelyemről. Igaz, a vége felé már nem volt olyan, mint a 2000-es évek elején. Akkor még nem igazán gondoltam, hogy valaha itt a Csendes-óceán egyik öblénél fogok motorcsónakkal utazni.

Egyébként másabb errefelé a közlekedés. A folyón nem láttam sem vízi, sem parti kitűzési jeleket, melyek a hajózást biztonságosabbá tennék. Igaz, csak utasszállító kisgéphajókat láttam. Láthatóan működött a jelek nélkül is.

Ahogy közeledtünk célunk felé, úgy kezdett szűkülni a folyó is. Elég kanyargós is volt, valamint tele volt a vízfelszín a tavirózsához hasonló növénnyel. A hajók utat vágtak a zöld szőnyegen keresztül.

Megérkezvén a kikötőbe, már várt ránk a mikrobusz. A hajón fuvardíjat nem kellett fizetni, mivel az alapítvánnyal szerződésük van. Hasonlóan a mikrobusz sofőrjével. Következett tehát Palmar Norte. Bő negyed órás utazás volt csak. 

Beérve a városba, elugrottunk a hostel papírját intézni, a helyi hatósághoz. Majd következett a bank, némi készpénz felvétellel. Ahol csak lehet, kártyával fizetek, de néha kell egy kis készpénz is. Az utcanév táblákat elnézve, az Európai Unió támogatása az Óperenciás tengeren is túlra elér.

Mivel ugyanezzel a mikrobusszal akartunk visszamenni, maradt egy óránk. Kicsit körülnéztem, hátha találok szuvenír boltot, de sehol semmi. Egyébként ez egy kisebb város. Innen indul majd a buszom Panamába is. Nem egészen két hét múlva. Pont félidőnél tartok. Hogy telik az idő.

Nézegettem a menetrendet is, de csak nagyjából. Majd az interneten jobban szemügyre veszem a csatlakozási pontokat. Egy biztos. Innen még egy átszállással elérek majd a határig. Onnan pedig tovább a legközelebbi városig.

Végezvén Parma Norte-n, újra be a mikrobuszba, és vissza Sierpe kikötőjébe. Tartottunk pár perces pihenőt az indulás előtt, kezünkben egy-egy hűsítő kókuszdióval. Jobban felfrissül az ember, mint bármilyen más üdítőtől.

A hajó ugyanaz volt, de a vezetője ezúttal más valaki. Újabb hátizsákos turisták érkeztek, akik a Drake-öbölbe igyekeztek. Ezúttal volt egy kisebb technikai problémánk a hajóval. Szerintem dugulása volt a 150-es Suzuki külmotornak. 

A műszaki problémánk ellenére, utunkat színesebbé tette a mangrove erdőbe tett látogatásunk. Kis lagúnákon haladtunk a folyó torkolata felé. Ha bele gondolok, hogy egy ilyen partszakaszon vajon hány hajótörött ért partot a történelem során. Egyébként szervezett túra van ide is, tehát ez is kipipálva.

A torkolatot elérve a motor néha leállt. Így az utunk ideje kicsit kitolódott. Folyamatos leállás, újraindítás. 

A kedvenc partom mellett hajóztunk el, vissza Agujitasba. Onnantól Marvin egyedül ment vissza a hostelbe, én még kicsit maradtam. Majd a parton vissza a jól megszokott úton.

Pont dagály időben gyalogoltam. A hullámok a múltkori alkalomnál jócskán fentebb voltak. Szandál levéve, irány a sötétbarna homok. Mondanom sem kell, hogy ezúttal sem volt senki a parton. Egy egy fiatal kókuszt is felfedeztem. Miből lesz a nagy pálma?! 

Természetesen ezúttal sem kentem be magam napfényvédő krémmel. A hajón történő utazás ugyanis leégette az alkaromat, és a kézfejemet. Már már azt hinném, hogy le vagyok barnulva, és ekkor jön egy újabb leégés. Szerencsére délután a napot eltakarták a felhők, így nyugodtabban tudtam sétálni a parton.

A parton sétálva, kiválóan tudok gondolkodni. Gondolkodni a továbbiakon. Ugyanis lassan döntenek, és nekem is döntenem kell. Dönteni arról, hogy merre tovább. Nem könnyű döntés. De először megvárom a tőlem független döntést. Részletek hamarosan. Nem egészen öt nap múlva.

Végezvén a sétával, következett a már jól ismert repülőtér kifutó pályája. Képzeletben én is egy kifutópályán voltam, egy épp felszálló gép fedélzetén. Csak az célállomás nem volt ismert.