2015. május 02. (szombat) 20:09 (UTC-6) - Drake Bay Backpacker Hostel

Reggel korán három vendég elment a napi őserdei túrára. A nap végén, mikor visszajönnek a vendégek, mindig meg szoktam őket kérdezni, hogy láttak-e kígyókat. Eddig mindig igen volt a válasz, sőt képeket is szoktak mutatni.

A reggeli most különösen jó volt - nem mintha eddig nem az lett volna - ugyanis tortilla közé volt telemia sütve. Utóbbit egyszerűen csak így nevezem, mert egy az egyben megegyezik az erdélyi változatával. Aki esetleg még nem ismeri, annak elmondom, hogy egyfajta tejtermék. Magyarországon nem igen kapni, csak egyes helyeken. 

A ki kis házi denevérünk becsajozott az éjjel, mert reggelre már ketten függeszkedtek. Rövid ismerkedés után, együtt csüngtek, egymáshoz lapulva. Lehet nemsokára még többen lesznek.

A délelőtt az avart sepertem össze a pázsitról és a járdáról. Már amikor Patacon hagyta. Természetesen ezúttal is segédkezett a maga módján. Gondoskodott arról, hogy egy-egy levélkupacot többször is összehúzzam a lombseprűvel.

Eközben Hernán, az egyik vendég a denevérekről készített képeket. Profi géppel, profi módon. Egyébként Barcelonából jött. Gépészmérnök volt, de ő is otthagyta a munkáját. Most járja a világot.

Az ebéd rizses hús volt, costa ricai módra. Egyébként semmi különbség nem volt az otthoni változat és e között. Talán az, hogy itt tesznek bele egy kis kukoricát. De csak az íze miatt, nem eltúlozva.

Tegnap úgy döntöttem, hogy ha már hazalátogatok, indulok az őszi félmaratonon, és a maratonon. Mindkettő Budapesten lesz. Az első szeptemberben, a második októberben. A félmaraton a harmadik lenne az életemben, a maraton viszont az első. Mivel január óta nem volt futócipő a lábamon, és csak annyit futottam, hogy egy-egy buszt érjek el, el kellett kezdjem az alapozást. Szerencsére egyik korábbik vendég hagyott itt egy elég jó állapotú futócipőt. Még egy chip is van rajta. Biztos egyik versenyéről. Úgy döntöttem, hogy hat kilométerrel kezdek. Az nagyjából két kör a Városligetben. A telefonon elindítottam az Endomondo nevű alkalmazást - most először - és nekivágtam. 

Hát hogy is mondjam. Volt már jobb eredményem is. Igaz, hogy rég futottam, meg nem sík terep volt, hanem emelkedőkkel, de rendesen elfáradtam. A hat kilométeres távot 37 perc 25 másodperc alatt tettem meg. 6:14 perces kilométer átlag volt. Az időjárás sem volt túl kedvező, napsütés, páratartalom. Holnap hajnalban fogok indulni. Ismét hat kilométeren. Úgy döntöttem, naponta fogok futni, hetente egy-egy kilométerrel növelve a távot. 

A futás után most még jobban esett a pihenés a függőágyban. Ezúttal Tuttét kényeztettem. Ő sem maradhat ki a jóból, nem igaz? Ő egyébként kóbor kutya volt. A hostel korábbi önkéntesei fogadták be. És milyen jól tették.

Késő délután jött pár fiatal Agujitasból, és velünk kiegészülve, a röplabda pálya felé vettük az irányt. Játszottunk vagy két órát. Csak a naplemente állított meg minket. Egy biztos, számolni hamar meg fogok tanulni. Erre kiváló alkalom minden egyes szerzett pont. Virian készítette a képeket. Pont elkapott egy pillanatot, amikor Marvinnal küzdünk a labdáért. Főnök vs alkalmazott. 

Vacsorára az ebédről maradt rizses hús volt egy kis sült banánnal (platanos). Ezúttal egy hideg sörrel is lekísértem. Nagyon nem szoktam a hostel készletéből inni, mert aranyárban van. És sajnos nem jár alanyi jogon.