2015. május 21. (csütörtök) 19:27 (UTC-6) - Drake Bay Backpacker Hostel

Többször is felkeltem hajnalban, mivel Patacon belökte az ajtót, és bejött a szobába. Ma nézek valami támaszt, amivel kitámaszthatom az ajtót. Reggel a svájci menyecske is útra készen volt. Repülővel ment a fővárosba, ahonnan holnap tovább Mexikóvárosba. Reggeli után nekiláttam a röplabda pályának. Három hete tisztítottam meg a pálya felületét, de az időjárás miatt gyorsan kibújt az újabb gyom. Három hét múlva már nem fogok neki. 

Az eső természetesen félbeszakította a munkálatomat. Már második napja, hogy nappal szakaszosan esik. Így elég kiszámíthatatlan az időjárás. Mást mára nem terveztem, így az eső ideje alatt sziesztáztam egyet. 

Tegnap nagy öröm ért minket. Az egyik közkedvelt utazási oldal rangos díjjal tüntetett ki bennünket. A hostelben megfordult vendégek ajánlásai alapján érdemelte ki e címet a hostel. A következő állomás a népszerű útikönyvekbe való bekerülés.

A kókuszról már sok szó esett, de nem mutattam még be a különböző stádiumokat. Látható, hogy folyamatos az érés. Közbül a virágzás utáni apró diók, majd a nagyobbak, és az érés előttiek. A bennük lévő folyadék már iható, de a diónak még nem elég vastag a héja, és a húsa sem alakult még ki.

Ha már a gyümölcsöknél tartunk, hadd jöjjön a következő. Dario farmján, Hondurasban már bemutattam a mangót. Ez itt most a túlérett változata. Annyira érett, hogy nehezen lehet hámozni, és a magjáról lefejteni. 

Uzsonnára Marvin platanost sütött ki olajban, chips-ként nassoltuk a délutáni kávé mellé. Elvileg lehet banánból is sütni, de az nagyon édes, és nehezen szeletelhető. A platanos félig nyers, és kiválóan szeletelhető.

Ismét vendég nélkül vagyunk. Egyelőre nincs foglalás sem. Időnként bejön egy foglalás, de sokszor lemondják, vagy nem jönnek el. De szerencsére legtöbbjük jelez előtte, ha valami miatt nem tud jönni.